Képes Újság, 1964. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-29 / 9. szám

Szondszéd Boltoz* disznót „öt" Gere Sándor rajza Száz éven felüliek... Egy fiatalember valla a gyóntató atyának, hogy ő a kártyajátéknak indulatos barátja. — De ugyan gondold meg csak, édes fiam — mondá a gyóntató atya — milyen szörnyű időtékozlás ez. — Természetesen — felelt az ifjú játékos — kivált az az átkozott hosszú kártyakeverés. (1836) Egy nemes, ki sokat ivott, meg­­süceti őt. Az orvos kigyógyítá őt, de egyszersmind megtilta neki a pálin­kát. Egy ideig kiáltotta, de csak­hamar elkezde ismét régi életmód­ját, s a betegsége újra elérte. Orvosa bosszankodott és újból keményen megtiltá, hogy pálinkát igyon. — Hallja, doctor úr! az nem megy — mondá a nemes — én most fél­­esztendeig jól hallottam ugyan, de amit hallottam, korán sem volt olyan jó, mint a pálinka. (1836) Egy jégtől síkos napon a diák későn jött az iskolába, s midőn taní­tója okát kérdé, felelé: — Mert két lépéssel mindig hátra­csúsztam. — Hiszen ily módon ide sem­ jöhet­tél — felel a tanító. — Hátra fordultam — mondta a diák — s egész idesikamlottam, mi­alatt hazafelé igyekeztem. (1836) Egy emberen az a szerencsétlen­ség történik, hogy a felesége fel­­akasztá magát a kertben egy élő almafára. A szomszédja átjőve hozzá és kéri, hogy adjon neki abból a fából egy ágatskát, melyet otthon megáltson, mert hátha neki is olyan kívánatos gyümölcsöt terem. (1826) Egy atyának tanácsolák, ne sies­sen fiának házasításával, várja meg míg fiának elméje érettebb lesz. — Nem tehetem — felesé az atya —, mert ha fiamnak megérik az esze, nem házasodik meg. (1836) Előszedte: Lőrincz Pál — Gyere Lajos, menjünk! Kezdem unni a műsort.. „ Szöveg nélkül — Ejnye, elfelejtet­tem megmondani, doktor úr, hogy írás­­tudatlan vagyok!...

Next