Képes Újság, 1970. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-14 / 7. szám

Az angolai Luandában, pál­mákkal szegélyezett úton ver­senyautók robogtak, fülsike­títő zajjal dörögtek az óriási teljesítményű motorok. Az egyik Porsche típusú verseny­kocsi vezetője mindenáron győzni akart, de elvesztette uralmát az autó felett, neki­rohant a nézőközönségnek, és három embert a magasba röpített. Így következett be a nem mindennapi tragédia, a HALÁL A LEVEGŐBEN A portugál gyarmaton minden évben megrendezik ezt a nagy versenyt, ami szintén azok közé az attrakciók közé tartozik, melyekkel el akarják terelni a világ fi­gyelmét, hogy a portugál hatóságok milyen súlyos nyo­mást gyakorolnak erre az országra, el akarják terelni a figyelmet a zsúfolt börtönökről, a véres elnyomásról. A nagydíj neve­ Palanca Negra, és a versenyt ebben az évben talán a szokásosnál is nagyobb előkészületekkel rendezték meg, összecsődítették a világ minden részéről a fotóriportereket, közöttük volt egy fiatal svájci lány, Mariline Craigie is. Az egyik legesélyesebb versenyzőnek a portugál Jao Andrade Vilar számított, aki Porsche kocsijával mindenképpen győzni akart. Konkurrenseit az út bal oldalánál próbálta lehagyni. A kocsi fordula­tát azonban rosszul számította ki, a kerekek súrolták a járdaszegélyt. A versenyautó belerohant a tömegbe, és három embert a levegőbe lódított, ők szörnyethaltak. A versenykocsi még tizenhét embert sebesített meg, közülük Mariline Craigie néhány perc múlva ott halt meg a versenypályán. A Porsche, amelyik négy embert ölt meg. A vezető súlyosan megsebesült, de életben maradt Halál a levegőben. Ezt a felvételt egy amatőr fotós készítette HISZÉKENYEK ÉS VÁMSZEDŐIK 10 Most „orvosi tanácsadó” kö­vetkezik. Úgy véljük érdemes a recepteket feljegyezni. Akinek májbetegsége van, használjon megfelelően elkészített tetveket (A legalkalmasabb az a tetűfaj­­ta, amelyik a juhokban fészkel.) Asztma ellen igen olcsó megol­dást fedeztek fel, helét kell inni. Bőrrákra használjunk ökörzsírt, de aki teheti, tároljon minél nagyobb mennyiségben mormo­­tahájat, mert az negyvenhét be­tegség biztos gyógyszere. Nem akarunk idegen tollakkal ékeskedni, és ezért most már bevalljuk, hogy az ötlet nem tő­lünk származik. A Quick című nyugatnémet hetilap terjedelmes cikkben számolt be arról, hogy Nyugat-Németországban szinte gombamódra szaporodtak el a sarlatánok, akik a hiszékeny emberek rovására óriási össze­geket keresnek. A kapcsolatfel­vétel rendszerint úgy történik, mint az alábbiakban idézett je­lenetben. „Az én készítményeim csodá­kat tesznek” — mondotta egy bizalomgerjesztő külsejű, jól fé­sült úriember, a 72 éves Fritz Kühn heidelbergi nyugdíjasnak. Kühn nagy örömmel figyelt fel a reményt keltő szavakra, hiszen már hosszú ideje cukorbeteg volt, sőt, ezenkívül az elmúlt évben háromszor kapott guta­ütést, úgyhogy szinte mozgás­­képtelenné vált. A megbeszélést az vezette be, hogy Kühn ka­pott egy levelezőlapot, melyen ez a szöveg állt: „Egészség a ter­mészet erői által. Kérjen azon­nal információit.” Kühn vála­szolt és információ helyett az említett férfiú személyesen tette tiszteletét nála. Az üzlet hama­rosan létrejött, Kühn kötelezte magát, hogy átvesz ötven üveg gyógyvizet, és tizenöt tubus ke­nőcsöt A csodadoktor „olcsó” árat számított az egész készle­tért mindössze körülbelül ötezer forintnak megfelelő összeget kért. Két héttel később Kühn a szokásos vizsgálatra ment orvo­sához, akinek beszámolt a csoda­kúráról, és az orvos pillanatok alatt megállapította, hogy a re­mek készítmények fürdősóból és valamilyen arcápoló kenőcsből álltak. Az ilyen és az ehhez hasonló esetek pedig egyre szaporodnak az NSZK-ban. A készítmények és az árak különbözőek. Akadt olyan szélhámos, aki szívbajt tojássárgájával „gyógyított”, ő még valamivel többet kért, mint Kühn „doktora”. Egy másik sarlatán a süketséget tölgyfaké­reggel kúrálta. Arra általában ügyelnek a sarlatánok, hogy az egészségre súlyosan ártalmas szereket ne adjanak el, amit szintén nem emberbaráti célból tesznek, hanem azért, hogy el­kerüljék a nagyobb botrányokat. Ez persze nem jelenti azt, hogy működésük nem lehet életveszé­lyes, mert például a 65 éves Theodor Gall nem is ment or­voshoz, hanem csak egy sarla­tánnal kezeltette magát, aki kö­zölte, hogy a férfinak rákja van. Amikor infarktust kapott, a kórházban megállapították, hogy több esztendeje súlyosan szívbe­teg. És szinte véletlen, hogy még életben van. Kühn, Gall és a többiek az emberi hiszékenység áldozatai, a szélhámosok pedig a vámszedői. Fritz Kühn ötezer forintnak megfelelő összeget szurkolt le némi fürdősőért

Next