Képes Újság, 1969. január-június (10. évfolyam, 1-24. szám)

1969-06-07 / 23. szám

Száztizenegy éve vált ismere­tessé Lourdes, ahol a legenda szerint egy Bernadette nevű fia­tal lánynak különös jelenései támadtak. Azóta a hívők száz­ezrei zarándokolnak oda, hogy az állítólagos gyógyító erőtől be­tegségeikre gyógyírt találjanak. A spanyol származású Lozano a második világháború után ke­rült a zarándokhelyre, ahol elő­ször mint egyszerű munkás dol­gozott, de olyan példamutató magatartást tanúsított, hogy a zarándokhely vezetősége hama­rosan felfigyelt rá, s úgy vélték, hogy mintaképe a hívő keresz­ténynek, és ezért rövid idő alatt viszonylag magas posztra emel­kedett. A derék, istenfélő spanyol fér­fiút hamarosan előléptették sek­restyéssé. Ez egy ideig elégedet­lenséget keltett a zarándokhely régi munkásai között, akik azt mondták, hogy ők, a született franciák már olyan hosszú ideje dolgoznak Lourdesban, hogy igazságosabb lett volna, ha közü­lük valamelyikre esik a válasz­tás. De teltek-múltak az évek, és Manuel Lozano olyan dereka­san végezte munkáját, olyan példamutató életmódot folyta­tott, hogy végül még riválisai is belenyugodtak:­­mégiscsak he­lyesen döntött a lourdes-i vezér­kar, amikor Lozanót szemelték ki a felelősségteljes posztra. Így vélték nyilván a lourdes-i illeté­kesek is, mert a sekrestyés ha­marosan további bizalomban ré­szesült, feljogosították rá, hogy a lourdes-i zarándokhely külön­böző perselyeiben összegyűlő hatalmas összegeket naponként ő vegye kézhez, s tekintve, hogy az elszámolás, ellenőrzés ezen a vonalon majdnem megoldha­tatlan, száz százalékig megbíz­tak benne, hogy a pénzt hiány­talanul át fogja adni. Ez egy darabig így is történt, de a kegyes spanyol úriember egy szép napon önhatalmúlag apróbb „kölcsönt” vett fel az ado­mányokból, melyeket pedig köz­tudomásúlag főleg szegény embe­rek helyeznek el a perselyekben. Az ötlet azután megtetszett ne­ki, és egyre mélyebben nyúlt a perselyekbe. A lourdes-i polgá­rok mindebből csak annyit vet­tek észre, hogy a sekrestyés élet­módja ugrásszerűen megválto­zott. Bizalmuk azonban még ak­kor is töretlen volt. „A mi sek­restyésünk bizonyára nagyobb összeget örökölt” — mondogat­ták a jámborok. Hát valaminek tényleg kellett történnie, mert Lozano szerény kétszobás lakásából kiköltözött és megvásárolta a körülbelül egymillió forint értékű villát, a leggazdagabbak negyedében, öreg kerékpárját is hamarosan kicserélte egy Simca kocsira, amit később saját ízlése szerint még át is alakíttatott. Lehet, hogy a naiv hívők hi­székenysége következtében Lo­zano még ma is fosztogatná a lourdes-i perselyeket, ha történe­tesen nem határoz úgy, hogy sza­badságát Menton és Nizza leg­előkelőbb hoteljeiben tölti el. Itt követte el a hibát, mert a ven­dégkönyvbe természetesen azt írta, hogy lourdes-i sekrestyés. A tapasztalt szálloda-detektívek azonban sok mindenre felfigyel­nek, azt is jól tudták, hogy ilyen funkcióban csak havi néhány­­száz frank a jövedelem. Megin­dították a vizsgálatot és a ke­resztkérdések nyomán Lozano hamarosan megtört, felesége is beismerte, hogy pontosan tudott a bűncselekményekről. Lozano és neje számára ezzel a nyara­lási idény átmenetileg lezárult. A lourdes-iek pedig kénytelenek egy másik sekrestyést keresni. Ezzel megint gyarapodott az a bűnlajstrom, amely az ismert „csodatevő hely” hírnevét beár­nyékolja. Különféleképpen lehet autót és villát szerezni. Ez volt a véleménye Manuel Lozanonak és feleségének. A pár en­nek az elgondolásnak nyomán került most a franciaországi Tarbes börtön­be. Amikor a rendőrautóból kivezették őket, egy szemtanú sóhajtva mondta: „Ezt sohasem gondoltam volna." Ez­után hosszú időre bezárultak a börtön­­ajtók, pontot tettek egy ügyre, amely­nek főszereplője Lozano sekrestyés, A LOURDES- I FOSZTOGATÓ A sekrestyés és neje. Mindketten példamutatóan kegyes hitű polgá­rok voltak ,S­zázhúsz mérföldes sebességgel szágul-­­ dott Malcolm Thomas, az angliai VJ Brands Hatch versenypályán. A 19 éves fiatalember elbízta magát. Követke­zett a Paddock Hill elnevezésű halálka­nyar, ahol a követelmények túlhaladták Thomas képességeit. A versenykocsi kilen­dült a pályáról, megfordult tengelye körül, nekizuhant a védőfalnak és a versenyzőt maga alá temette. Úgy tűnt, hogy mindennek vége van, a mentőosztag kétségbeesett gyorsasággal sietett a helyszínre, hogy a versenyzőt leg­alább kiszedje a kocsi romjai közül. Ami­kor azonban az autót megemelték, Mal­colm Thomas minden különösebb segítség nélkül felállt, saját erejéből mászott ki a roncsok alól, mert csak apró karcolásokat szenvedett. A halálkanyar ez alkalommal „kegyesen" engedte el a fiatalembert, pedig ezen a pá­lyán már jónéhány nála idősebb, tapasztal­tabb versenyző is halálát lelte. SZINTE HIHETETLEN A szerencsétlenség első pillanatai A versenykocsi valósággal a levegőbe repült 10

Next