Képes Újság, 1969. június-december (10. évfolyam, 25-52. szám)

1969-10-11 / 41. szám

0 SZÉP ESKÜVŐ, NAGY VENDÉGSÉG, A SOK VENDÉG NAGY TISZTESSÉG ******* *** ************************ BÁRMILYEN EDÉNYT, ÉTKÉSZLETET, EVŐESZ­KÖZT KÖLCSÖNZÜNK! A LEGJOBB MEGOLDÁS Budapest, II., Maros u. 4. T. : 359—812 XXL. Tanácsház tér 6. T.: 142—423 Miskolc, Széchenyi u. 64. Szombathely, Mártírok tere 3. Szeged, Mikszáth Kálmán u. 12. AKÁRHÁNY VENDÉG, EGYFORMA, ÍZLÉSES TERÍTÉK VALÓ AZ ÜNNEPI ASZTALRA. HONNÉT VEGYE? TŐLÜNK. MI BÁRMIKOR KÖLCSÖNADJUK! JÖJJÖN EL A BELKERESKEDELMI KÖLCSÖNZŐ VÁLLALAT BOLTJÁBA: Kecskemét, Móricz Zsigmond u. 5. Debrecen, Hatvan u. 1. Baja, Béke tér 10. Kaposvár, Május 1 út 7. Veszprém, Vörös Hadsereg tér 11. IGAZ CÉL HÍJÁN Rablás, lopás, nemi erőszak, harminckét bűneset, vagy hiva­talosan szólva harminckét rend­beli bűncselekmény. A vádlot­tak: öt kecskeméti fiatalember, majd’ azt mondtam, öt gyerek. Előzetes letartóztatásban várják az ítéletet, még­hozzá visszaeső­ként. A legidősebb 21 éves, most kezdődik az élete. Börtönben. Bódi Sándor máris „nagymenő” — autófeltörésben. Szemüvege­ket lop, kesztyűt, sálat, ami ép­pen adódik. A holmik becsérté­kéből ítélve Bódi nem „üzlet­ember”, egy ház udvaráról el­emeit, száradó nyloningért pél­dául hetven forintot kapott. Va­lószínűleg nem is számított többre. Ez „sport” a bűn izgal­ma? Unokatestvére, Bódi János, a 32 eset legnagyobb részének végrehajtója, 18 éves. Most meg­bánó leveleket ír az előzetesből. Hogy soha többé. De indulhat-e még valaha tiszta lappal, egy leütött és kirabolt vak ember emlékével... Lopott táskarádiók garmada. Verekedések, erőszakoskodás, markecolás, tehát nem gyilkos­ság vagy milliós sikkasztás, ezek nem „nehéz fiúk”, talán nem is lesznek azok. „Piti” bűnözők, a társadalom kellemetlen kárte­vői. Egyszóval látszólag érdekte­len, tucateset, a bűncselekmé­nyek nagy száma ellenére. A bűnügy nyomozójával még­is végigjártam a színhelyeket, a hozzátartozókat. Az okot próbáltam megkeres­ni, nem az egyes esetek indíté­kát, hanem az életformáét. Kí­váncsi voltam, honnan ered, ho­gyan alakul ki ez a kóros men­talitás. A hetven forintos nylon­ing, az értéktelen kesztyűk meg­szerzésének vágya. A leütött embernél harminc forint volt. Mennyit várhattak? A tízszere­sét, a többszörösét? Alig hiszem, hogy akár úgy is „bolt” lett vol­na. Bódi János anyját takarítás közben találtam. El voltam ké­szülve a legszörnyűbb jelenetre: meglátja velem a nyomozótisz­tet, mi lesz. Semmi nem lett. Köszöntünk egymásnak, beszél­gettünk, elváltunk. A nyomozót már ismerik, nem haragszanak rá. Bódiék földpadlós helyiség­ben élnek, meg sem számoltam, hányan. Nem kellemes életmód, de számukra hagyományos, szinte természetes. Szeretnének új lakást, talán majd kapnak is, a kislány mindenesetre most férjhez megy. A bűnt nem itt kell keresni. Bódi Sándor feleségéhez me­gyünk. Együtt próbáltak szökni a rendőrség elől. Nincs otthon senki, csak egy láncra kötött, álmos kutya néz végig bennünket unottan. Ház­őrző, de nem sok őriznivalója lehet. Sehol semmi különös, ami magyarázná Bódiék életfelfogá­sát. Sem kényeztetés, sem vala­mi elborzasztó fertő. Csak cél nélkül élő emberekről van szó .. . (benedikty) „Jancsika” börtön­be kerül Az ablak mögött rádió szólt. Egy­szerre elhallgatott, mire az asszony a konyhából beért, Bódi Sándorék már messze jártak a készülékkel

Next