Képes Sport, 1989. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1989-09-26 / 39. szám

csak a fogyatékos gyerekekhez engedték közel, gondolván, nekik végül is mindegy, marxisták ápol- ják-e őket, vagy keresztények. Az egészséges fiataloktól elzáratott az egyház. — Az utóbbi időben azonban na­gyot fordult a világ: szinte egyik pillanatról a másikra felértékelő­dött az egyházak szerepe. Az ál­lam szinte már igyekszik rájuk testálni azokat a feladatokat, gondoljunk csak az öregek szo­ciális gondozására, a szegények támogatására, amelyekkel saját maga nem tudott megbirkózni. Mit vállal, mit vállalhat fel ezek­ből az égető problémákból a ka­tolikus egyház? — Való igaz, széteső világunk­ban az ínség és a szükség új­fent a figyelem középpontjába állította az egyházaikat. S nem véletlenül, hiszen e káoszban az egyházak, a hívők közösségei igyekeztek még összetartani, ér­tékeket menteni, egyáltalán, az emberekről gondoskodni. Hogy a katolikus egyház ma milyen erős. mekkora a befolyása, azt ponto­san nem tudom megmondani Egy azonban biztos: ahogy sza­badabbá válik a társadalom, úgy lesz képes aktivizálódni, eleddig rejtett erőforrásokat gyümölcsnek számított, hogy a hivatalos ideológia nem elégítet­te ki az emberek többségét, hogy lelkileg-szellemileg leépült a tár­sadalom. Feltámadt az igény az erkölcsi értékek, valamiféle tisz- tultabb gondolkodás eszménye iránt. A hetvenes évek elején egyetemistaként, a Központi Sze­minárium lakójaként részt vettem egy, a szemináriumban megren­dezett író-olvasó találkozón, ahol is Juhász Ferenc költő azt jöven­dölte: az évszázad végére elkö­vetkezik az evangélium újabb reneszánsza. Ha áttételesen is, de valóban ennek az időszakát éljük. Ez nem jelent ugyan letisz­tult vallásosságot, de megindult egy folyamat, amit az egyház tá­mogathat, s ezzel a szolgálattal az embereket megint emberhez méltóbb élethez, gondolkodáshoz segítheti hozzá.- Ennek látszólag ellentmond, hogy világszerte tombol az erő­szak, ami immár a futball- stadionokat sem kíméli... — Mlind a nyugat-, mind a ke­let-európai társadalmakban vég­bement az elmúlt évtizedekben a szekularizáció, az elvilágiasodás. Ott ez spontán módon ment vég­be, nálunk adminisztratíve is elő­mozdították. A végeredmény S. Tóth János beszélgetése dr. Várszegi Asztrik püspökkel, a Hittudományi Akadémia rektorával, aki életében először... ...úszómedencéből pilla tor a meg a Szent Péter - bazilikái gúnak tartom a magyar falu, a magyar faluközösség megmenté­sét, amely az elmúlt évtizedek során teljességgel szétveretett, tönkretétetett. E kérdésben az egyháznak is jelentős lintegráló- szerepe lehet, bár ma az egyház szava sok helyen a falvakban is kevesekhez ér el.- Őszintén szólva, azt hittem, az egyház befolyása a községek­ben sokkal erősebb, mint a vá­rosokban ... — Nos, ez a városból szemlél­ve talán így látszik. Ám ahogy az új Magyarországon a város alkalmazkodott előbb a szocialis­ta ideológiához, úgy előbb is ve­tette el azt. A falut ugyan las­sabban hódította meg az egyed­uralkodóvá tett eszme, de jóval mélyebben érintették a változá­sok. Az átmeneti jólét az elmúlt évtizedek során szétroncsolta az ottani közösségeket. Ezeikből a romokból rendkívül nehéz lesz új­jáéleszteni a falut. Ez többek kö­zött akkor sikerülhet, ha e kis­települések visszakaphatják köz- igazgatási és belső autonómiáju­kat ... Dé hadd térjek vissza még egy gondolat erejéig a Napsugár SC^hez. Ha Upp atya nem is szá­mít csodabogárnak egyházi ber­kekben, az azért kétségtelenül nem jellemző, hogy papok a fia­talokat közösségbe tömörítő sportegyesületeket alapítanának. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni: az elmúlt évtizedek­ben az egyházat egész egysze­rűen leszoktatták a sportról. Ha fiatal papok a sport segítségével próbáltak közösséget szervezni, Kirándulni vitték a gyerekeket, futballoztak velük, azért mini­mum áthelyezték, rosszabb eset­ben perbe fogták őket Ilyen okok miatt még 1971-ben is be­zártak fiatalokat, pedig őket ak­kor még nem is szentelték pap­pá ...- Miféle megfontolásokból al­kalmazott retorziókat a hatalom? — Azon régi elvből kiindulva, hogy akié a fiatalság, azé a jö­vő. Az egyházat még néhány eszr tendővel ezelőtt is, amikor pedig az Állami Egyházügyi Hivatal már bizonyos engedményeket tett, mozgósítani, lefojtott emberi energiákat felszabadítani. Igyek­szünk az egyház belső életét megújítani: pártoljuk, hogy az egyházközségek mellett kialakul­jon egy másik primér közösség, a szerzetesség láncolata is. Cso­dát várni persze felesleges len­ne, de ha a feltételek megte­remtődnek, akkor, evangéliumi hasonlattal élve, amiként a ko­vász átjárja a tésztát, úgy ezek­nek a különféle egyházi közös­ségeknek a léte is gyógyítólag hat majd a társadalomra. Az egyházon persze a II. vatikáni zsinat szellemében nemcsak a papság értendő, hanem vala­mennyi keresztény ember. Hiszen a zsinat visszatért a bibliai „Is­ten népe" fogalomhoz, azaz a püspöktől a legkisebb, megke­resztelt gyermekig minden keresz­tény az egyház tagja. — On mivel magyarázza, hogy ma Magyarországon reneszánsza van a vallásosságnak? — összetett jelenségről van szó. Nyilván szerepet játszik eb­ben, hogy a vallás sokáig tiltott azonban egy és ugyanaz: az em­bert megfosztották eszményeitől, s emiatt sok tekintetben ember­ségétől is. Erre valóban példa a lelátókon eluralkodott erőszak. Keresztény meggyőződésem sze­rint Isten és ember fogalma egy­mást kiegészítő valóságok. Ami­kor az emberben elhalványul az Istenről alkotott kép, önmagát is elveszíti. Viszont minél tisztultabb benne az Isten képe, annál tisz­tultabb számára az Isten képére teremtett ember eszménye. Amennyiben1 az Isten-eszme, s ennek következtében az emberről alkotott kép élő, eleven, nincs nagyobb baj: az emberi gyen­geségből eredő bajok kiküszöböl­hetők, vagyis az ember nevelhe- tővé válik. Jómagam, keresztény világnézetemből eredően hiszek az emberek job bíthatóság óban, abban, hogy az erőszakkal szem­ben a békesség és a szeretet ve­zérelheti a világot, s hogy a sportpályákon, a futballstadionok- ban a gyűlölködés helyett újra tért hódíthat a nemes vetélkedés szelleme, eszméje. ©

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék