Képes Újság, 1970. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-27 / 26. szám
KÉMEK, ÜGYNÖKÖK, HÍRSZERZŐK 6. „A NAP SZEME”,. La Doux kapitány, a francia titkosszolgálat egyik vezetője magához rendelte Mata Harit és öt levelet adott neki; ezek a levelek öt olyan emberhez szóltak, akik a német megszállás alatt levő belga területen a polgári lakosság körében éltek és Franciaország javára kémkedtek. A kapitány nyomatékosan figyelmeztette, hogy csak abban az esetben maradhat Franciaországban, ha Franciaország javára kémkedik és éppen ezért használja ki német összeköttetéseit, hogy a megszállt területre juthasson és a leveleket kézbesíthesse. Ezért a szolgálatáért újabb tekintélyes pénzösszeget ígért neki, s jókora előleget is adott. Ekkor kezdett leáldozni Mata Hari csillaga. Chilly gróf, aki 1915-ben súlyos sebesülten német fogságba került, és akit később német tisztek ellenére kicseréltek, most hazajött és jelentkezett La Doux kapitánynál. Betegsége alatt egy Hanna Witting nevű német ápolónő gondozta, akivel megszerették egymást, úgyhogy az ápolónő követte a francia tisztet, mikor Svájcon keresztül Franciaországba utazott. A kapitány közölte kedvesével, hogy sebesülése miatt tényleges katonai szolgálatra többé nem alkalmas, ezért a hírszerzőkhöz osztották be. Hanna Witting, a legnagyobb lelkesedéssel csatlakozott a gróf tervéhez, letette az ápolónői ruhát, Lausanba költöztek, nagyvilági nőnek öltözött és ezentúl mindennapos vendég volt a svájci város előkelő éttermeiben és bárjaiban. Egyik este két ismeretlen férfi beszélgetését hallgatta ki a nő, akik titkozatosan sugdolóztak egymással és közben ismételten H—21-et emlegettek. Hanna Witting sejtette, hogy német kémek beszélgetését hallgatta ki, és rögtön közölte tapasztalatát a gróffal. A francia hírszolgálatnak már ismételten jelentették, hogy a H—21 jelzésű német kém okozza a legnagyobb károkat a francia hadvezetésnek és ezért, mikor a gróf La Doux kapitánynál jelentkezett, a kapitány azonnal azt a feladatot adta neki és kedvesének, hogy igyekezzenek megtudni, vajon nem Mata Hari titkos jele-e a H—21? Regénybe illő módon sikerült a grófnak Mata Hari közelébe férkőznie, bizalmát megnyernie, úgyhogy ezután nem volt nagy fáradság Hanna Wittinget is bemutatnia a táncosnőnek. Hanna Witting jól játszotta szerepét: valóságos imádattal csüngött Mata Harin, akit ezzel úgy meghódított, hogy sikerült teljesen bizalmába férkőznie. Hanna Witting minden célját elérte, amikor egy napon Mata Hari bevallotta neki, hogy a németek javára kémkedik és hogy titkos jelzése csakugyan H—21. Igen ám, de Mata Hari még aznap gyorsvonatra ült és Madrid felé robogott, úgyhogy mikor a kémelhárító szervezet ügynökei szállóbeli lakására érkeztek, a fészek már üres volt. Még aznap levelet kapott La Doux kapitány Mata Haritól, amelyben közölte vele, hogy megbízása értelmében a belgiumi megszállt területre utazik, hogy az öt levelet kézbesítse. De másnap már jelentették a spanyolországi ügynökök, hogy Mata Hari Madridban van. Csak rövid ideig tartózkodott Madridban és ezalatt a német hivatalos hatóságokkal érintkezett, miközben a francia ügynökök állandóan figyelték. Dolga végeztével holland hajóra szállt és Rotterdamba indult. Útközben angol torpedónaszád tartóztatta fel a személyszállító hajót és figyelmeztették a kapitányt, hogy veszedelmes kémnőt visz magával. Nagy izgalom támadt a személyhajón, angol tisztek szálltak a fedélzetre, magukkal vitték Mata Harit, és az angol titkosszolgálat főnöke elé állították. Hiába hallgatták ki órákig, eredménytelenül kellett visszakísérniük arra a hajóra, amely Spanyolországba indult. Mata Hari nem sejtette, hogy a francia ügynökök állandóan a nyomában vannak a hajón, miközben ő az étteremben tartózkodott, kabinját, csomagjait és ruháit alaposan átkutatták, sőt mikor kabinjába visszatért, őt magát is teljesen levetkőztették, ami nem volt új dolog számára, és átvizsgálták ruháit is. Minden hiába, semmi gyanús adatot nem találtak. Másnap La Doux kapitány táviratot kapott a hajóról, amelyben ügynöke jelentette, hogy az öt levél nincs már a táncosnőnél. Mata Hari a kutatás igazi céljáról semmit sem tudott, megnyugodva utazott tovább, és amikor megérkezett Madridba, a Grand Hotelben szállt meg, ahol pazar szobái „véletlenül” éppen a német katonai attasé lakosztálya mellett voltak. Hetekig tartózkodott Madridban, sokat volt együtt francia tengerésztisztekkel, de még többet a német tengerészeti attaséval. A német diplomata nagyobb összeget utaltatott ki részére, a táncosnő párizsi címére az egyik semleges követség útján. A diplomata rejtjeles távirata úgy szólt, hogy a H—21-es ügynöknek utaljanak át 15 000 frankot és irányítsák a párizsi Comptoir d’Escompteba, ahol a H—21 személyesen fogja átvenni. Ezt a rádiótáviratot elfogta az Eiffel-torony rádióállomása és azonnal továbbította La Doux kapitánynak. A távirat rejtjelkulcsa már régen a franciák birtokában volt. La Doux kapitány látta, hogy, amennyiben Hanna Witting közlései megfelelnek a valóságnak, Mata Hari nemsokára felbukkan Párizsban. Csakugyan még aznap jelentette az egyik ügynöke a spanyol határról, hogy Mata Hari útban van Párizs felé. A párizsi rendőrség emberei 1917. február 14-én megszállták a Palace Hotelt, amelybe Mata Harit várták. Most már gyors iramban peregtek az események. Néhány perc múlva Mata Hari a kémelhárító iroda vezetője előtt állt, aki mindenekelőtt az öt levél iránt érdeklődött nála. Mata Hari szemrebbenés nélkül azt felelte, hogy átadta a leveleket a címzetteknek. Azonban a kémelhárító szolgálat tudta, hogy a levelekben csak üres papirosok voltak és olyan címekre voltak irányítva, amelyeknek viselői közül négyet már régen letartóztattak a németek, az ötödiket pedig nemrégiben végezték ki, így hát egészen bizonyos volt, hogy Mata Hari a levelek kézbesítését meg sem kísérelte. A táncosnőt átvitték a Saint Lazare fogházba. Mata Hari a fogságban nyugodtan és egykedvűen viselkedett: abban a meggyőződésben élt, hogy tekintettel előkelő összeköttetéseire, továbbá arra, hogy nincs ellene semmiféle kézzelfogható bizonyíték, semmi sem történhetik vele. Ügyét a 3. számú párizsi haditörvényszék 1917. július 24-én és 25-én tárgyalta a nyilvánosság kizárásával. Ekkor érezte Mata Hari először, hogy helyzete komolyra fordult, de még mindig szentül hitte, hogy meg tud menekülni. A bíróságnak, amely 12 tisztből állt, kezében voltak azok az ügynöki jelentések, amelyek Mata Hari szerepét meglehetősen tisztázták; tudott a bíróság azokról az összegekről is, amelyeket a táncosnő a német hírszerzőszolgálattól kapott. Mata Hari azzal védekezett, hogy ezeket az összegeket nem kémszolgálatokért kapta, hanem a német hírszolgálat magas rangú vezetőivel való barátságáért. „A szeretőim megfizettek” — mondta. Utolsó védekezésül felhozta azt az érdemét, hogy a két német tengeralattjáró tartózkodási helyét ő árulta el a francia hírszerzőszolgálatnak. Azt hitte, hogy ezzel végképpen lefegyverzi vádlóit. Az ügyész azonban azzal felelt erre, hogy a tengeralattjárók tartózkodási helyét csak a német hírszerzőszolgálat révén tudhatta meg, tehát ez közvetett bizonyíték arra, hogy a Nachrichtenbüróval összeköttetésben állt. A tárgyalás azzal végződött, hogy a bíróság Mata Harit halálra ítélte. A táncosnő felsikoltott: „Ez lehetetlen!” A halálos ítéleten nem változtattak. Október 15-én egy katonai lőtéren kivégezték. Dr. Bizard, a fogház orvosa, emlékiratában ecsetelte ennek a nőnek az utolsó óráit. „Utolsó útján ő maga vigasztalta a sírdogáló apácát, még tréfálkozott is, nyugodtan beszélt a francia tisztekkel, néhány levelet írt, a papot is bátorságra intette, és figyelmeztette, hogy álljon távolabb, mert még utóbb őt éri a golyó.” (Következik: Mademoiselle Docteur) Mata 'Ekíriról készült utolsó felvételek. Kivégezték A látszólag üres papírról hő hatására előtűntek a betűk 22