Képes Újság, 1965. január-július (6. évfolyam, 1-28. szám)

1965-06-12 / 24. szám

A Katona József Színház tavaly mutatta be Jamiaque «Tengeri malacok« című színművét. Ebben is szere­pet kapott Sztankay István (képünkön Papp Évával játszik) Jean Anouilh -Colombe- című színművében Dómján Edittel mutatkozott be a fiatal és tehetséges Sztan- k&y (MTI Fotó — Keleti és Tormai felv.) CIVILBEN ÉS SZÍNPADON Üzemből, munkásszínjátszóként került a főiskolára, ami­kor már országos ifjúsági szavalóversenyt nyert. Petőfivel felvételizett, vita sem volt, a bizottság minden tagja felis­merte az alacsony, játékos szemű, kellemes orgánumú fiúban a tehetséget. Az ország már főiskolás korában megismerte Sztankay István nevét. Égrenyíló ablak, Májusi fagy, Az ígéret földje, Legenda a vonaton — ezt a négy filmet készítették Sztankay Istvánnal, amikor még főiskolás volt. A Legendát kivéve eléggé gyenge filmek voltak. Sztankayra szintén mindegyik alakításában felfigyeltek a kritikusok. Az ígéret földjénél például kifejezetten hangsúlyozták: e sikertelen filmben is feltűnt ez az ígéretes, újarcú, friss tehetség. A Legenda-beli, lopással gyanúsított cigányfíúja olyan karakteralakítás, olyan kiválóan kidolgozott epizód-munka volt, amelyre hosszú évek múlva is szívesen emlékezik vissza mindenki, aki látta. Miskolcra került először, diplomával a zsebében — és dús­kált a jobbnál-jobb szerepekben. Olyanokat játszott, mint a Szent Johanna Dauphin-je, a Volpone Moscája, s Brecht Ar­turo Ui!-ja. Ez utóbbi magyarországi ősbemutató volt, a buda­pesti Tháliát megelőzve tűzték műsorra, Sztankayt semmiféle emlékkép nem segíthette — és osztatlan sikerrel oldotta meg ezt a csakugyan hatalmas feladatot.-Hamar érte nyúlt a Nemzeti Színház. Állandóan foglalkoz­tatta, önálló feladatok sora mellett jónéhány hirtelen beug­rást is rábízott. Sztankay hálás feladataiért, mindent szívesen játszik, jól érzi magát. Magam mégis úgy érzem: még nem, vagy alig találta meg a színházvezetés Sztankay igazi szerep­körét. Túl sokat kísérletezik vele hős szerepekben (a Fanny hagyományaiban, a Gőzfürdőben, a Colombe-ban) és bár nem vitás, hogy markáns, eredeti tehetsége ezeken is átsüt, mégis úgy érzem — már csak alkatából következően is —, hogy valójában a karakter-szerep az ő világa. Sokak szerint pél­dául — s ezt a véleményt magam is osztom — az előadás legjobbjává emelkedett a Villámfénynél című Németh László drámában, Határváry Árpád turulista egyetemi hallgató és hírlapíró szerepében. Legutóbb a Csak a tükör görbe? című paródiaműsorok­ban játszott kitűnően, a televízióban, s most forgatott — több más magyar színésszel együtt — egy nyugatnémet tévé-fil­met, a budapesti Állatkertben. Címe: Az elefánt. Németül kellett beszélnie, később, az NSZK-ban majd szinkronizálják a kiejtés miatt, de hogy egyezzék a szájmozgás, minden ma­gyar színész németül mondta a szövegét. Ezt a feladatot is szerette, mint mindegyiket eddig. Olyan alázat él benne min­den műfaj — színpad, film, televízió, rádió — és minden sze­rep iránt, olyan meg-megújuló határtalan örömet érez min­den megoldott feladat után, hogy ez rokonszenvesen szerény egyéniségét különösen vonzóvá teszi. Egy mindössze néhány éves pályafutásnak is van, lehet már legkedvesebb emléke, epizódja, de amikor erről kérde­zem, zavarba jön, „sajnos, nem jut eszembe semmi sztory, pe­dig a cikk végére biztosan az kellene” — mentegetőzik. És hozzáteszi: mert hát életem legkedvesebb emlékeként mindig csak egy dolog jut eszembe. Az a nagyszerű érzés, amikor tavaly nyáron a feleségemnek kisfia született... A "lovastengerész vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó, aki belevitte az országot legnagyobb történelmi tragédiájába, a második világháborúba (Kovács Károly) Oly korban éltünk... f! Magyar Filmgyártó Vállalat *-'*'2. számú telepének — a volt Budapesti Filmstúdiónak — mű­termeiben és folyosóin hetek óta SS egyenruhás statiszták mozog­nak, gránátok robbannak, revol­verek, géppisztolyok dörrennek, bokák csattognak, díszmagyarok és más régi egyenruhák feszül­nek a színészeken. Készül a Ma­gyar Televízió eddigi legna­gyobb szabású produkciója: négyórás, hatrészes film, ame­lyet nemcsak a képernyőn, de a mozikban is láthatunk majd. A címe, egyelőre: Harcban, de mi­re elkészül, valószínűleg válto­zik. Radnóti Miklós felejthetet­len sorát írják majd végül is a főcímre, egy pici változtatással, többesszámmá alakítva a lírai költő egyesszámát: Oly korban éltünk... Mint a tv legutóbbi nagy tör­ténelmi filmjét, a háromrészes Honfoglalást, ezt is Mihályfi Im­re rendezi. Amaz egy szál körül bonyolította a cselekményt: az 1944. október 15-ét közvetlenül megelőző és követő események, a Horthy proklamáció, Szálasi ha­talomátvétele, Dálnoki Miklós Béla pályafutása állt a Honfog­lalás középpontjában. Itt most, örsi Ferenc és Mészöly Tibor forgatókönyve alapján hatalmas freskót, nagy történelmi tablót fest Mihályfi Imre. A cselek­mény a Szovjetunió elleni had­üzenettel, Magyarországnak a második világháborúba való be­lépésével indul és ott fejeződik be, amikor 1944 decemberében Debrecenben megalakul a füg­getlen, demokratikus, ideiglenes kormány. Történelmi mozaikokból épül tehát az új tv-film és egy-egy nagyobb eseményt sok oldalról világít meg. Az uralkodó osztá­lyok magatartását és tetteit épp­úgy ábrázolja, mint a polgárság, az úgynevezett középosztály há­borús életét, a munkásosztály akkori szerepét és a nép leg­jobbjainak, a kommunisták ve­zette ellenállóknak antifasiszta harcait. A történet középpontjá­ban Bajcsy-Zsilinszky Endre szerepe és hősi küzdelme áll: újabbkori történelmünknek ezt a bátor, érdekes egyéniségét Bessenyei Ferenc formálja meg, feleségét Szemere Vera alakítja. Schőnherz Zoltán szerepében Gábor Miklóst láthatjuk. Sze­repel a filmben Ságvári Endre (Bárány Frigyes játssza), Kállay Miklós, a kétkulacsos politikát folytató miniszterelnök (Ajtay Andor ábrázolásában), Lakatos Géza, a háborúból kiugrani aka­ró miniszterelnök (Egri István), gróf Bethlen István, a Horthy- korszak szürke eminenciása (Major Tamás), Weesenmayer, Hitler budapesti helytartója (Velenczei István) — és maga Horthy Miklós, akit Kovács Ká­roly alakít. A nagyszabású televíziós film vezető operatőre Hildebrand István. A filmet — reméljük — ősszel már a képernyőn és a mo­zikban egyaránt láthatjuk. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék