Képes Újság, 1969. június-december (10. évfolyam, 25-52. szám)
1969-08-16 / 33. szám
A Duna-kanyarban, Mátyás palotájának romjai között napokon át csinos, fiatal lány sétált. Kezében rajzfüzet, szénceruza. Ha megállt, vagy letelepedett a függőkért rozettába futó lépcsőjére, mindjárt skiccet rajzolt a csipkés teraszról, a híres kerengőről, a lenyűgözően szép Duna-kanyarról. És örült, hogy a kirándulás után gazdag „zsákmánnyal” térhet vissza messze tengeren túlra, és majd az itt eltöltött szép napokra emlékezve aprólékos gondossággal festheti meg a gyorsan papírra vetett vázlatokat. Mert sokat, nagyon sokat elgondolta Betty Ann Riley, az amerikai Alleghaney Airlines stewardesse, ha alkalma lesz arra, hogy szabadsága alatt külföldre utazzon, először Magyarországra látogat el. Anyja olyan sok szépet, kedveset mesélt neki Budapestről, az Oktogon forgatagáról, az Eötvös utcai bérház lármájáról, a ligeti vurstliról, a Gellért hullámjáról, a budai hegyekről, a Balatonról, aztán a nagyapa és a nagymama kaposmérői virágos portájáról. Betty mindezt elképzelte magában, s úgy szerette volna látni is a valóságban. Aztán amikor az Egyesült Államok húsz légitársasága meghirdette a vetélkedővel egybekötött szépségversenyt, azzal a titkos gondolattal nevezett be, hogy a küzdelemből neki kellene győztesen kikerülnie. Hiszen a jutalom hozzásegítené régi álmának megvalósításához. Ugyanis az első helyezett, kísérőpartnerrel két heti jutalomüdülésre mehetett — a Föld bármely tájára. — Nagyon izgatott voltam a verseny idején. Igazán már nem is emlékszem, hogyan fordultam, sétáltam végig az emelvényen, eszembe sem jutott, hogy ügyeljek a könnyed mozdulatokra és megnyerő legyen a hangom, amikor beszélek. Aztán a verseny végén, amikor a zsűri eredményt hirdetett, az én nevem szólították először — mesélte Betty még most is izgatottan, csillogó szemmel. — Gondolom, a jutalom átvétele után sokan megkérdezték, hová akar utazni? — Hogyne. Elsőként a légitársaságok képviselője, aztán az újság, a rádió, a televízió riportere. Érdeklődtek, hol töltöm a szabadságom. A Riviérára utazom-e, hogy ott is felfedezzenek és esetleg filmszerződéssel a táskámban térjek vissza, vagy Svájcba, Nápolyba, Tokióba, talán az Elefántcsontpartra kívánok menni. — És? — Mondtam: Magyarországra. Kérdezték is mindjárt, miért éppen oda? Meglepődtek, hiszen választásom merőben ellentétes volt azzal a céllal, amelyre hasonló esetekben a szépségkirálynők gondolnak. Én félig-meddig magyar vagyok. Anyám, 1946-ig, amíg férjhez nem ment, Budapesten élt, apám hozta ki New Jerseybe. Én már ott születtem, ott jártam iskolába, ott szereztem rajztanári diplomát. Csak hát a repülést is szeretem! Még fiatal vagyok, jobban vonz a légi, mint a földi munka. Sokat utazhatom, meg jobban is keresek. De szabad időmben mindig festek, rajzolok. — Betty még iskolás korában elnyerte az Egyesült Államok fiatal festőinek pályázatán az első díjat — közölte büszkén a SLITMENTŐségkirálynő . Az Alleghaney Airlines légitársaság egyenruhájában a Margitszigeten „Miss New Yersey" Visegrádon, Mátyás király híres kútjánál A szép napokra visszaemlékezve, Szentendréről képeket fest majd otthon 30