Képes Újság, 1970. július-december (11. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-31 / 44. szám

■ZETT MŰVÉSZ dotta: saját hajából készítette el, s az­tán a vásznat is maga készítette. Fordulatot hozott életében találkozása Győrffy István néprajztudóssal, aki már egy elfogadhatóbb szállást szerzett neki. Látóhatárának kiszélesítésében sok segít­séget nyújtott számára a legkiemelke­dőbb népi írókkal kialakult kapcsolata. Az idősebb generáció jól emlékezik, mit jelentett a 30-as években ez a megje­lölés: őstehetség. A hivatalos körök le­ereszkedő vállveregetését, de alig, vagy rosszul palástolt lenézését is. S bár az őstehetségek kiállítása Győri Eleknek komoly sikert és országos hír­nevet hozott, ezzel anyagi helyzete is javult, mégis főiskolai szakon akarta el­sajátítani a piktúrát. 1940 őszén beirat­kozott a Képzőművészeti Főiskolára és négy évig tanult megfeszített szorgalom­mal. A felszabadulás után szülőfalujában, Tiszaladányban szervezett művésztelepet, majd sok éven át a tokaji művésztelepen dolgozott, bár egészségi állapota egyre gyöngült. Korán vitte sírba betegsége: 1957-ben halt meg Tiszalökön, de any- nyira szeretett szülőfalujában temették el. Győri Elek a falu ihletett művésze volt. Képeinek témáját is innen merítette. Mindazt megfestette, ami esemény volt a falvak lakóinak életében: a munka mozzanatait és a családi eseményeket — lakodalom, temetés, születés — egyfor­ma gonddal, nagy megjelenítő erővel, művészi tehetséggel örökítette meg. Jó, hogy újra felfedeztük ezt a hánya­tott életű, nagy tehetségű festőművészt, mert egész kulturális életünket gazda­gította szép műveivel. Ez a kiállítás se­gítséget nyújt ahhoz is, hogy Győri Elek alkotómunkájához, tehetségéhez méltó helyet kapjon a magyar festészetben. KURÁTOR ZSÓFI AZ ÚJ SZÍNHÁZBAN Kulturális életünk ismét gazdagabb: új színház — a huszonötödik — kezdte meg működését Budapesten. Az egyelőre még ideiglenes otthonában, albérletben működő színház bemutatkozása ígéretes volt. Jó kezdet — fél siker, így tartja a régi szólásmondás. A Huszonötödik Színház esetében ezt úgy módosíthatjuk, hogy Gyurkó László igazgató előzetes programját igazolta a bemutató: magyar dráma került színre, igényes, gondos munkával, ötletes, szellemes rendezésben. Németh László Gyász című regényének színpadi változata méltó az eredeti műhöz. Regény vagy elbeszélés színpadi átülteté­seinél ritkán érhető el a teljes siker, mert a különböző műfajok önnön törvényei kö­vetkeztében nehéz megőrizni az eredeti mű hangulatát, mondanivalójának teljességét. Jelen esetben mindez sikerült. Kurátor Zsófi, a fiatalon özvegyen ma­radt falusi asszony élete a családi körülmé­nyek és a régi falu idejétmúlt felfogása miatt rendkívül nehéz, szinte elevenen ko­porsóba kerül. A család számára is teher, mert ha esetleg elkövet egy ballépést, az a család, de főleg a két kisebb lány hírnevét csorbítaná. Ezért — biztos, ami biztos — szinte testőri szerepet betöltő rokon asz- szonyokat, lányokat ültetnek a nyakára. A szomszédok is kínzó gyanakvással kísérik minden tettét, minden mozdulatát. Az egészséges fiatalasszony ilyen körülmények között nem számíthat arra, hogy kitörhet magányából, és egy új férj oldalán meg­találhatja egyéni boldogságát. Egyetlen esé­lye, hogy családja esetleg talál az akkori felfogás szerint hozzáillő özvegyembert. A család választottja ellen azonban minden porcikája tiltakozik. A szegény embert még az ág is húzza: nem elég a maga egyéni gondja-baja, egyetlen gyermeke, szeretett kisfia megbetegedik és meghal. Kurátor Zsófi szörnyű, gyötrő magányosságban, egyedül marad, elevenen koporsóba zárva. Kurátor Zsófi történetét egyszemélyes drámaként állították színpadra, csupán a fiatal özvegyasszony maradt meg a regény szereplői közül. A körülötte mozgó néma asszonyi kar egy-egy tagja helyettesíti ese­tenként a többi szereplőt. Így valóban ki­emelkedik a hős alakja, és vele együtt az író mondanivalója. Berek Kati formálja meg Kurátor Zsófit. Nehéz színészi feladatát teljes sikerrel oldja meg. Az elismerő jelzők helyett in­kább mondjuk azt: nem csupán megfor­málja a szerepet, hanem átlényegül Kurá­tor Zsófivá. A maradandó élményt nyújtó színházi estért elismerés illeti Ligeti Károly rende­zőt, Csányi Árpád díszlet- és jelmezterve­zőt, Simon Zoltán zeneszerzőt és munka­társaikat is. (Fotó: Dolezsál) Lakodalmas menet önarckép

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék