Képes Újság, 1964. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-25 / 4. szám

Palócz László operaénekes (Hétfő, K. 15.20) Gyurkovics Zsuzsa színművésznő (Kedd, K. 10.36) Vass Éva színművésznő (Péntek, K. 15.35) Mikor lesz Cicamica névnapja? Sok bűbájos levél között, amely a «■Cicavízióhoz* érke­zik, ezt találtuk a legaranyo­sabbnak: »Kedves Böbike! — írta Kacziba Ági II. oszt. tan. Hódmezővásárhelyről — Névna­pod alkalmából sok-sok jót kí­vánok Neked ... Légy szíves írd meg, hogy Cicamicának és Mor- zsinak mikor lesz névnapja? Hm. nehéz kérdés. Ezt még Bálint Ágnes sem tudja, pedig Böbe babának, Cicamicának, Morzsa kutyusnak és Mazsola A Cicavízió főszereplői: Varjú — Fóthy Edit, Manócska — Kiss István, Mazsola — Havas Gertrud, Nyuszi — Szöllősy Irén (MTI Foto felv.) malacnak ő a »szülőanyja*'. A gyerekek rajongásig szeretik kis báb-barátaikat — Bálint Ág­nes pedig lankadatlan kedvvel írja róluk az újabb meg újabb meséket. Meséljen most arról, hogyan születik a mese? — Ügy, hogy nagyon szere­tem a gyerekeket (nekem is van kettő) és nagyon szeretem a já­tékot. És figyelem a kicsiket is, a felnőtteket is és a mesék­ben megírom, amit róluk ta­pasztaltam. íme, néhány példa. — Ugye, sok gyerek húzódo­zik a mosdástól? Emlékszem, egyszer késő este mentem haza, kicsi lányom már aludt. Gya­nús papírzörgést hallottam az ágyból, felemeltem a takarót — hát a gyerek újságpapírt terí­tett a lába alá, csakhogy ne kelljen megmosnia. Ez a kis eset az egyik Böbe-mesében kelt életre. — Ne nevessenek ki, de én nagyon szeretem a tejet és a nyers sárgarépát, s úgy vélem, ez a gyerekeknek is egészséges. Talán észrevették már, hogy Cicamica mindig tejet iszik, s Mazsola malac — micsoda vé­letlen! — folyton sárgarépát rágcsál! Ez a Mazsola malac egyébként igazi vecsési — mert Vecsésen lakom, onnan hozom a történeteit is. Kertes házban élünk, s a lányom egy szép na­pon feltört egy darabot a füves Böbe baba. Morzsa kutya és Cicamica Feleki Kamill színművész (Szombat, K. 20.30) Kállai Ilona színművésznő (Vas., K. 18.10) Hollós Korvin Lajos író (Vasárnap, P. 22.49) kertből, dinnyemagokat vásá- solt, s nekiállt dinnyét termesz­teni. Most Mazsola is hozzákez­dett ehhez a munkához — an­nak a 12 új jelenetnek egyiké­ben, amelyet a napokban vet­tünk fel a »Cicavízió*< szombat esti adásai részére ... — Azt hiszem, a gyerekek azért szeretik úgy ezeket a me­séket, mert magukra ismernek, benne élnek. Cicamicát például, akit Szöllősi Irén alakít, több faluba is meghívták disznóo •$- re — merthogy *■úgy szereti a hurkát, kolbászt-*. — Hallhatnánk valamit sa­játmagáról is? \ • j —fiTíz éves Koromtól gyermekla­pokban jelentek meg meséim, s 18 éves voltam, mikor első me­sekönyvem, az *■Elvarázsolt egérkisasszony* megjelent. Ezt egyébként 3 éve újra kiadták, legnagyobb örömömre: a mesék nem avultak el. Ebben az évben megjelenik könyvben a Futrin- kat-utca is — a bábjáték ren­dezője, Kende Márta illusztrál­ta... Különben pedig ősszel megkezdtük a 8—10 részből álló új Futrinka-sorozatot, és to­vábbi mesék születnek majd Mazsoláról és Manócskáról is ... Az első alkotás Milyen emberek az írók? A Dramaturgia titkárnőjétől, Szűcs Er­zsébettől kértünk választ kérdésünkre, s gazdag tapasztalatainak birtokában azon­nal válaszolt: — Az első darabját általában mindenki I Külföldi tán cd álé ne kés nő, Nadja Beimel vendég- * szerepel a 6-os stúdióban kissé félszegen adja át. Van, aki megkér, olvassam én el elsőnek és mondjak véle­ményt. De hát egy rádiódarabnál nem min­dig érződik olvasás közben, hogy a mikro­fon előtt milyen is lesz végül. Mert hiszen a színészek annyi mindent adhatnak hozzá a szöveghez. Van olyan író is, aki nem ad­ja be kéziratát elolvasásra: ragaszkodik ah­hoz, hogy ő maga olvassa fel, szinte előad­va azt a dramaturgoknak. — Érdekes módon mostanában szíveseb­ben dolgoznak nekünk az írók. Pedig egy rádiódarabnál sokkal nagyobb jövedelmet hoz a színházban vagy a televízióban be­mutatott darab. Talán azért szeretnek minket, mert mégis a rádió jelenti a leg­nagyobb nyilvánosságot és a sikerült mű­veket külföldi rádióknak is elküldjük. Do- bozy Imre, Mesterházy Lajos, Sós György s legújabban Vészi Endre néhány darabja több nyelven is elhangzott már. — Van aztán, amikor ijedten telefonál egy-egy író: nem tudom véletlenül, miért kell a megadott időpontban bemennem? S milyen boldogok, milyen kellemes megle­petés a számukra, mikor azt válaszolom: nívódíjat kaptak darabjukért, azt kell ün­nepélyesen átvenniük. — És még beszélhetek önkéntes írókról is. Azokról, akik saját végtelenül hosszú és gyenge darabjaikat küldik be elbírálásra, s azokról, akik megpróbálnak beállni a Sza­bó-család írói közé. A napokban is terje­delmes levélben közölte egy idősebb bácsi, 1 miként kellene tovább alakítani Szabóék I P történetet... Húzás! Elég gyakori a rádiójáték-felvételen: menet közben derül ki, hogy a szöveg egy része elnyújtja a produkciót, megállítja a cselekmény sodrát, vagy más okból vált fölöslegessé, ezért a rendező (a képen a jobbszélen álló Baksa Sós László) ceruzájával áthúzza, s ugyanezt teszi a színész (Görbe János) is. Az ügyelő is figyeli a változást (Szalay Zoltán felvételei) 29

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék