Képes-Ujság, 1865 (1. évfolyam, 7-24. szám - 2. évfolyam, 1-6. szám)

1865-07-01 / 19. szám

Első évi folyam. — 19-ik szám. Pest, 1865. évi július 1-én. A magyar nép mulatva oktató barátja. Megjelenik e lap havonkint kétszer, minden hó 1-én és 15-én. Folyvást előfizethetni : *jörsz évre.....................................* forinttal osztrák értékben. felevre.....................................­ » » » Az előfizetési pénzek a „Képes Újság“ kiadó­hivatalához (Pest, egyetem-utcza 4. sz. a.) intézendők. Hit, remény, szeretet. Elbeszélés. I. Mozgott a várbeli nagy harang Maros- Vá­sárhelyen, mintha az idők fuvoláján az enyé­szet játszott volna borzalmas hangokat az emberek rettentésére, kik csoportosan vonul­tak a városnak egy kis félreeső részébe, hogy a ki ott elnyugodott az Urnák nevében, ki­­kisérjék azon szent helyre, hol nincs fájdalom, nincs nyomor, hanem örök béke és nyuga­lom lakozik. Közelgetett a halottasház felé egy csapat fekete egyenruhás ifjú ember is; hóna alatt mindeniknek egy-egy csomó kotta-papír ösz­­szetekerve. A kik ezeket látták, mondogaták: „Jön a kollégium harmóniája is.“ A halottasház udvarán vala a korláthoz kötve egy szamár, mit látva az odaért diákok, mindnyájuk ayakán mosoly vonult el. „Her canis sit turcol — gondolom magam­ban — ha ezt a fülest el találja ragadni a buz­­góság s kontorálni kezd nekünk, még czifra mulatságunk lesz.“ Körbe álltak a harmonisták, a vezető ki­adta a vezérhangot, aztán leütött, s a külön­böző „speciesekére osztott gyászdal meglepő szép összhangzattal vette kezdetét. De az elbá­mészkodott csacsi sem akart elmaradni, nem törődött azzal, adott-e hangot a vezető szá­mára is vagy nem, s hallva a biss hangokat, neki keseredett, s kezdett szekundálni oly rette­netes hangon, hogy tíz becsületes harmónia hangját is túlharsogta volna. Nem tudom, minő hatást gyakorolt a sza­már-melódia másokra; de hogy a harmónia összement, nagyon is jól tudom, magam is tagja lévén. Egy darabig ellene álltam a kitörő álta­lános nevetésnek, mígnem társaim kezdtek oldalba döfolni; ez már azt jelenté: „Kaczagj te is.“ Többé nem bírtam ellentállni, s a neve­tés árja magával ragadt engem is. Nem­ kevés bajba került, a kedélyhangula­tot megváltoztatva a gyászdalt újra kezdeni. Végre csakugyan megkezdetett és folyt zavar­talanul , hanem azt a henger csacsit mindegyre admeniálni kellett, nehogy megint „rágyújt.

Next