Képes Újság, 1965. január-július (6. évfolyam, 1-28. szám)
1965-06-12 / 24. szám
A Katona József Színház tavaly mutatta be Jamiaque «Tengeri malacok« című színművét. Ebben is szerepet kapott Sztankay István (képünkön Papp Évával játszik) Jean Anouilh -Colombe- című színművében Dómján Edittel mutatkozott be a fiatal és tehetséges Sztan- k&y (MTI Fotó — Keleti és Tormai felv.) CIVILBEN ÉS SZÍNPADON Üzemből, munkásszínjátszóként került a főiskolára, amikor már országos ifjúsági szavalóversenyt nyert. Petőfivel felvételizett, vita sem volt, a bizottság minden tagja felismerte az alacsony, játékos szemű, kellemes orgánumú fiúban a tehetséget. Az ország már főiskolás korában megismerte Sztankay István nevét. Égrenyíló ablak, Májusi fagy, Az ígéret földje, Legenda a vonaton — ezt a négy filmet készítették Sztankay Istvánnal, amikor még főiskolás volt. A Legendát kivéve eléggé gyenge filmek voltak. Sztankayra szintén mindegyik alakításában felfigyeltek a kritikusok. Az ígéret földjénél például kifejezetten hangsúlyozták: e sikertelen filmben is feltűnt ez az ígéretes, újarcú, friss tehetség. A Legenda-beli, lopással gyanúsított cigányfíúja olyan karakteralakítás, olyan kiválóan kidolgozott epizód-munka volt, amelyre hosszú évek múlva is szívesen emlékezik vissza mindenki, aki látta. Miskolcra került először, diplomával a zsebében — és dúskált a jobbnál-jobb szerepekben. Olyanokat játszott, mint a Szent Johanna Dauphin-je, a Volpone Moscája, s Brecht Arturo Ui!-ja. Ez utóbbi magyarországi ősbemutató volt, a budapesti Tháliát megelőzve tűzték műsorra, Sztankayt semmiféle emlékkép nem segíthette — és osztatlan sikerrel oldotta meg ezt a csakugyan hatalmas feladatot.-Hamar érte nyúlt a Nemzeti Színház. Állandóan foglalkoztatta, önálló feladatok sora mellett jónéhány hirtelen beugrást is rábízott. Sztankay hálás feladataiért, mindent szívesen játszik, jól érzi magát. Magam mégis úgy érzem: még nem, vagy alig találta meg a színházvezetés Sztankay igazi szerepkörét. Túl sokat kísérletezik vele hős szerepekben (a Fanny hagyományaiban, a Gőzfürdőben, a Colombe-ban) és bár nem vitás, hogy markáns, eredeti tehetsége ezeken is átsüt, mégis úgy érzem — már csak alkatából következően is —, hogy valójában a karakter-szerep az ő világa. Sokak szerint például — s ezt a véleményt magam is osztom — az előadás legjobbjává emelkedett a Villámfénynél című Németh László drámában, Határváry Árpád turulista egyetemi hallgató és hírlapíró szerepében. Legutóbb a Csak a tükör görbe? című paródiaműsorokban játszott kitűnően, a televízióban, s most forgatott — több más magyar színésszel együtt — egy nyugatnémet tévé-filmet, a budapesti Állatkertben. Címe: Az elefánt. Németül kellett beszélnie, később, az NSZK-ban majd szinkronizálják a kiejtés miatt, de hogy egyezzék a szájmozgás, minden magyar színész németül mondta a szövegét. Ezt a feladatot is szerette, mint mindegyiket eddig. Olyan alázat él benne minden műfaj — színpad, film, televízió, rádió — és minden szerep iránt, olyan meg-megújuló határtalan örömet érez minden megoldott feladat után, hogy ez rokonszenvesen szerény egyéniségét különösen vonzóvá teszi. Egy mindössze néhány éves pályafutásnak is van, lehet már legkedvesebb emléke, epizódja, de amikor erről kérdezem, zavarba jön, „sajnos, nem jut eszembe semmi sztory, pedig a cikk végére biztosan az kellene” — mentegetőzik. És hozzáteszi: mert hát életem legkedvesebb emlékeként mindig csak egy dolog jut eszembe. Az a nagyszerű érzés, amikor tavaly nyáron a feleségemnek kisfia született... A "lovastengerész vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó, aki belevitte az országot legnagyobb történelmi tragédiájába, a második világháborúba (Kovács Károly) Oly korban éltünk... f! Magyar Filmgyártó Vállalat *-'*'2. számú telepének — a volt Budapesti Filmstúdiónak — műtermeiben és folyosóin hetek óta SS egyenruhás statiszták mozognak, gránátok robbannak, revolverek, géppisztolyok dörrennek, bokák csattognak, díszmagyarok és más régi egyenruhák feszülnek a színészeken. Készül a Magyar Televízió eddigi legnagyobb szabású produkciója: négyórás, hatrészes film, amelyet nemcsak a képernyőn, de a mozikban is láthatunk majd. A címe, egyelőre: Harcban, de mire elkészül, valószínűleg változik. Radnóti Miklós felejthetetlen sorát írják majd végül is a főcímre, egy pici változtatással, többesszámmá alakítva a lírai költő egyesszámát: Oly korban éltünk... Mint a tv legutóbbi nagy történelmi filmjét, a háromrészes Honfoglalást, ezt is Mihályfi Imre rendezi. Amaz egy szál körül bonyolította a cselekményt: az 1944. október 15-ét közvetlenül megelőző és követő események, a Horthy proklamáció, Szálasi hatalomátvétele, Dálnoki Miklós Béla pályafutása állt a Honfoglalás középpontjában. Itt most, örsi Ferenc és Mészöly Tibor forgatókönyve alapján hatalmas freskót, nagy történelmi tablót fest Mihályfi Imre. A cselekmény a Szovjetunió elleni hadüzenettel, Magyarországnak a második világháborúba való belépésével indul és ott fejeződik be, amikor 1944 decemberében Debrecenben megalakul a független, demokratikus, ideiglenes kormány. Történelmi mozaikokból épül tehát az új tv-film és egy-egy nagyobb eseményt sok oldalról világít meg. Az uralkodó osztályok magatartását és tetteit éppúgy ábrázolja, mint a polgárság, az úgynevezett középosztály háborús életét, a munkásosztály akkori szerepét és a nép legjobbjainak, a kommunisták vezette ellenállóknak antifasiszta harcait. A történet középpontjában Bajcsy-Zsilinszky Endre szerepe és hősi küzdelme áll: újabbkori történelmünknek ezt a bátor, érdekes egyéniségét Bessenyei Ferenc formálja meg, feleségét Szemere Vera alakítja. Schőnherz Zoltán szerepében Gábor Miklóst láthatjuk. Szerepel a filmben Ságvári Endre (Bárány Frigyes játssza), Kállay Miklós, a kétkulacsos politikát folytató miniszterelnök (Ajtay Andor ábrázolásában), Lakatos Géza, a háborúból kiugrani akaró miniszterelnök (Egri István), gróf Bethlen István, a Horthy- korszak szürke eminenciása (Major Tamás), Weesenmayer, Hitler budapesti helytartója (Velenczei István) — és maga Horthy Miklós, akit Kovács Károly alakít. A nagyszabású televíziós film vezető operatőre Hildebrand István. A filmet — reméljük — ősszel már a képernyőn és a mozikban egyaránt láthatjuk. 8