Képes Újság, 1970. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-31 / 44. szám
■ZETT MŰVÉSZ dotta: saját hajából készítette el, s aztán a vásznat is maga készítette. Fordulatot hozott életében találkozása Győrffy István néprajztudóssal, aki már egy elfogadhatóbb szállást szerzett neki. Látóhatárának kiszélesítésében sok segítséget nyújtott számára a legkiemelkedőbb népi írókkal kialakult kapcsolata. Az idősebb generáció jól emlékezik, mit jelentett a 30-as években ez a megjelölés: őstehetség. A hivatalos körök leereszkedő vállveregetését, de alig, vagy rosszul palástolt lenézését is. S bár az őstehetségek kiállítása Győri Eleknek komoly sikert és országos hírnevet hozott, ezzel anyagi helyzete is javult, mégis főiskolai szakon akarta elsajátítani a piktúrát. 1940 őszén beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára és négy évig tanult megfeszített szorgalommal. A felszabadulás után szülőfalujában, Tiszaladányban szervezett művésztelepet, majd sok éven át a tokaji művésztelepen dolgozott, bár egészségi állapota egyre gyengült. Korán vitte sírba betegsége: 1957-ben halt meg Tiszalökön, de anynyira szeretett szülőfalujában temették el. Győri Elek a falu ihletett művésze volt. Képeinek témáját is innen merítette. Mindazt megfestette, ami esemény volt a falvak lakóinak életében: a munka mozzanatait és a családi eseményeket — lakodalom, temetés, születés — egyforma gonddal, nagy megjelenítő erővel, művészi tehetséggel örökítette meg. Jó, hogy újra felfedeztük ezt a hányatott életű, nagy tehetségű festőművészt, mert egész kulturális életünket gazdagította szép műveivel. Ez a kiállítás segítséget nyújt ahhoz is, hogy Győri Elek alkotómunkájához, tehetségéhez méltó helyet kapjon a magyar festészetben. Lakodalmas menet önarckép KURÁTOR ZSÓFI AZ ÚJ SZÍNHÁZBAN Kulturális életünk ismét gazdagabb: új színház — a huszonötödik — kezdte meg működését Budapesten. Az egyelőre még ideiglenes otthonában, albérletben működő színház bemutatkozása ígéretes volt. Jó kezdet — fél siker, így tartja a régi szólásmondás. A Huszonötödik Színház esetében ezt úgy módosíthatjuk, hogy Gyurkó László igazgató előzetes programját igazolta a bemutató: magyar dráma került színre, igényes, gondos munkával, ötletes, szellemes rendezésben. Németh László Gyász című regényének színpadi változata méltó az eredeti műhöz. Regény vagy elbeszélés színpadi átültetéseinél ritkán érhető el a teljes siker, mert a különböző műfajok önnön törvényei következtében nehéz megőrizni az eredeti mű hangulatát, mondanivalójának teljességét. Jelen esetben mindez sikerült. Kurátor Zsófi, a fiatalon özvegyen maradt falusi asszony élete a családi körülmények és a régi falu idejétmúlt felfogása miatt rendkívül nehéz, szinte elevenen koporsóba kerül. A család számára is teher, mert ha esetleg elkövet egy ballépést, az a család, de főleg a két kisebb lány hírnevét csorbítaná. Ezért — biztos, ami biztos — szinte testőri szerepet betöltő rokon aszszonyokat, lányokat ültetnek a nyakára. A szomszédok is kínzó gyanakvással kísérik minden tettét, minden mozdulatát. Az egészséges fiatalasszony ilyen körülmények között nem számíthat arra, hogy kitörhet magányából, és egy új férj oldalán megtalálhatja egyéni boldogságát. Egyetlen esélye, hogy családja esetleg talál az akkori felfogás szerint hozzáillő özvegyembert. A család választottja ellen azonban minden porcikája tiltakozik. A szegény embert még az ág is húzza: nem elég a maga egyéni gondja-baja, egyetlen gyermeke, szeretett kisfia megbetegedik és meghal. Kurátor Zsófi szörnyű, gyötrő magányosságban, egyedül marad, elevenen koporsóba zárva. Kurátor Zsófi történetét egyszemélyes drámaként állították színpadra, csupán a fiatal özvegyasszony maradt meg a regény szereplői közül. A körülötte mozgó néma asszonyi kar egy-egy tagja helyettesíti esetenként a többi szereplőt. Így valóban kiemelkedik a hős alakja, és vele együtt az író mondanivalója. Berek Kati formálja meg Kurátor Zsófit. Nehéz színészi feladatát teljes sikerrel oldja meg. Az elismerő jelzők helyett inkább mondjuk azt: nem csupán megformálja a szerepet, hanem átlényegül Kurátor Zsófivá. A maradandó élményt nyújtó színházi estért elismerés illeti Ligeti Károly rendezőt, Csányi Árpád díszlet- és jelmeztervezőt, Simon Zoltán zeneszerzőt és munkatársaikat is. (Fotó: Dolezsár)