Képes-Ujság, 1866 (2. évfolyam, 7-24. szám - 3. évfolyam, 1-6. szám)

1866-07-01 / 19. szám

611 612 könnyen gonosz betegségeket okozhat, milye­nek: álomkór, düh, rosz daganatok, butaság, gutaütés, vízkór, száraz betegség. Legártalma­sabb még az állatoknak is a rozsanyjával vegyített kenyér, midőn még meleg, később megszűnnek ártalmas tulajdonai. A­ rozsanyja nagyobb szemeit rostálás által távolítjuk el, kisebbjeit pedig egyenként szedjük ki. jíg A rozsda többnyire állandó eső után kelet­kezik, ha azt rögtön erős napfény követi. Ele­inte a leveleken és kalászokon vöröses pettyek támadnak, melyek később csíkos alakot ölte­nek és az érés közeledtével megfeketednek. Rozsdás növények kalászai kevés, silány ma­got tartalmaznak. „ Mélyen fekvő, körülzárt hegyekbe vetett vagy kései vetések leginkább kitévék a rozsda vészes befolyásának. Rozsdás szalmát fölétetni nem tanácsos, minthogy mér­ges tulajdonságai vannak. A kosz a burgonya betegsége, és abból áll, hogy a burgonya gumóinak héján barnás fol­tok mutatkoznak, melyek alatt apró, mintegy 2 vonalnyi hosszú és czérnavastagságú fehér férgek lappangnak. Koszossá válik a burgonya, ha nedves, vagy pedig vasat tartalmazó föld­be, mely vöröses sárga színéről könnyen fölis­merhető, ültetjük, vagy ha alája ló — vagy juhtrágyával, vagy trágyalével trágyázunk. Ezek elkerülése által e betegség is elkerül­hető. • A rothadás a burgonya igen veszélyes betegsége és elgyengült csiraképességből szár­mazik, minek oka ismét helytelen termelés­mód és tartás, vagy kedvezőtlen időjárás lehet , mennyire rajtunk múlik, megóv­hatjuk a burgonyát a rothadástól, ha azt időn­­ként magból termeljük, ha egész, jól megért gumókat ültetünk, ha a szántóföldet szorgal­­masan mi vélj­ük, és a burgonya alá közvetle­nül nem­ trágyázunk, ha korán ültetjük s későn takaritjuk el, s végre ha vagy a szabadban vermekben, vagy száraz pinczékben tartjuk. A kertészet, a gazda e kedves mellékfog­lalkozása, sem ment a növénybetegségek kel­lemetlenségeitől. A kiválóbbak: A terméketlenség, kelleténél nagyobb vagy csekélyebb életerő következménye. Első eset­ben a fa csak fába és levélbe hajt és szép virá­got bőven, de érett gyümölcsöt nem hoz. Ilyenkor a nedvek­ bőségének csökkentése végett 1 vagy 2 főgyökeret lemetszünk. Utóbbi esetben a fán trágyázás által segítünk. A ragyát a nedvek megakadása idézi elő. A fa kérgén száraz, sötét csíkok vagy foltok keletkeznek, melyek később lehámolván, mö­­gülök kiaszott fekete fa tűnik elő. E foltok mindig tovább harapódznak, s ha a fának segítségére nem sietünk, annak vesztét okoz­zák. A ragya okai: a fák ügyetlen, sérüléssel járt átültetése, piszkos szerszámmal való körülvágása, a gyökének trágyával közvetlen beborítása, és a talaj túlságos nedvessége vagy szárazsága. A fekete foltokat egészen az ép fáig tiszta, éles kertészkéssel kimetszszük, és a sebet fatapaszszal bekenjük. Csakhogy a ra­gyát tökéletesen kell kimetszenünk, különben csak annál veszélyesebben harapódzik tovább. A gombák a fa megromlott nedveinek jelei. Gombalepett fákra nézve csak ritkán van menekülés, az is csak akkor, ha a gom­bákkal a ragyához hasonlólag bánunk. Az ágak elszáradását, erős téli hideg, nap­ban és levegőben való hiány, vagy szél, jégeső s. a. t. miatti sérülések okozzák. Az ágakat őszszel levágjuk s a sebet betapasztjuk. A korhadás a nedvek megromlásából ered. Gyakran öregség következménye s akkor gyó­­gyíthatlan, de néha valamely seb is okozza, melybe eső vagy hó hatott. Kisebb sérüléseken betapasztás által segíthetünk, nagyobbak ellenben a fa kiveszését vonják maguk után. Fattyúhajtások, fakadtak legyen akár a gyö­kerekből, akár a törzsből, a fa életnedvét fogyasztják. Óvatosan lemetszendők. A virágok és gyümölcsök elhullatása, szá­razság vagy tavaszi fagyok következménye. Első esetben a fákat megöntözzük, s nehogy a víz mindjárt elpárologjon, a megöntözött föl­det szalmával befedjük. A kéreg lehámlása, kivált öreg fáknál szo­kott előfordulni, de forróság vagy erős téli hideg, a talaj túlságos nedvessége vagy szá­razsága fiataloknál is előidézheti. A lehámlott kéreg ártalmas állatoknak szolgál búvóhelyül és a víz befogadása következtében korhadást okozhat. Ennél fogva éles fával levakarandó, vagy szükség esetében késsel lemetszendő. A moh és a zuzmók, melyek kivált nedves esztendőkben harapódznak el, s melyekbe a pillék petéiket legörömestebben rakják, a fák igen veszélyes ellenségei. Hogy a mohtól megmeneküljenek, a fákat vizzel föleresztett 8/.­ három negyedrész mészből, és egy negyed­rész agyagból álló keverékkel bekenjük. SZMRECSÁNYI PÉTER: Szükségben minden jó. Szegény hazánkat mindenféle csapások érték már, de hála a magas égnek, azért még­­­sem vesztünk el, mert a­ki egyik kezével reánk bocsátotta a súlyos csapásokat, a másikkal rö­vid időn áldást adott reánk, így leszünk most is, tehát ne csüggedjünk el, szenvedő hazafiak.

Next