Képes Újság, 1968. január-július (9. évfolyam, 1-27. szám)
1968-03-16 / 11. szám
zattak fülvédő sisakokat, de ez sem használt. A hajóépítés úgy látszik, hosszú időre eljegyezte magát téli zimankóval, nyári hőséggel, s a munka túl nagy lármájával. Mégis, ahogy sorra vesszük a brigád tagjainak adatait, szinte hihetetlen, hogy alig van közöttük olyan, aki ne dolgozna már nyolc—tíz éve itt, a hajógyárban. Még azt sem lehet mondani, hogy az aránylag magas fizetések, anyagi okok miatt maradnak. Az utóbbi években egy-egy jó hegesztő, hajókovács, 2500 forint körül keresett havonta. Ennyit talán másutt is megkeresnének. Megkeresnének... de azért valami biztosan hiányozna. Talán az a pillanat, az a rövidke kis epizód, amit olyan jól ismerünk. Amikor elcsattan a pezsgőspalack, s a hajó lassan, nehézkesen a vízre ereszkedik. S amit ugyan egy »öreg« hajóépítő nem néz olyan ünnepi izgalommal, megszokta már, de azért mégis jól tudja, hol, mennyit dolgozott a hajón, mit tett a helyére azért, hogy ez az esetlen nagy építmény végül is biztonságosan közlekedjen sekély folyón, vagy viharos tengeren. L T. B. A hajók a szabad ég alatt, vízparton születnek A hajókat - éppúgy, mint a ruhákat - varrják, csak éppen egy „kicsit” durvább anyagból, „tüzes fonállal”