Képes Újság, 1969. június-december (10. évfolyam, 25-52. szám)
1969-10-11 / 41. szám
KEREKES IMRE1VERKSLifE 6. Lezajlott a suli. Gong. Még tart, de nekem már kész. Az anyámnak mondták, a matek kettes, a többi nem érdekel. Megúsztam az ügyet. A csaj neve, aki a Bánickivel jár, Zubcsek Magdolna. A Kun Vili javasolja, hivatalosan alakítsunk vokálegyüttest. Legyen a neve. Röfögő parádé. A Kelemen nyelvérzéke jobb, erősödnek egységtörvényeink. Ortopéd együttes, ez lett a név, hetenként egyszer próba. Otthon mindenki gyakorolja a szólót. Nem összegezem a pozitívumokat, többen kaptak felmondólevelet a családi vállalattól, hogy azonnal tegyék át székhelyüket az állami szektorba. Az állam mindent kibír. Találkoztam Elvi Salamonnal, legurítottunk egy korsó sört, elemezgettük az ügyet. Nem tagja a bulinak, de havonta egyszer-kétszer pofafürdőt vesz nálunk. Elvi Salamon minden ügyet tisztáz. Hideg fej, nála mindig leesik a húsz fillér. Ért a jelenséghez, a helyzethez, lastex és anovák szakértő. A babák ragadnak rá, mint szeplőtulajdonos a világon a leggazdagabb. Zakó, nadrág lötyög rajta. Előadom neki a helyzetet, együttest alakítunk, szerinte nem lesz konfliktus a hatósággal. Sziréna ne legyen, magyarázza, az ilyesmire pipákt. Legközelebb hivatalosan fellépünk szabadtéren, lesz plakát, javul az idő. Még hat unalmas nap a suliban, már semmire nem figyelek. Jobb, ha hallgatok, történelemből mégegyszer kísérleteznek velem, olyan zöld vagyok, mint egy komplett mezőgazdasági laboratórium. Egy szintet minden esetre itt is estem. Majd megvigasztal a Zubcsek Magdolna. Bánicki ugyanis hintára tette. A Livi komolyan veszi a házibulit. A protokoll szerint este hétkor bevonulás náluk. A Livi szülője egyetemi pacák. Mindenki meghívást kap ehhez a gyönyörvödörhöz, de nem tudom hányan leszünk ott. A srácok nem mindig komálják az ilyen házibulikat. Munkaiszonyuk van. Magam részéről ott leszek ebben az egyetemi környezetben, nem árt, ha időnként magam is ringatom a civilizáció bölcsőjét. Ott lesz majd a fogadáson a Bániki, a Kelemen, a Klampár, ez akár otthon is maradhatna. A Kun Vilivel bevágatok egy szöveget. A Lakinger és a Weisz nem gond, a Táltosnak a hangját se hallom, csak kajál, piál a Mandel is. Közgáz a téma, megtudom, hogy Livi apja azt a szakmát űzi. Számíthatunk a vitára. Hírügynökségek jelentik, a Livi két hónapig balhézott. Bánom én, mondta a mama, ha a nyakamra akarod hozni azt a huligán társaságot. Elakad a lélegzetem, maximum szalon bent. Az ilyen még udvarképes egy egyetemi krapeknál. A mama otthon verte a dilit, a Livi nem evett. Szóval a Livi kibőgte a bulit. A srácoknak legalább a fele megsértődött, sztrájkol a karnevál. Ilyesmiket sugdosnak a Livinek, elmegy anyuskám a madárnevelő intézetbe, nem a csatornatisztítók szedtek össze bennünket. Ilyen ügyekben nekem is jól működik a radarjelző készülékem. Engem is felkérnek, hogy nyilatkozzam. Időm rövid, ettől eltekintve ráérek. Én ott leszek. Néhány keresztkérdést felteszek majd ennek az egyetemi krapeknak. Három nap tudományos kutatómunka. Átnéztük a Parkinsont, meg az érvényesülés iskoláját, tudja mitől döglik a légy. A Táltos kezdetben összekeverte a karriert a teddy-berrel. Ilyen a papírformánk. Ezzel a palival csak vénítem magam. Minden használható könyv ugrik otthonról, a Kun Vili hóna alatt trógerolja A Jövő Nagy Kérdéseit. Néhány napig versenyt futunk a harmadik évezreddel. Tisztázom magamban, mi is az a magfizika, magenergia, protonok, izé, lapozok, hátha ez is szóba kerül. A Bánicki legyet fog. Egy ilyen írás, mint az atombuli, legalább hatszáz oldalon át egyfolytában tart. Nem szeretem a folytatásos regényeket, másnapig izgi, mikor robban. A Bániki a legyet amputálja. Megrendülve várok, megéri-e az emberiség a huszonegyedik századot. Ülnek a vasrúdon a füvön. Berekesztem az ülést, szétrobbanunk, mint a jégtorlasz. A szerelésem már vasalják otthon, nyomás haza, bezár a közért, tej, kiló liszt, három citrom. Fecske a nénémnek, az öreg már várja a sört. A szemközti ablakból leadják a radarjeleket, a Lipták úr a szomszéd padon vezeti a hadműveletet, később a Radics bácsit ünnepük, megjött az elvonókúráról. A Habel néninek megdöglött a macskája, a Bánicki felajánlást tesz, kerít neki egy kandúrt. A Livi papája olyan, mint egy pléboy, ha csaj vagyok, ott helyben frankón befűtöm. Világjelenség, a házija a homlokában. Nem hinném, hogy összekeveri a szubvenciót az invencióval. A kégli isteni, ez a tag valahol állatian bevágódott. Együtt vonulunk fel. A Mandel rövid nyakán garbópulóver. Szétnézek, három szoba egybenyitva, a Livi mutatja, melyik az ő heverője. A sarokban hidegkonyha, sütemény hűsítő. A Vida tőlem kérdi, hol a pia. Még magángyűjteményben se találok ilyen hülyét. Odasúgom neki, nehogy snóblizni hívd az öreget. A mama menő áru, alacsony, zöld lastex-naci. Nem szeretem a műfejet, de neki elmegy. Vörös műfej. Csinibaba, feszes nadrágban. Mini ügy, maxi reklámmal. A Kun Vili részéről kézcsók. A Bánkki és a Lakinger már kajál, magam álcázok, feladatom melléktermékeként felvetem a kérdéseket, sok a fotel, mindenki ül, a helyzet lepra Nincs egy műszálas gondolatom, a Livi pedig rohangál, ez legalább mozgatja a levegőt. Van itt még három baba, a Livi szervezte őket, úgy néznek ránk, mint akik állandóan azt akarják mondani: jó reggelt. Az öreg jobban táplálta be a dumát, állandó a szöveg, kínál. Szeretném tőle megkérdezni, mi újság a tudóspiacon, de hátha nem komálja az absztrakt humort. Honnan tudhatnám én, milyenek ezek a nagyvadak. A Kun Vili viszont kinyitja a lesőjét, hogy a professzor úr ismeri-e személyesen a Parkinson! Az öreg röhög. Az eset kellemesen érint, mint a hideg utánpótlása télen. A magnón a Rolling Stones, a bőgés jó. A Bániki úgy ül, mint főstemplis a vágóhídon, aki két ujjal tartja a lókolbászt. Szendvicset zabál. A Kelemen, a Klampár, a Weisz, és a Táltos előtt hűsítő. A három vendég csaj vihog. Mindenképpen cikis a helyzet, benn vagyok a csőben, valahogy meg kellene dumálni az ügyet. Tulajdonképpen bírom az öreget, egyedül ő szövegel. Egyszer nem mondja, a mi időnkben. Legjobban komálom a mamát, dehát ez most olyan időszerű, mint a szüret áprilisban. A Klampár benyögi, valamennyien díjazzuk a hűsítőt, főleg ginnel. A Mandel, ez a szemétláda kiszúrja, hogy jégkockák vannak a zsúrasztalon. Hűti magát, kövér. Kirakja a lábait, akkorák, hogy lehet, nem is mind az övé. Mondom, a mama belevaló, hozza a gint, a fényképe a falon, húsz évvel ezelőtt molett, mint most a Livi. A gin aztán felhajtja a nyomást. Most már magam is érvényesítem tanulmányaimat. Az öreg sorra kérdezi, mit csinálunk a nyáron. Magam részéről atom- és űrkutatást vállalok, mondom. Röfög a kégli, látom veszik a lapot, bővítem a vevőköröm. Elengedek még egy-két albérleti marhaságot, úgy szórakoznak, mint ágyúgyárosok a békegyűlésen. A mama dicséri a hasonlataimat, az egészet az aznapi lapokból vettem, hivatásos előfizető vagyok. Ha tudna egy állást fűtőnek, szívesen vállalnám kánikulában. Nem egy hátrány bevágódni ebbe a családba. Felmelegszik a hangulat, az öreg most már bizalmaskodik, rátér a sulira. Tanárokról cikis dolgot én eddig sem szövegeltem, magam részéről már rég belenyugodtam, küldetésük célja az ifjúság elleni merénylet. Ez a véleményem most semmit nem romlott. Az egyik pipi megfogja a karom, csörögjek vele. Legyen neki, innen én mint gentleman vonulok el. Ez így megy végig, tízkor záróra, az öreg közben visszavonul, de mielőtt végleg lekopunk, mégegyszer előkerül és lekezel. Rendes pacák, nem játssza meg magát, szóval elismeri, ami létezik. Ott a helye a Tudományok Házában. A Livi az utcán még szövegel, a papa teljesen átverve, szerintem ilyen urakkal ritkán találkozik az egyetemen. Kilazítjuk a nyakkendőt, ha jobban végiggondolom az ügyet, a négy könyvből amit a napokban átlapoztam, egyetlen mondat nem jutott eszembe. Az utcán lemarom a Bánickit, egy hétre valót burkolt. A Klampár is hülyült a piával, a Weisz pedig állandóan zsebretett kézzel cicázott, a csinibabák figyelték. Nem való ennek nyilvános házibuli. A Weisz szövege világi, csörgés közben összesúrlódott az egyik pipivel, azóta is fáj a feje. Valami gyógyszert keresett, nála a patika a zsebben. Bírom, ha morognak az utasok. Beállunk az ablak alá, valahol zümmög a táskarádió. A három baba közül kettő nagyon szelíd, a Livi, hazaküldi őket aludni. Éjfélre én is hazaérek, otthon az öreg még mindig melózik, bélyeget áztat. A néném háromszor is kiszól álmából, oltsátok el a villanyt. Ki figyel rá. Kezemben a bizonyítvány. Semmi meglepetés, a matek erős kettes, a többi felváltva hármas-négyes. Nem szeretem az egyhangúságot. Ügetek haza, kikalapálom a pléhpofát, volt jobb Nem operálok időhúzással, olyan ártatlan vagyok az ügyben, mint egy tv-műsor a 18 éven felülieknek. Ki tehet a saját bizonyítványáról? Talán én állítom ki? Megkérdezik tőlem, mi a véleményem? A kezembe nyomják a papírt, a végén kuss. A piacon nem adnak érte egy buznyákot. Az ilyen bizonyítvány a legjobb, senki nem sajnál. S csak kevesen irigyelnek. Az öreg olvassa, adják kézrőlkézre, úgy kezelik, mint a családi fotót. Az anyám a szemét dörzsöli. Menő írás, mindenki legalább háromszor megrágja azt a néhány szót. Az öreg mégis elszánja magát az intervencióra, nagyipari módszerekkel szövegel, konfekció amit mond. Kétségtelen egyéniség. Hallgatom, egy ház omlott bennem össze. Érzem, ott helyben megfagyok a családi élet melegében. A Lakingernél viszont nagy a MÚLT HETI SZÁMUNKBAN a regény folytatása technikai hiba folytán az előző folytatás néhány részlete bekerült. Ezért kedves Olvasóink szíves elnézését kérjük. 20