Képes Ujság, 1860 (2. évfolyam, 1-13., 1-39. szám)
1860-06-03 / 10. szám
----------- 110------------- 1 Mint ez utóbbi alvezére, száguldott a dunántúli vidékre, hol csakhamar megismerkedvén Erdődy Péterrel, a vakmerő horvát bánnal, 110 egy diadal után Monyorókerékre követte. E vár falai közt hires szépségű ifjú özvegy élt : Anna, a bán leánya. E hölgy lobbanta első szerelemre a hős dalia szivét, s Erdődy örövendve látta ezt, s még inkább örült, midőn észrevette, hogy Anna is viszonozza a bajnok ifjú szerelmét. A két szerető kebel frigyét rövid idő múlva az atya s egyház áldása követte, de a boldog házasság csak rövid ideig tartott, mert öt év múlva kora sírba hanyatlott a szép Anna. Diésházy egyelőre vigasztalhatatlan volt, mert angyali volt a nő, kit elvesztett, féltéve, hogy nem nősül többé, de a végzet mást határozott. Krusics amint közeledni látta halálát, magához hivatta, s megrázván jobbját, igy szólt: „Öcsém! Nem, kitől elszakít a halál, szép s lelkes, — nem akarom, hogy rideg özvegységben töltse el élte hátralevő napjait, ha van nő, ki méltó utódja lehet Annádnak, Katim az, s te vagy a férfiú, kit érdemesnek tartalak arra, hogy férjévé légy. Nyugodtan halok meg, ha megígéred, hogy iparkodni fogsz megnyerni szerelmét, s hogy ezt kivíva, az oltárhoz vezeted.“ Illésházy tudván, hogy nem csak külbájaira, de lelke erényeire nézve is valódi angyal Krusicsné, kész volt megígérni a mit a haldokló kívánt, — mire ez nejével is tudatta óhajtását. Ily előzmények után történhetett-e más, minthogy Illésházy nejévé leve Krusics szép özvegye. A két házasság által tetemes vagyonra tevén szert, s rokonságba tővén a hon főbb családival, a befolyást, melyet ilykép nyert, fejedelme s hazája javára használta fel, — lelépvén a hadipályáról, a polgárin szolgált a közügynek, s csakhamar polczról polczra emelkedve, királyi főudvarnok, trenchéni s liptói főispán jön. Mily nagy mértékben birta légyen fejedelme kegyét, kitetszik abból, hogy mind a két megye főispánsága örökös joggal ruháztatott reá s családjára, mi példátlan eset történetünkben, mert az Illésházy nemzetségen kívül e kitüntetéssel egy főúri család sem dicsekedhetett. De bár híven szolgált fejedelmének, hőn szerette hazáját is, s amint veszélyeztetve látta érdekeit, szent kötelességének tartotta erélyesen felszólamlani azok ellen, kik visszaélve Rudolf bizalmával s gyöngeségével, a trónnak s hazának egyiránt ártottak. — Már azelőtt számos irigyes ellene lévén, midőn bátran de alkotmányszerüleg lépett fel a hon, s a vallásszabadság érdekében, az udvarnál lévő ellenes, nevezetesen Unverzagt Ferencz kincstári elnök némely elfogott leveleit félremagyarázván, s holmi hamis iratokat is koholván nevére, felségsértéssel vádolták Rudolf előtt, kiengedve tanácsadói fondorkodásainak, keresett alá vétetni rendelte. Unverzagt főleg abban bízott, hogy Istvánffy az alnádor, ki nem tartozott Illésházy baráti közé, készen megragadandja az alkalmat elmarasztalható ítéletet mondhatni fölötte, de csalatkozott, mert a becsületes jellemű bíró átnézvén az irományokat, nem lelt okot arra, hogy elitélhesse a vádlottat. Ez azonban nem használt, Unverzagt kitudta vinni, hogy más biróság ítéljen Illésházy fölött, ki azonban jó eleve értesülve, hogy mindenesetre el fog ítéltetni, Trencsénből Lengyelországba menekült, mire a felségsértési bűnben elmarasztaltatván, s minden hivatalaitól megfosztottnak nyilvánittatván, a kir. fiscus elfoglalta összes javait. A koczka azonban csakhamar fordult. Belgioso kassai főkapitány zsarnokoskodásai következtében fegyverhez nyúltak az elkeseredettek, s Bocskay, ki velük szövetkezett, diadallal nyomult előre, a fejedelem nem lévén képes elfojtani a degcsapongó lángokat, kénytelen volt lemondani trónjáról, melyre öcscse Mátyás lépett. Ez mindjárt amint kormányzóvá nevezte, még akkor le nem mondott bátyja, Illésházyt, ki Bocskaival volt, hívta fel közbenjáróul, s hogy megszűnt a polgári had, s királylyá leve Mátyás, kire akkor remélve tekintett a nemzet, s hogy ennek következtében a hon több sérelmet orvosolva lőnek, főleg, sőt mondhatni egészen Illésházy érdeme volt. Az új király neki köszönvén trónját, s a nemzet szeretettel csüggvén rajta, nemcsak minden előbbi hivatalait s javait visszanyerte, hanem nádorrá is választatott a nevezetes 1608-ai országgyűlésen, de már a legközelebbi évben (1609. máj. 5.) Bécsben, hol épen hazája érdekében működött, élte 69-dik évében meghalt, s nagy fénynyel temettetett el neje által Bazinban. Egyik neje sem szülvén gyermeket, királyi helybenhagyással legifjabb öcscse fiát Gáspárt fogadta örököséül. Ezen Gáspár az irodalommal is foglalkozott, s kitűnő szerepet játszott a Bethlen s Rákóczy mozgalmak alatt. •Neje Thurzó Hana, György nádor leánya s a hires Imre nővére volt, ki két fiat Gábort s Györgyöt nemzett. Egyiknek sem lévén fia, utódjuk unokaöcscsük Miklós jön, ki kifizetvén bátyjai tetemes adósságait, miután családja anyagi jólétét helyreállító, egyszersmind szellemileg is hatott fénye emelésére, mert kitűnő érdemei által fejedelmes nemzete bizalmát kivíván, épen a legfontosabb időben, midőn I. József a polgári had lecsillapításával foglalkozott, leve kir. főkanczellár. Ezen magas állásban tág mezőt nyert fontos szolgálatokat tehetni hazájának, melynek belkormányzatát újra kellett átalakítani. A kir. helytartó tanács, a megyei s törvényszéki rendszer szervezete főleg az ő műve volt. Holta után Balassa Erzsébet nemzett fia József, ki már akkor kir. főpohárnok s az országgyűlés legjelesebb tagjai egyike volt, öröklé összes birtokait, a melyekhez aránylagos áldozatokat tőn azon nemzetünk jellemét oly dicsőnelőtüntetett korban, midőn csak a magyar kardok élén csillogott a mindenfelől megtámadt királyné utolsó reménye. A hálás fejedelemnő országbíróvá nevezte, s az ország zászlósi közt ült Csáky Máriától nemzett fia János is, ki később II. József korában távol tartatván a közkormányzásbani részvéttől, II. Leopold trónralépte után ismét elfoglalta a családját örökösen illető főispáni széket, s mint a főtábla egyik legjelentékenyebb tagja tűnt ki a fontos s eredménydús 1790. országgyűlésen. Ennek fia volt Illésházy István 1762. ápr. 30-án született Pozsonyban. Noha mint családja első szülöttjére roppant vagyon nézett, nem kényeztetett el szülei által, kik tudván, hogy a testi erő tetemesen hat a szellem kifejlődésére is, eleven s izmos gyermeket neveltek belőle, mint ilyen került a jezsuiták által kezelt nagyszombati convictusba. — Már ekkor kitűnt benne a két fő vonás, mely jelleme alapját képezte: a magyar nemzetiségiránti buzgalom, s a szabadság szelleme; bármily diákos volt is az akkori rendszer, ő reá nem hathatott rontólag, mert szülei oly elveket csepegtettek keblébe a nemzetiségre nézve, hogy attól lehetetlen volt eltántorítani. Már midőn mint ifjú a régi classicusokat s hazánk történetét tanulta, több nyilatkozata által elárulta, hogy mily irányt fog követni ha férfiúvá lett. A történelem volt legkedvesebb tudománya, s e mezőn oly szép ismereteket gyűjtött, hogy édesanyja, nagybátyja gr. Batthyányi József esztergomi érsek beiktatásakor igen jeles vizsgálatot állván ki, mindenkit bámulatra ragadott. — A budai egyetemben bölcsészettudori oklevelet nyervén, ez alkalommal tartott vitatkozása által ismét új tanujelet adó tudományosságának s szónoki ügyességének. A törvényt nagybátyja a híres egri püspök Eszterházy Károly felügyelete alatt tanulván Egerben, törvénytudori oklevelet nyert, s a mint iskoláit bevégezte, a világba lépett, mindenki, ki ismerte, a legszebb reményekkel s legnagyobb várakozással tekintett feléje. Előre látható volt, hogy rövid idő alatt hazája legjelesebb fia közt fog tündökölni, s ez úgy is jön. Az 1790. országgyűlésre Trencsénmegye által (melynek örökös főispánsága várt reá) követté választatván, az alkotmányosság s józan előrehaladás lelkesültebb bajnokai közé tartozott, midőn az örökös főispánságok eltörlése hozatott szóba az alsó táblán, noha két megye örökös főispánsága nézett reá, ezen indítványt hévvel pártolta. Minden szabadelmű elvet lelkesen védett, minden haladási kérdés mellett szónokolt, s hogy szónoklata nem volt üres beszéd, kitetszik abból, hogy a híres Váy József azt mondta felőle: „Miként annyi esze van, mennyi még egy kis úrnak is elég lenne.“ — Az országgyűlés befejezése után vagy Pozsonyban vagy Dubniczán lakott, mert szép jellemvonásai egyikét képzé az is, hogy nem vágyott a külföldi lakásra, hanem hazájában költé el pénzét. . 1797. midőn a nemesség táborba szoktatott, mint ezredes vezérlé a trencséni felkelő nemességet, s ekkor népe közt, mely szeretettel csüggött rajta, kitűnő rend s fegyelem uralkodott. Testvérét, ki 1799. hunyt el a csatamezőn, s atyját is elvesztvén, 1800. családja utolsó s egyetlen ivadéka maradt, s már ekkor igen búsítá az, hogy nejétől nem lehetett reménye utódhoz, ki tovább is fentartsa az Illésházy nevet, melyre igen büszke volt, de ezen büszkeségét az által tanusitá, hogy minél több érdemeket akart csatolni ama nagy érdemrovathoz, melyet őseihez jegyzett fel a történet. 1809. I-s. Ferencz királyt s a koronaörökös főherczegét valódi fejedelmi fénynyel fogadta ősi kastélyában, s soká utazott egy