Képes Újság, 1970. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1970-11-28 / 48. szám
Most feltűnésével majdnem egyidőben megfékezéséről is sorra érkeztek a tudósítások, s az egészségügyi szervek nálunk is hatásos megelőzéssel útját állták. Kérelemre bárki kaphatott védőoltást. Fertőzésgyanús külföldi területre egy ideig nem lehetet utazni, az onnan jövőktől pedig érvényes oltási igazolványt kértek. Ennek hiányában öt napig elkülönítve, megfigyelés alatt voltak. A betegség természetének és a védekezés lehetőségének ismeretében tette az Egészségügyi Világszervezet a megnyugtató kijelentést: kulturáltamban, ahol rendezettek az egészségügyi viszonyok, meg lehet gátolni a járványt. Régi, rettegett hírével arányban álló pusztítást nem is végzett ez a ragály a múlt század vége óta. Amióta megismerték kórokozóját, védekezni is lehet ellene. A XX. században csak kisebb járványok fordultak elő, ázsiai és afrikai országokban. Törökországban, ahol most valóban rajtaütésszerűen támadott, tizenhárom nap alatt elfojtották. A többi ország már felkészülten fogadta a vészhírt. A megelőző védekezés mindenütt sikerrel járt. Az idejében tett óvóintézkedések eredményességét és fontosságát igazolja, hogy Japánban tíz év alatt többször is megjelent, de elterjedését mindannyiszor meggátolták, járvány nem alakult ki. Ma már tudjuk, az elmaradott szociális és a rossz tisztálkodási viszonyok között élők betegsége volt. A feljegyzések szerint Európában az 1600-as évek utolsó harmadában jelent meg; hajósok és kereskedő karavánok hurcolták be. Ekkor Londonban szörnyű pusztítást végzett. Ettől kezdve 150 éven át szinte minden tavasszal tovaterjedt Ázsia felől az európai szárazföldön. Legnagyobb hulláma 1831-ben érte el Galícián át Magyarországot. Ahogy jött az országúti karavánokkal, a híre mindig megelőzte, mint egykor a tatárt. Képzelhető a rémület, mikor egy névtelen szerző szerint az előző tizenhárom évben „sírba szállított kb. 6 millióm halandót”. Védekezni igyekeztek ellene régen is. Kezdetben az orvosok vitatkoztak, eret kell-e metszeni a betegen, vagy piócát rakni rá? A legolcsóbbnak tűnt a hideg fürdő utáni bepólyálás. A jobbmódúaknak szánt javallat: „ha a szívverés szerfelett lassúvá vált”, rumi, konyak, pálinkával elegyített szódavíz. Ezek lettek volna akkoriban az ellenszerei, szövetségese pedig a tudomány fejletlensége, meg az emberek tudatlansága. 1831-ben nálunk a hatóságok bizmutporral akarták fertőtleníteni a rossz vizű ásott kutakat. (Igaz, ez nem sokat használt, mert a járvány nemcsak az ivóvíz útján terjedt.) Ellenben emiatt tört ki a kolerafelkelés. „Beszélik, hogy Bernátfalván az uraság valamit bedobatott a kútba. Azt mondták, hogy jó, mert a víz rossz volt Annyi bizonyos, hogy ott az emberek halnak, de még az aprójószág is, és a szomszédban nyoma sincs betegségnek.” (Eötvös József: „A nővérek”.) Jókai „Szomorú napok” című regényének hőse még szókimondóbban figyelmezteti a népet: „vigyázzanak kutaikra, szérűikre, mert az urak meg akarják őket mérgezni. Miért? Az ország úgy körül van véve ellenséggel, mint egy kert, s hogy be ne merjen jönni, most az urak döghalált akarnak csinálni az országban ... S azt az okosat találták ki, hogy eleve külön temetőt árkoltassanak el a kolerás halottak számára ...” Ki is robban a kolerafelkelés a nemesség ellen, a felső-magyarországi megyékben, de „néhány hónap múlva a szomorú időnek csak emléke marad, mely a gondolkozót az urak és jobbágyok között létező viszonyok korhadtságára emlékezteté”. A felkelés nem, de maga a rész kiterjedt az egész országra. Néhol igen nagy intenzitással lépett fel. Debrecenben negyven, nap alatt 2090 embert temettek, szertartás és gyászolók részvétele nélkül. Ha ilyen félelmetes mértékben nem jelentkezett is többé, mégis, még a múlt század végén is elérte hazánkat. Tünetei: étvágytalanság, gyengeség, hányás, erős hasmenés, a sok folyadékveszteségtől a szervezet valósággal kiszárad. Okozóját, a vib-Az utóbbi hónapokban sokat hallottunk a koleráról. Felütötte fejét előbb Törökországban, majd érkeztek nyugtalanító jelentések több más országból és végül Szlovákiából is. Híre azonban korántsem keltett olyan riadalmat, mint 150—200 évvel ezelőtt, amikor szinte úgy várták, mint az ellenséget, s „rémülettel, nyögve panaszkodik a nép és szorongatva emeli szemét napkeletnek". Egykori gócára a Távol-Keleten, Bengáliában és Indiában leltek, valamikor onnan indult el félelmetes útjára majd minden év tavaszán A PUSZTÍTÓ BETEGSÉG Eredményes kutatómunka — immár több, mint egy évtizede — az Országos Közegészségügyi Intézet vírus osztályának korszerű laboratóriumában Egy régi kép a járványos betegek több, mint háromnegyed évszázada fennálló gyógyintézetéből, a budapesti László Kórházból. Az olyan, egykor rettegett betegségek, mint a pestis, a kolera, ma már legyőzöttnek tekinthetők. Sajnos, a tudomány egyre újabbakkal találja magát szembe