Képes Sport, 1991. július-december (38. évfolyam, 27-52. szám)
1991-07-02 / 27. szám
ügy... Szeretnék ebben a kérdésben Schmitt Pállal, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökével, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Végrehajtó Bizottságának tagjával, a volt eredményes vívóval konzultálni: milyen feltételek mellett kerülhetne ez a szám az olimpia műsorába? Jelenleg 12 csapat szerepelhet fegyvernemenként az olimpián , 4-4 versenyzővel. Szövetségünk foglalkozik a gondolattal, hogy Barcelona után háromtagúra csökkentsük a csapatok létszámát, ezzel időben is rövidülnének a versenyek. Az érdemi munkát ez ügyben idén szeptemberben kezdjük meg, akkor kerül napirendre az 1996-os olimpia is. • Ezen kívül a nemzetközi szövetséget mely kérdések foglalkoztatják a leginkább jelen pillanatban? • Végezzük a megszokott napi teendőket. Fontos feladatunk a kis országok vívósportjának fellendítése Ázsiában, Afrikában. Nyitottunk egy körülbelül 20 fős vívóiskolát Rio de Janeiróban, dél-amerikaiak számára. Közülük a legjobb hét Párizsban edzhet a jövőben és diplomát is kap. Tervünk, hogy Melbourne-ban is nyitunk egy alapképzést elősegítő iskolát, hogy ezzel gyorsítsuk az óceániai-ausztrál térség fejlődését. — Mi az álláspontjuk az egyenes kieséses rendszerrel kapcsolatban? Most már van elég tapasztalat, például friss budapesti is... Amikor a női tőrvívásban a 64-ből a 32-be jutásért Trillini legyőzte a nagymenő Fichtelt, aki a vigaszágon sem vívhatott tovább , hiszen a vigaszágra csak az mehet, aki a legjobb 32 között bukik el... Két klasszis közül az egyik gyors búcsúra kényszerült. Úgy gondolom, ez nem csak számára fájó, hanem a világbajnokság is veszített vele... • E szabályt annak idején mindenki elfogadta! Az biztos, hogy még Barcelonában is, tehát jövőre az olimpián is eszerint vívnak a versenyzők. Lehet, hogy utána átalakítjuk a rendszert... Sokan akarnak változást, de a vívásban gyakran változtak a szabályok, s nem biztos, hogy a módosítások mindig meghozzák a várt eredményt. — Önnek ezen esetben személy szerint mi a véleménye? # Kerek-perec kimondom: a múlthoz képest kevesebb aleadott asszók száma; tény ugyanakkor, hogy a csoportokon belül még mindig van lehetőség manipulációra. Motoszkál a fejemben az az elgondolás, hogy a tenisz mintájára legyen kiemelés, s legyen mondjuk egy 128-as tábla. Lennének persze problémák a megvalósításban. Mert igaz, a versenyzők rangsorát ugyanúgy meg lehetne állapítani — az évközi versenyek alapján —, mint teniszben, s ez esetben minimális a valószínűsége annak, hogy akár az első fordulóban mondjuk egy Fichtel—Trillini csörte legyen. Csakhogy a gondot az jelentené: tisztán egyenes kiesés legyen-e úgy, mint a példaként állított teniszben, vagy hagyjuk meg valamilyen formában a vigaszági lehetőséget a javításra? Egy biztos: ha kiemeléses rendszer és egyenes kiesés volna, minden úszó éles lenne! — Hol és miként jelentkezik annak a hatása, hogy a pénz bevonult a vívásba? A fegyvernemenkénti Világ Kupa első nyolc helyezettje egyegy rendezvényen randevúznak, a menők néhány asszót vívnak, a győztes 100 ezer francia frankot kap, de még a nyolcadik is 10 ezer frank tiszteletdíjat vehet át... • Az, hogy szponzorok jelentek meg a sportban, a többi sportágban már régebb ideje divat. Miért ne lehetne így a vívásban is? Hol érezhető ennek a hatása? A fiataloknál nem annyira mérhető, hogy ezáltal népszerűbb lett-e a vívás. Amikor viszont a vívó eljut egy bizonyos tudásszintre, akkor már valószínűleg szerződést ajánlanak neki, segítik anyagilag, hogy több időt fordíthasson a vívásra. Az olimpiai bajnok kardozó Lamour, honfitársam esete jó példa erre. A szponzor érdeklődött, a kapcsolat létrejött, az eredmények miatt pedig biztos, hogy megérte számára a befektetés. Azelőtt Lamournak a vívás mellett még kellett dolgoznia, ma már erre nincsen szükség. • Ön fog még néha fegyvert? • Hogyne, ha időm engedi, a kardot forgatom. Vívogatok, ez a jó kifejezés. Thury Gábor IDKLÁC *91, BUDAPEST III 11 M MIM