Képes Sport, 2016. július-szeptember (14. évfolyam, 27-39. szám)
2016-09-07 / 36. szám
A jamaicai válogató után már sejteni lehetett, őrségváltás következik a női sprintereknél A 24 éves Elaine Thompson 10,70 másodperces országos csúcsbeállítással, minden idők negyedik legjobb eredményével utasította maga mögé Shelly-Ann Fraser-Price-t. És mivel a 152 centi magas „zsebrakéta" az elmúlt nyolc év nagy világversenyein mindössze egyszer, a 2011 -es tegui vébén szorult le a dobogó tetejéről, Thompson a kingstoni nagy futásával az olimpiai bajnoki cím fő esélyesévé lépett elő. Rióban nem remegett meg a lába: az előfutamból 11,21 -gyel sétált tovább, az elődöntőben már 10,88-cal nyerte meg a futamát, a döntőben pedig szinte megismételte júliusi válogatós idejét, 10,71 -gyel lett olimpiai bajnok. És a slusszpoén még csak ezután jött. Megnyerte a 200 métert is, visszavágva Dafne Schippersnek a tavalyi pekingi világbajnokságért, ahol a holland három századdal előzte meg őt - Rióban egy tized volt a különbség, de már Thompson javára. Ezzel egyébként Florence Griffith-Joyner 1988-as duplázása óta ő az első nő, aki olimpián a 100 és a 200 aranyérmét is begyűjtötte. Az év fő versenye mellett a Gyémánt Ligában is megmegvillant, 100 méteren három, 200- on egy (a zürichi) állomáson győzött. Olyasmi történt a riói 100 méteres gátfutás eredményhirdetésén, amire a korábbi olimpiák női atlétikai versenyein mindössze hatszor akadt példa: a dobogó mindhárom fokán ugyanannak a nemzetnek a képviselője várhatta az érmek átadását. Ezúttal az amerikai lányok sajátították ki a dobogót: Brianna Rollins lett az első, Nia Ali a második, Kristi Castlin pedig a harmadik helyezett. Mindenki boldog volt és elégedett, kivéve Kendra Harrisont. Papírforma szerint neki kellett volna középen állnia, a 24 éves amerikai lány bombaformában versenyezte végig a szezont, az olimpiát megelőző Gyémánt Liga-versenyek közül négyet megnyert (Rio után még hármat, egyúttal az összetett pontversenyt is), ráadásul a londoni állomáson 12,20 másodperc alatt ért célba, ami egy századdal jobb a bolgár Jordanka Donkova huszonnyolc éve fennálló világrekordjánál. Ám az Egyesült Államokban csak egyvalami számít az aktuális ötkarikás verseny előtt: a nemzeti válogató. Aki az első három helyen végez, utazhat, aki leszorul a dobogóról, kezdhet készülni a négy évvel későbbi olimpiára. Harrison elszúrta a válogatót - csak hatodik lett. Viszont még csak 23 éves, 2020-ban, és talán '24-ben kárpótolhatja magát. Vannak az atlétikában megdönthetetlennek látszó világrekordok. A karcolhatatlansági listán előkelő helyen állt a női 10 000 méter rekordja is: a kínai Van Csün-hszia az 1993-as világbajnokságon futott 29:31,78 percét a szó szoros értelmében messziről tisztelte a mindenkori hosszútávfutó-elit. Rióban aztán megtörtént a csoda. Az etióp Almaz Ayana, aki kétéves volt Van csúcsdöntésekor, 29:17,45 perc alatt falta fel a tíz kilométert, közel tizenöt másodpercet faragva a lefaraghatatlannak gondolt időeredményből. Mondjuk sokat segített neki - igaz, nem szándékosan - a kenyai Alice Aprat Nawowuna, aki annyira megnyomta az első 5000 métert, hogy azzal gyakorlatilag felpörgette Ayanát (egyúttal kinyírta a komplett kenyai csapatot), aki egy lendületes ritmusváltást követően az élre állt, és csak ment, ment előre, mintha nem lenne holnap. A szenzációs győzelem már csak azért is volt meglepő, mert a 24 éves afrikai hosszútávfutónak nem is ez volt a fő száma, hanem az 5000 méter világbajnoki címmel és három idei Gyémánt Liga-sikerrel a zsebében érkezett Brazíliába. Ehhez képest azon a távon eltaktikázta magát, nem bírta saját őrült iramát, harmadik lett. Bahreinnek egészen 2012-ig még olimpiai érme sem volt. Rio óta viszont már aranyéremmel is villoghat. Mindez persze nem jöhetett volna létre saját erőből, kellett hozzá egy kenyai születésű szupertehetség „honosítása" is. A mindössze 19 éves Ruth Jebet három évvel ezelőtt döntött úgy, hogy - elsősorban anyagi okokból - felveszi a közel-keleti ország állampolgárságát, így a 2014- es junior-vb-n már Bahreinnek nyert aranyérmet 3000 méter akadályfutásban. Akkor mondjuk még a legszebb álmaiban sem gondolhatta, hogy 2016-ban ugyanezt az olimpián is megteheti, ám a 162 centis kiválóság már Rióban is mindenkinél gyorsabb volt. Sőt, kis híján a világrekordnál is, ám az utolsó 100 méteren látványosan lelassított, így 8:59,75 perces ideje „csak" olimpiai aranyat ért. A lassítás mondjuk bőven belefért, a második több mint hét másodperccel lemaradva követte, ám az ember nem tudott elvonatkoztatni attól, hogy Jebet kézifékét nem a kimerültség, hanem a pénztárca húzatta be - a nagy versenyekkel ellentétben az olimpiai világcsúcsdöntésért nem jár prémium. És láss csodát: az augusztus végi párizsi Gyémánt Ligaversenyen 8:52,78-ra írta át a szám rekordját. J •S&UBS THOMPStm HARRISOk W RIGHT ,’UJAYANA I