Képes Újság, 1967. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1967-02-18 / 7. szám

NEM a PARÁDÉ MIATT Már esztendők óta jönnek, csak jönnek a hírek a pusztákról, ho­gyan változik meg a pásztorember élete, hogy igazodik a­­korszerű­séghez. Felbomlóban a pásztorok régen ismert világa. Jó néhány éve magam is láttam a Hortobágyon, Mátán, hogy a csikó­sok „műszak" után kerékpárra, sőt, uram bocsa’, Moped robogóra ülve hajtottak haza a tanyára, a ménes éjjeli felvigyázója pedig kis táska­rádiót hozott magával, bekapcsol­ta, azzal múlatta az időt. De talán mindennél „szentség­­törőbb” volt az a juhász­­ híre az országot bejárta,­­ aki a pásztor­ember ősi hangszere, a furulya he­lyett szaxofonnal a nyakában terel­te nyáját, s fújta kinn a mezőn . . . nem is tudom, hogy mit fújhatott rajta. Mert azok a régi pásztor­nóták talán meg sem szólalhatnak a városi mulatók hangszerén. Végérvényesen felbomlóban gyermekkorunk pásztorvilága. És most mégis egy olyan juhász­ról jött a hír, aki — lehet, egyedül van a küzdelemben - szembefor­dult az áradattal. Hatvan évesen elszegődött a Ba­­konyba, Borzavárra, a tsz-be, s a szolgálati egyezségben áll, hogy Bakonyi Imre juhász nem esőkö­penyben, vagy viharkabátban, ha­nem, mint azok a régiek, cifraszűr­ben pásztorol­ja a nyájat. Legalábbis most félidőn. Kihajtáskor vállára borítja, s in­dítja a falkát a Bakony hófödte mezeire. Cifraszűrös pásztor a Bakony­ban! ... Lehet, hogy azok a mopedes pásztorok mosolyognak Bakonyi Imrén: miféle dolog ez, miféle di­vat, de a bakonyi juhász csak ösz­­szerántja magán a szűrt, oda se hallgat. Nem a parádé miatt viseli, hiszen nem járnak erre bámészko­dó turisták, filmesek. Inkább az idő miatt hordja. Neki jöhet hó, zúg­hatják a fák a téli nótát, nem ázik, nem fázik. Különben, ha megnézik is: nem árt. Ne csak múzeumokban, a va­lóságban is lássák a fiatalabbak, milyen öltözetük is volt azoknak a régi pásztoroknak. I. T. B. Indul a falka a Bakony hófödte mezeire Bakonyi Imre a cifraszűrben

Next