Képes-Ujság, 1865 (1. évfolyam, 7-24. szám - 2. évfolyam, 1-6. szám)
1865-06-01 / 17. szám
Pest, 1865. évi június 1-én. Első évi folyam.—17-ik szám. A magyar nép mulatva oktató barátja. Megjelenik e lap havonkint kétszer, minden hó 1-én és 15-én. _ _____ . . ., ______.____.___, egész évre....................................2 forinttal osztrák értékben. Folyvást olafizsotaotixi f évre.................................... „ „ » Az előfizetési pénzek a „Képes Újság“ kiadó-hivatalához (Pest, egyetem-utcza 4. sz. a.) intézendők. Albach József Szaniszló: Albach, hazánknak e világhírű fia, született Pozsonyban 1795-ki január 28-kán. Atyja Ádám, gróf Lamberg tábornok atyjánál Pozsonyban alárendelt alkalmazásban vala. Iskoláit szülőhelyén kezdé és folytató mindaddig, mig közrendü és szegény, de istenfélő szüleinek házát elhagyva, sz. Ferencz szerzetébe lépett. Tehetségei ritkák, szorgalma fáradhatlan lévén, a tanulmányokban előmenetele kitűnő volt. Gyermekéveiben nemesszivü uraktól kapott „ajándék-garasait“ nem költötte el nyalánkságokra, hanem valami kölcsönkönyvtárba vitte, „hogy“ — mint nem egyszer maga mondá — „sokat olvashassak.“ öt gyengéden szerető anyja Kellner Teréz féltvén egészségét, gyertyavilágnál az olvasást meg nem engedte neki, azért ő erre a mű holdvilágos éjeket használta fel. Alig 15 éves korában jámbor lelke sugallatát követve, búcsút von a külvilágtól s mint végzett első bölcsész-hallgató a szent-ferencziek közé ujoncznak öltözött be Búcsúszent- Lászlón (Zalamegye), azon sz. szerzet körében kívánván Istentől nyert tehetségeit gyümölcsöztetni, mely szerzetnek oly bokros érdemei vannak általán az emberiség, s különösen édes hazánk boldogitásában. Eltöltvén az ujoncz évet, folytatta a philosophiát Székesfehérvárott. Mély tudományú szerzetatyák vezették négy éven át Boldogasszonyban és Pozsonyban a theologia szentélyébe. Tanárai a tudományban épen úgy tündököltek, mint az erényességben; ezek egyike Machek Makár atya, a hagyomány szerint szent életű volt. A 21-ik évet még nem érte volt el, és már alsóbb tanulmányaihoz hasonlólag dicséretes kitüntetéssel végzett theologus volt. Fiatalsága miatt áldozatrá föl nem szenteltethetvén, ő azért folytonosan növekedett nem csak korban, hanem bölcsességben is. Beszélt latinul, németül, magyarul, tótul és francziául, — állítólag jól értette a zsidó, és igen jól a görög nyelvet. Kezdetben három éven át mint orgonistát találjuk őt alkalmazva, előbb Szombathelyen, később Érsekújvárott. Szórakozását és ártatlan örömeit ügyes zongorajátékában találta fel. Este 11 óra előtt ritkán feküdt le, reggeli 6 órakor már talpon volt. Reggelijét maga főzte czellájában; ebédjét — valahányszor lehetett 10—15 percz alatt magához vette s ebédközben is olvasással foglalkozott, és általán a hivalkodó sok beszédtől tartózkodott. Bort nem ivott, vacsorát nem evett; minden szabad idejét a tudománynak szentelte. Különösen a német és franczia irodalomban semmi, szakmájába vágó, nevezetesebb mű ki nem ke