Képes-Ujság, 1865 (1. évfolyam, 7-24. szám - 2. évfolyam, 1-6. szám)

1865-06-01 / 17. szám

Pest, 1865. évi június 1-én. Első évi folyam.—17-ik szám. A magyar nép mulatva oktató barátja. Megjelenik e lap havonkint kétszer, minden hó 1-én és 15-én. _ _____ . . ., ______.____.___, egész évre....................................2 forinttal osztrák értékben. Folyvást olafizsot­aotixi­­ f­ évre....................................­ „ „ » Az előfizetési pénzek a „Képes Újság“ kiadó-hivatalához (Pest, egyetem-utcza 4. sz. a.) intézendők. Albach József Szaniszló: Albach, hazánknak e világhírű fia, szüle­tett Pozsonyban 1795-ki január 28-kán. Atyja Ádám, gróf Lamberg tábornok atyjánál Po­zsonyban alárendelt alkalmazásban vala. Isko­láit szülőhelyén kezdé és folytató mindaddig, mig közrendü és szegény, de istenfélő szüleinek házát elhagyva, sz. Ferencz szerzetébe lépett. Tehetségei ritkák, szorgalma fáradhatlan lévén, a tanulmányokban­ előmenetele kitűnő volt. Gyermekéveiben nemesszivü uraktól kapott „ajándék-garasait“ nem költötte el nyalánksá­gokra, hanem valami kölcsönkönyvtárba vitte, „hogy“ — mint nem egyszer maga mondá — „sokat olvashassak.“ öt gyengéden szerető anyja Kellner Teréz féltvén egészségét, gyer­tyavilágnál az olvasást meg nem engedte neki, azért ő erre a m­ű holdvilágos éjeket hasz­nálta fel. Alig 15 éves korában jámbor lelke sugal­latát követve, búcsút von a külvilágtól s mint végzett első bölcsész-hallgató a szent-feren­­cziek közé ujoncznak öltözött be Búcsú­szent- Lászlón (Zalamegye), azon sz. szerzet körében kívánván Istentől nyert tehetségeit gyümöl­­csöztetni, mely szerzetnek oly bokros érdemei vannak általán az emberiség, s különösen édes hazánk boldogitásában. Eltöltvén az ujoncz évet, folytatta a philosophiát Székesfehérvárott. Mély tudományú szerzetatyák vezették négy éven át Boldogasszonyban és Pozsonyban a theologia szentélyébe. Tanárai a tudományban épen úgy tündököltek, mint az erényességben; ezek egyike Machek Makár atya, a hagyomány szerint szent életű volt. A 21-ik évet még nem érte volt el, és már alsóbb tanulmányaihoz hasonlólag dicséretes kitüntetéssel végzett theologus volt. Fiatal­sága miatt áldozatrá föl nem szenteltethetvén, ő azért folytonosan növekedett nem csak kor­ban, hanem bölcsességben is. Beszélt latinul, németül, magyarul, tótul és francziául, — ál­lítólag jól értette a zsidó, és igen jól a görög nyelvet. Kezdetben három éven át mint orgonistát találjuk őt alkalmazva, előbb Szombathelyen, később Érsekújvárott. Szórakozását és ártat­lan örömeit ügyes zongora­játékában találta fel. Este 11 óra előtt ritkán feküdt le, reggeli 6 órakor már talpon volt. Reggelijét maga főzte czellájában; ebédjét — valahányszor le­hetett 10—15 percz alatt magához vette s ebédközben is olvasással foglalkozott, és álta­lán a hivalkodó sok beszédtől tartózkodott. Bort nem ivott, vacsorát nem evett; minden szabad idejét a tudománynak szentelte. Külö­nösen a német és franczia irodalomban semmi, szakmájába vágó, nevezetesebb mű ki nem ke­

Next