Képes Újság, 1965. január-július (6. évfolyam, 1-28. szám)
1965-05-15 / 20. szám
A VARSÓI SZERZŐDÉS Tíz esztendeje jött létre a Varsói Szerződés, egy évtizeddel ezelőtt kötöttek egymással katonai szövetséget az európai szocialista államok. Miközben elismeréssel megemlékezünk az évfordulóról, hozzáfűzzük, hogy a szocialista országok kényszerűségből hozták létre ezt a szervezetet. Ha visszalapozunk a múlt esztendők krónikájába, kiderül, hogy sohasem a szocialista világ volt a kezdeményező fél a katonai szervezkedésben. Előbb a nyugati hatalmak hozták létre a NATO-t, az Északatlanti Szövetséget, előbb ők dolgoztak ki a szocialista országokat fenyegető stratégiai terveket, s csak aztán ültek össze a mi képviselőink. A második világháború éveiben kialakult egy kelet- nyugati együttműködés, amelyet üdvös lett volna átalakítani a békés körülmények számára, de a nyugatiak ezt megakadályozták. Churchill 1946-os híres beszéde megadta a jelt a szovjetellenes politika kialakítására, aztán létrehozták a NATO-t, a nyugatnémet különállamot, majd a CENTO és a SEATO nevű katonai szövetségüket. Az amerikaiak támaszpont-rendszert építettek ki Norvégiától Törökországon át Japánig a szocialista tábor körül. Ezzel szemben a Szovjetunió minden külföldi támaszpontját felszámolta és csak — éppen a Varsói Szerződés értelmében — egyes szocialista államok területén tart csapattesteket. A szocialista országok védelmi szervezetét a béke őszinte óhaja teremtette. Ma is meggyőződésünk, hogy az egymással farkasszemet néző katonai csoportok rendszerét fel lehet számolni. Nem kell az idők végtelenségéig kardot kovácsolni. A szocialista államoknak és sok más országnak, politikusnak az a hite, reménye, hogy meg lehet teremteni, a háború nélküli, félelemmentes életet, mégpedig hamarosan és nem valami messze jövőben. Olyan eleven és tudatos a népek békevágya, olyan erős a békét akarók tábora, elsősorban a szocialista államok szövetsége — hogy erre megvan a lehetőség. E napokban, éppen szovjet kezdeményezésre ült össze az ENSZ leszerelési bizottsága, 114 kormány, tehát csaknem az egész világ képviselőinek részvételével. A mi akaratunk azonban nem elég. A nyugatiak eddig sem járultak hozzá a leszereléshez, és most méginkább nehezítik a békés egymás mellett élés megvalósulását. Egyes befolyásos nyugati politikusok úgy vélik, hogy az atomháború kockázata ugyan túl nagy, de helyi háborút, egy-egy nép szabadságküzdelmének fegyveres elnyomását megengedhetik maguknak. E tévhit alapján bombázzák az amerikaiak a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. A józan gondolkodású emberek azonban tudják, hogy ma minden helyi harc kiterjedhet, azért ítélik el az amerikaiak felelőtlenségét, agresszióját, embertelenségét. Az amerikaiak saját szövetségeseik körében is egyre inkább elszigetelődnek: Kelet és Nyugat, Dél és Észak egyaránt elítéli akciójukat, vagy legalábbis aggodalommal tekint Vietnam felé és azt követeli az amerikaiaktól, hagyják abba támadásaikat. Addig azonban, amíg a vietnami helyzethez hasonló kialakulhat, amíg van NATO és a nyugatnémet revansisták fegyverkezhetnek, szükség van a Varsói Szerződésre, amelynek hatalmas erejeképes visszariasztani az agresszorokat attól, hogy túllépjék a nagy veszély határát. A Varsói Szerződés államainak szövetsége hatalmas politikai, gazdasági és katonai erőt képvisel. A szocialista országok elsőrendű célkitűzése, hogy ezek az erőforrások a béke védelmét szolgálják. A térkép a legfontosabb nyersanyaglelőhelyeket, energiabázisokat tünteti fel. A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete a lengyel fővárosban, januárban tartotta legutóbbi értekezletét .