Képes Újság, 1972. január-június (13. évfolyam, 2-26. szám)
1972-04-29 / 18. szám
A GYILKOLÁS VÁLASZTÉKA Évek óta visszatérő megállapítás: az amerikaiak a vietnami háborút egyetlen nagy kísérleti terepnek is tekintik a haditechnika újabb találmányainak, új fegyverfajtáknak, új hadviselési módszereknek a gyakorlatban, emberek ellen való kipróbálására. Az imperializmus soha ilyen hidegen nem gyilkolt, soha ilyen cinikusan nem vallotta be céljait. E sorok írója egy belga kollégájától, egy brüsszeli katolikus lap főszerkesztőjétől hallott először az amerikaiak egy borzalmas technikai újításáról: a műanyagból készült srapnellről. A belga újságíró fia orvos, Vietnamban járt, s maga vitte a hírt apjának, a saját tapasztalatai alapján: az Egyesült Államok légiereje által alkalmazott bombák között olyanok is vannak, amelyek műanyagsrapnellt tartalmaznak. Ezek a bombák nyilvánvalóan azt célt szolgálják, hogy olyan szialánkokat juttassanak az ember testébe, amelyeket a röntgenfelvétel nem képes kimutatni, tehát az így megsebesített biztosabban elpusztulhat, hiszen a sebészi beavatkozás lehetetlenné válik. Egy svájci polgári hetilapban, a Weltwoche hasábjain olvastuk, hogy milyen újfajta aknákat vetettek be az amerikaiak a vietnami népirtás céljaira: a „Pók” kisebb, mint egy tyúktojás, de a földön nyolc, egyenként több méter hosszúságú nylonfonalat feszítenek ki, amelyek összeköttetésben vannak az aknával, s ha valaki hozzáér e szálakhoz, a levegőbe repül; a „Homokszín” egy száraz levélhez vagy eldobott zsebkendőhöz hasonló, alig van benne robbanóanyag, az azonban arra elegendő, hogy ha valaki hozzáér, kezén vagy lábán súlyos sérülést szenvedjen. „Sárkányfog” műanyagból készült, szárnyakon lebegő, parányi akna, a légben úgy röpül tova, mint a pitypang termése... De jaj annak, akihez, amihez hozzáütődik! A miniatűr aknáktól a legújabb „szuperbombáig”, széles a gyilkolás eszközeinek választéka. A BLU—82—B jelzésű, „Lóhere-tépőnek” elkeresztelt óriásbomba a hagyományos fegyverek sorában eddig a legpusztítóbb hatású. A 3 méter 30 centiméter hosszú és 1 méter 35 centiméter átmérőjű bomba mintegy 7 tonna súlyú. Kezdetben arra használták, hogy a dzsungel kellős közepén egycsapásra kialakítsanak egy helikopterek leszállására alkalmas tisztást. A robbanás, amely közvetlen a föld felszínén következik be, nem váj krátert a földbe, de körülbelül egy futballpálya nagyságú területen a legvastagabb fákat is elsöpri. A „szuperbombát” az amerikai hadvezetés, emberi célok ellen szintén bevetette. Úgy mondják a nyugati források, hogy egy négyzetkilométernyi területen minden emberéletet kiolt. A „szupernapalm” még inkább a gyilkolásra való. Mintegy 2000 Celsius-foknyi hőséget idéz elő a robbanása. (A „normális”, a „hétköznapi” napalmbomba „csak” 1000 fokra képes ...) Mit mondjunk az „anyabombákról”? Ledobásuk után néhány másodperccel, valahol 800 és 1200 méter közti magasságban kis „leánybombákat” vetnek ki magukból, amelyek aztán minden irányban szétszóródnak. A legmodernebb „leánybomba” a fél kiló súlyú „Guava”, amely megint 300 fémgolyócskából áll. Egy vadászbombázó 4 „anyabombát” vihet magával, ezek mindegyike 640 „Gauvát” tartalmaz. (A guava egy egzotikus gyümölcsfajta, tele magvakkal ...) A B—52-es bombázó tízszer ekkora terhet vehet a szó szoros értelmében a szárnyai alá. Az emberélet pusztításán túl a környezet megsemmisítésének a veszélyére is felhívják már a figyelmet a háborúellenes tábor amerikai tudósai. A botanikusok számítása szerint mindennap négy négyzetkilométernyi erdő tűnik el Dél-Vietnamban. A természet egyensúlyát megbolygatják a bombák csakúgy, mint az amerikai hadsereg által alkalmazott óriási földgyaluk. A bombakráterek számát egyesek már 19 millióra becsülik. A talajvíz összegyűlik bennük, a moszkitók számára nagyszerű tenyészhely — a malária jobban terjed, mint valaha Vietnamban! Még valami, amire józan ésszel is következtetni lehet: a bombatölcsérek olyan egyenetlenné teszik a dél-vietnami földet, hogy az hovatovább megművelhetetlenné válik. Az ember, az állat s a gép azért sem mer rálépni, mert tele lehet aknákkal és fel nem robbant bombákkal! Amerikai katonai szakértők számítása szerint a ledobott bombák 1—2 százaléka nem robban fel. Ha alapul vesszük, hogy a vietnami háborúban eddig 6 és fél millió tonna bombát szórtak le az amerikai felségjeles repülőgépekről, kiszámítható, hogy 100 ezer tonna körül járhat a leselkedő halál földön elheverő bomba mennyisége! Az amerikai Egbert W. Pfeiffer, az állattan művelője és Arthur H. Westing, a növényvilág kutatója a délkelet-ázsiai hadszíntereken végzett tanulmánya után kijelentette, hogy még a háború befejezése után évekkel is megsínylik az indokínai népek a szörnyű pusztítás hatását. A vietnami sebek — mondják a tudósok — nagyon lassan a fognak behegedni. Annál inkább világ megvetésére méltók azok, akik ezeket a sebeket újra feltépték, még véresebbé tették Pálfy József Robban a „szuperbomba”! A „Lóhere-tépő” egy futballpálya nagyságú területen pusztítja el a fákat, de természetesen kiolt minden emberi életet is A vadászbombázó bevetésre indul egy repülőgép anyahajó fedélzetéről, szárnyai alatt „anya-” és „leánybombákkal”... A vietnami bombázás legkegyetlenebb óráiban Nixon és tanácsadói vidám hangulatban tárgyaltak az elnök floridai nyaralójában 7