Képes Újság, 1969. január-június (10. évfolyam, 1-24. szám)
1969-06-07 / 23. szám
Száztizenegy éve vált ismeretessé Lourdes, ahol a legenda szerint egy Bernadette nevű fiatal lánynak különös jelenései támadtak. Azóta a hívők százezrei zarándokolnak oda, hogy az állítólagos gyógyító erőtől betegségeikre gyógyírt találjanak. A spanyol származású Lozano a második világháború után került a zarándokhelyre, ahol először mint egyszerű munkás dolgozott, de olyan példamutató magatartást tanúsított, hogy a zarándokhely vezetősége hamarosan felfigyelt rá, s úgy vélték, hogy mintaképe a hívő kereszténynek, és ezért rövid idő alatt viszonylag magas posztra emelkedett. A derék, istenfélő spanyol férfiút hamarosan előléptették sekrestyéssé. Ez egy ideig elégedetlenséget keltett a zarándokhely régi munkásai között, akik azt mondták, hogy ők, a született franciák már olyan hosszú ideje dolgoznak Lourdesban, hogy igazságosabb lett volna, ha közülük valamelyikre esik a választás. De teltek-múltak az évek, és Manuel Lozano olyan derekasan végezte munkáját, olyan példamutató életmódot folytatott, hogy végül még riválisai is belenyugodtak:mégiscsak helyesen döntött a lourdes-i vezérkar, amikor Lozanót szemelték ki a felelősségteljes posztra. Így vélték nyilván a lourdes-i illetékesek is, mert a sekrestyés hamarosan további bizalomban részesült, feljogosították rá, hogy a lourdes-i zarándokhely különböző perselyeiben összegyűlő hatalmas összegeket naponként ő vegye kézhez, s tekintve, hogy az elszámolás, ellenőrzés ezen a vonalon majdnem megoldhatatlan, száz százalékig megbíztak benne, hogy a pénzt hiánytalanul át fogja adni. Ez egy darabig így is történt, de a kegyes spanyol úriember egy szép napon önhatalmúlag apróbb „kölcsönt” vett fel az adományokból, melyeket pedig köztudomásúlag főleg szegény emberek helyeznek el a perselyekben. Az ötlet azután megtetszett neki, és egyre mélyebben nyúlt a perselyekbe. A lourdes-i polgárok mindebből csak annyit vettek észre, hogy a sekrestyés életmódja ugrásszerűen megváltozott. Bizalmuk azonban még akkor is töretlen volt. „A mi sekrestyésünk bizonyára nagyobb összeget örökölt” — mondogatták a jámborok. Hát valaminek tényleg kellett történnie, mert Lozano szerény kétszobás lakásából kiköltözött és megvásárolta a körülbelül egymillió forint értékű villát, a leggazdagabbak negyedében, öreg kerékpárját is hamarosan kicserélte egy Simca kocsira, amit később saját ízlése szerint még át is alakíttatott. Lehet, hogy a naiv hívők hiszékenysége következtében Lozano még ma is fosztogatná a lourdes-i perselyeket, ha történetesen nem határoz úgy, hogy szabadságát Menton és Nizza legelőkelőbb hoteljeiben tölti el. Itt követte el a hibát, mert a vendégkönyvbe természetesen azt írta, hogy lourdes-i sekrestyés. A tapasztalt szálloda-detektívek azonban sok mindenre felfigyelnek, azt is jól tudták, hogy ilyen funkcióban csak havi néhányszáz frank a jövedelem. Megindították a vizsgálatot és a keresztkérdések nyomán Lozano hamarosan megtört, felesége is beismerte, hogy pontosan tudott a bűncselekményekről. Lozano és neje számára ezzel a nyaralási idény átmenetileg lezárult. A lourdes-iek pedig kénytelenek egy másik sekrestyést keresni. Ezzel megint gyarapodott az a bűnlajstrom, amely az ismert „csodatevő hely” hírnevét beárnyékolja. Különféleképpen lehet autót és villát szerezni. Ez volt a véleménye Manuel Lozanonak és feleségének. A pár ennek az elgondolásnak nyomán került most a franciaországi Tarbes börtönbe. Amikor a rendőrautóból kivezették őket, egy szemtanú sóhajtva mondta: „Ezt sohasem gondoltam volna." Ezután hosszú időre bezárultak a börtönajtók, pontot tettek egy ügyre, amelynek főszereplője Lozano sekrestyés, A LOURDES- I FOSZTOGATÓ A sekrestyés és neje. Mindketten példamutatóan kegyes hitű polgárok voltak ,Százhúsz mérföldes sebességgel szágul- dott Malcolm Thomas, az angliai VJ Brands Hatch versenypályán. A 19 éves fiatalember elbízta magát. Következett a Paddock Hill elnevezésű halálkanyar, ahol a követelmények túlhaladták Thomas képességeit. A versenykocsi kilendült a pályáról, megfordult tengelye körül, nekizuhant a védőfalnak és a versenyzőt maga alá temette. Úgy tűnt, hogy mindennek vége van, a mentőosztag kétségbeesett gyorsasággal sietett a helyszínre, hogy a versenyzőt legalább kiszedje a kocsi romjai közül. Amikor azonban az autót megemelték, Malcolm Thomas minden különösebb segítség nélkül felállt, saját erejéből mászott ki a roncsok alól, mert csak apró karcolásokat szenvedett. A halálkanyar ez alkalommal „kegyesen" engedte el a fiatalembert, pedig ezen a pályán már jónéhány nála idősebb, tapasztaltabb versenyző is halálát lelte. SZINTE HIHETETLEN A szerencsétlenség első pillanatai A versenykocsi valósággal a levegőbe repült 10