Képes Újság, 1964. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-25 / 4. szám

Palócz László operaénekes (Hétfő, K. 15.20) Gyurkovics Zsuzsa színművésznő (Kedd, K. 10.36) Vass Éva színművésznő (Péntek, K. 15.35) Feleki Kamill színművész (Szombat, K. 20.30) Hollós Korvin Lajos író (Vasárnap, K. 22.49) Kállai Ilona színművésznő (Vas­, K. 18.10) Mikor lesz Cicamica névnapja? Sok bűbájos levél között, amely a «■Cicavízióhoz* érke­zik, ezt találtuk a legaranyo­sabbnak: »Kedves Böbike! — írta Kacziba Ági II. oszt. tan. Hódmezővásárhelyről — Névna­pod alkalmából sok-sok jót kí­vánok Neked ... Légy szíves írd meg, hogy Cicamicának és Mor­­zsinak mikor lesz névnapja? Hm, nehéz kérdés. Ezt még Bálint Ágnes sem tudja, pedig Böbe babának, Cicamicának, Morzsa kutyusnak és Mazsola malacnak ő a »szülőanyja*'. A gyerekek rajongásig szeretik kis báb-barátaikat — Bálint Ág­nes pedig lankadatlan kedvvel írja róluk az újabb meg újabb meséket. Meséljen most arról, hogyan születik a mese? — Úgy, hogy nagyon szere­tem a gyerekeket (nekem is van kettő) és nagyon szeretem a já­tékot. És figyelem a kicsiket is, a felnőtteket is és a mesék­ben megírom, amit róluk ta­pasztaltam. íme, néhány példa. — Ugye, sok gyerek húzódo­zik a mosdástól? Emlékszem, egyszer késő este mentem haza, kicsi lányom már aludt. Gya­nús papírzörgést hallottam az ágyból, felemeltem a takarót — hát a gyerek újságpapírt terí­tett a lába alá, csakhogy ne kelljen megmosnia. Ez a kis eset az egyik Böbe-mesében kelt életre. — Ne nevessenek ki, de én nagyon szeretem a tejet és a nyers sárgarépát, s úgy vélem, ez a gyerekeknek is egészséges. Talán észrevették már, hogy Cicamica mindig tejet iszik, s Mazsola malac — micsoda vé­letlen! — folyton sárgarépát rágcsál! Ez a Mazsola malac egyébként igazi vecsési — mert Vecsésen lakom, onnan hozom a történeteit is. Kertes házban élünk, s a lányom egy szép na­pon feltört egy darabot a füves kertből, dinnyemagokat vásá­­rolt, s nekiállt dinnyét termesz­teni. Most Mazsola is hozzákez­dett ehhez a munkához — an­nak a 12 új jelenetnek egyiké­ben, amelyet a napokban vet­tünk fel a »Cicavízió*< szombat esti adásai részére ... — Azt hiszem, a gyerekek azért szeretik úgy ezeket a me­séket, mert magukra ismernek, benne élnek. Cicamicát például, akit Szöllősi Irén alakít, több faluba is meghívták disznóo •r­­re — merthogy *■úgy szereti a hurkát, kolbászt­*. — Hallhatnánk valamit sa­ját magáról is?­­ • j —fiTíz éves koromtól gyermekla­pokban jelentek meg meséim, s 18 éves voltam, mikor első me­sekönyvem, az *■Elvarázsolt egérkisasszony* megjelent. Ezt egyébként 3 éve újra kiadták, legnagyobb örömömre: a mesék nem avultak el. Ebben az évben megjelenik könyvben a Futrin­­kat-utca is — a bábjáték ren­dezője, Kende Márta illusztrál­ta... Különben pedig ősszel megkezdtük a 8—10 részből álló új Futrinka-sorozatot, és to­vábbi mesék születnek majd Mazsoláról és Manócskáról is ... A Cicavízió főszereplői: Varjú — Fóthy Edit, Manócska — Kiss István, Mazsola — Havas Gertrud, Nyuszi — Szöllősy Irén (MTI Foto felv.) Böbe baba, Morzsa kutya és Cicamica Az első alkotás Milyen emberek az írók? A Dramaturgia titkárnőjétől, Szűcs Er­zsébettől kértünk választ kérdésünkre, s gazdag tapasztalatainak birtokában azon­nal válaszolt: — Az első darabját általában mindenki kissé félszegen adja át. Van, aki megkér, olvassam én el elsőnek és mondjak véle­ményt. De hát egy rádiódarabnál nem min­dig érződik olvasás közben, hogy a mikro­fon előtt milyen is lesz végül. Mert hiszen a színészek annyi mindent adhatnak hozzá a szöveghez. Van olyan író is, aki nem ad­ja be kéziratát elolvasásra, ragaszkodik ah­hoz, hogy ő maga olvassa fel, szinte előad­va azt a dramaturgoknak. — Érdekes módon mostanában szíveseb­ben dolgoznak nekünk az írók. Pedig egy rádiódarabnál sokkal nagyobb jövedelmet hoz a színházban vagy a televízióban be­mutatott darab. Talán azért szeretnek minket, mert mégis a rádió jelenti a leg­nagyobb nyilvánosságot és a sikerült mű­veket külföldi rádióknak is elküldjük. Do­­bozy Imre, Mesterházy Lajos, Sós György s legújabban Vészi Endre néhány darabja több nyelven is elhangzott már. — Van aztán, amikor ijedten telefonál egy-egy író: nem tudom véletlenül, miért kell a megadott időpontban bemennem? S milyen boldogok, milyen kellemes megle­petés a számukra, mikor azt válaszolom: nívódíjat kaptak darabjukért, azt kell ün­nepélyesen átvenniük. — És még beszélhetek önkéntes írókról is. Azokról, akik saját végtelenül hosszú és gyenge darabjaikat küldik be elbírálásra, s azokról, akik megpróbálnak beállni a Sza­bó-család írói közé. A napokban is terje­delmes levélben közölte egy idősebb bácsi,­­ miként kellene tovább alakítani Szabóék IP történetét... ! Külföldi tán­cd­alé­ne­kes nő, Nadja Beimel vendég- * szerepel a 6-os stúdióban Húzás! Elég gyakori a rádiójáték-felvételen: menet közben derül ki, hogy a szöveg egy része elnyújtja a produkciót, megállítja a cselekmény sodrát, vagy más okból vált fölöslegessé, ezért a rendező (a képen a jobbszélen álló Baksa Sós László) ceruzájával áthúzza, s ugyanezt teszi a színész (Görbe János) is. Az ügyelő is figyeli a változást (Szalay Zoltán felvételei) 29

Next