Képes-Ujság, 1867 (3. évfolyam, 7-24. szám)

1867-06-01 / 17. szám

17-dik szám. Harmadik évi folyam. Pest, 1867. jimius 1. -------------------------------------------------------------------G)/UXe)--------------------------------------------------------------------G)£*P A gazdag szegények és a szegény gazdagok. 1. — Hogy élnek azok odaát, hogy dalolnak és trilláznak! — szólt haragosan és részked­­vűen Gazdag István úr, kit a városban csak igy neveztek, nejéhez, ki épen oly durczásan ült az asztalnál, mint ő. — De már ezt nem lehet tűrni ezekkel a koldusokkal! — felelt ez neki. —Hogy a bírák semmit sem vesznek tekintetbe és hogy perün­ket ezen kis telek miatt el kellett veszítenünk, hová most Pál boszúságunkra Katijával te­lepült. — És még ha kíméltem volna a pénzt, hogy a koldusok ellenében megnyerjem a pert! — tévé István i­t hozzá. — Nem kevés fényes arany csúszott kezemből a kirokóiba; de most a fő­szolgabíró mindenben ellenem volt és midőn a pénzzel mentem, hogy kissé részrehajlóvá te­gyem, úgy rámak­adt, hogy börtönnel fenyege­tett, ha még egyszer merészelném becsületét megtámadni, ha őt megvesztegethetőnek hi­szem. Node önmagának van legnagyobb kára belőle; míg társai nagyobbrészt gazdag embe­rek, ő kénytelen számos gyermekeivel csak a legszükségesebbel megelégedni. Mit ér az ember a világon, ha nincs pénze, birtoka? Semmit. A szomszédságban valóban mindig vígan éltek; a kis ház lakosai hatalmas énekesek vol­tak, habár semmit sem tudtak Spontini , Mo­zart vagy Wéberből. Jó tüdővel, egészséges mellel és tiszta hanggal bírtak, énekeltek ked­vek szerént, de sohasem botrányos dalokat, némelykor nem is hangzott kellemetlenül, mert taktust tartottak és a könnyű, kellemes népdalokat jól értették, csak István ur s neje nem szerették hallani, mert barátságtalan dur­­czás emberek voltak. — Miként lehetnek azok a koldu­sok min­dig oly vígak? — szólt más alkalommal Ist­vánná, épen a konyhából jővén, hol szolgáló­jával pörlekedett, — egy fillér sincs zsebükben, rongyosan járnak, oly házban laknak, melyet istálónak sem választanék és mindamellett ingak és olyan szinben vannak, mintha min­dent böviden bírnának. — Ezt csak boszantásunkra teszik, — fe­lesé István ur, — ismerni kell az ilyen em­bereket! E beszélgetés a postás által zavartatott, ki naponként az újságokat házhoz hordá, mert minthogy István úr kereskedő volt, tudnia kellett mi újság a világban, különben bizony egy fillért sem adott volna nyomtatott dol­gokért. — Rosz hírek István úr! rosz hírek! — szólt a postás, a lapot az asztalra téve. A magyar nép mulattatva oktató barátja. 3­­ ,Meeije"11 Folyvást előfizethetni: a* előfizetések­r e lap havonkint kétszer, a „Kepes ojsag ‘ kiadó-hivatalához minden hó 1-jén és 16-kán, egész évre : 2 írttal o. é. (egyetem-utcza 4. sz.) * két-két ivén, félévre : . 1 „ „ küldendők. § t(5)Rj------------------------------------------------------------------------------------------------------------------i

Next