Képes Újság, 1967. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1967-02-18 / 7. szám
NEM a PARÁDÉ MIATT Már esztendők óta jönnek, csak jönnek a hírek a pusztákról, hogyan változik meg a pásztorember élete, hogy igazodik akorszerűséghez. Felbomlóban a pásztorok régen ismert világa. Jó néhány éve magam is láttam a Hortobágyon, Mátán, hogy a csikósok „műszak" után kerékpárra, sőt, uram bocsa’, Moped robogóra ülve hajtottak haza a tanyára, a ménes éjjeli felvigyázója pedig kis táskarádiót hozott magával, bekapcsolta, azzal múlatta az időt. De talán mindennél „szentségtörőbb” volt az a juhász híre az országot bejárta, aki a pásztorember ősi hangszere, a furulya helyett szaxofonnal a nyakában terelte nyáját, s fújta kinn a mezőn . . . nem is tudom, hogy mit fújhatott rajta. Mert azok a régi pásztornóták talán meg sem szólalhatnak a városi mulatók hangszerén. Végérvényesen felbomlóban gyermekkorunk pásztorvilága. És most mégis egy olyan juhászról jött a hír, aki — lehet, egyedül van a küzdelemben - szembefordult az áradattal. Hatvan évesen elszegődött a Bakonyba, Borzavárra, a tsz-be, s a szolgálati egyezségben áll, hogy Bakonyi Imre juhász nem esőköpenyben, vagy viharkabátban, hanem, mint azok a régiek, cifraszűrben pásztorolja a nyájat. Legalábbis most félidőn. Kihajtáskor vállára borítja, s indítja a falkát a Bakony hófödte mezeire. Cifraszűrös pásztor a Bakonyban! ... Lehet, hogy azok a mopedes pásztorok mosolyognak Bakonyi Imrén: miféle dolog ez, miféle divat, de a bakonyi juhász csak öszszerántja magán a szűrt, oda se hallgat. Nem a parádé miatt viseli, hiszen nem járnak erre bámészkodó turisták, filmesek. Inkább az idő miatt hordja. Neki jöhet hó, zúghatják a fák a téli nótát, nem ázik, nem fázik. Különben, ha megnézik is: nem árt. Ne csak múzeumokban, a valóságban is lássák a fiatalabbak, milyen öltözetük is volt azoknak a régi pásztoroknak. I. T. B. Indul a falka a Bakony hófödte mezeire Bakonyi Imre a cifraszűrben