Képes Újság, 1973. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-26 / 21. szám
KISLÁNY A KÚTBAN Ha úgy mesélnék, kétkedve hinné az ember. A tárgyalóterem hallgatósága időnként felszisszen. Érthetetlen, érthetetlen. Egy húsz éves, épelméjű ember, akinek magának is tizenhat hónapos gyermeke van, hogyan tud elkövetni ilyen szörnyűséget? Hogyan történt? Ez év március 8-án Körmenden, a Hegyalja utca 4. számú ház udvarán játszott a szomszédék két gyermeke. Lacika kilenc, a kis Bernadett hét esztendős. Odament hozzájuk egy részeg férfi, s azt kérdezte, nem látták-e a horgászfelszerelését. Aztán eltűnt színben. Egy darabig ott matatott, majd a visszajött ismét az udvarba. „Ha nem mondjátok meg hol van az orsó, bedoblak bennetek a kútba!” A hatás kedvéért mellüknél fogva megmarkolta a gyerekeket. Lacika kiráncigálta magát, de a kislány nem tudta. A férfi magasba emelte, majd a közeli kúthoz lépett és ... A kislány eltűnt, a férfi kiszaladt az udvarból, Lacika is elkezdett futni az édesapjáért. „Apu siess, Betta a kútban van!” Az apa, Katafai László a kúthoz rohant, akkor már a szomszéd is ott volt. Az öreg János bácsi sikoltást hallott... Leeresztette a vödröt. „Vigyáztam, hogy a gyorsan eső veder meg ne üsse a gyermeket...” Az apa semmit sem kérdezett, csak megmarkolta a kötelet és lecsúszott a mélybe. Alámerült, s néhány perces küzdelem árán felhozta a kislányt. Betta életben maradt. A férfi elszaladt az udvarból, de később, amikor már kint volt a gyermek, visszajött. Azt kérdezte: mi történik itt? Lacika rögtön felismerte: „Apu, ez a bácsi dobta be Bettát!”! Az apa megrendülten és kétségbeesett dühvel megütötte a férfit, mire az ismét elfutott. Ifjú Krajczár László emberölés kísérletének vádjával került a szombathelyi megyei bíróság elé. A vádlott már korábban beismerő vallomást tett. A tárgyaláson sem tagadta, hogy a gyermek miatta került a kútba. De ő váltig azt állította, hogy csak meg akarta ijeszteni, nem volt szándékában igazán a kútba dobni. A kávára tette a kislányt, s véletlenül beleejtette. A kút félig fedett. Nyílása alig több negyven centinél. Ebben a negyvencentis nyílásban állt a vödör. Elég nagy öblű, az is elfogott egy jókora helyet. A kútbajutáshoz tehát csak egészen kicsi nyílás maradt. Kérdés: hogyan eshetett a kislány be ezen a szűk nyíláson? Hogyan lehet, hogy egyetlen horzsolás, karcolás nem esett a testén? Az igazságügyi orvosszakértő véleménye: a kislányt a nyílás fölé tartva ejtették a kútba! A vád képviselője három variációt említett. A vádlott szerintit, amely minden kihallgatáson eltérő volt. A kis Lacika által elmondottakat, miszerint úgy dobták húgát a kútba. S végül a már említett orvosszakértőét. A védő is alig talált „kapaszkodót”, a szándékosságot kizárva az eshetőségre utalt, a gondatlanságra, amely végül is ide vezetett. A vádlott a tárgyaláson nem emlékezett, vagy nem akart pontosan emlékezni a részletekre. Makacsul csak a véletlenre hivatkozott, hiába vallottak következetesen és meggyőzően a tanúk. A gyerekek „keresztkérdéseket” kaptak, de az sem zavarta meg őket. Pontosan mondták a „nagy élményt” és némi borzongással mutattak a férfira: „ő volt”. Krajczár az utolsó szó jogán sem nyilvánított különösebb megbánást. Csak állt szenvtelen arccal, s nézett a semmibe. A megyei bíróság ítéletében rámutatott, hogy a vádlott fiatal kora ellenére ittas életmódot folytatott. Azon a bizonyos napon is ivott. A családban, a munkahelyén kötekedett, négy év alatt hat helyen dolgozott. A bűncselekményt ugyan nem szándékosan, hanem eshetőleges szándékkal valósította meg, de tekintettel súlyos társadalmi veszélyességére, a bíróság emberölés bűntettének kísérletéért hétévi és hathónapi szigorított börtönre ítélte Krajczár Lászlót. A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett, az ügy tehát nem jogerős. A végső ítéletet a Legfelsőbb Bíróság mondja ki. Pósfai H. János Krajczár a bíróság előtt Az életmentő apa gyermekével A vádlott a helyszínen, természetesen próbababával (Fotó: Váradi) SZÉP MEGBÍZATÁS Sok ezer fiatal életéért, biztonságos munkavégzéséért aggódik mindennap. Akkor is, ha munkahelyén, a Fémmű laboratóriumában dolgozik, vagy ha műszak után kilép a gyár kapuján. Horváth Marika kohásztechnikus a Csepel Művek KISZ Bizottságának munkavédelmi felügyelője. S ennek a szép és nehéz megbízatásnak minden igyekezetével eleget tesz. Marika a másokért való aggódás légkörében nőtt fel. Nyiladozó értelmével otthon gyakran figyelt fel arra, hogy szülei balesetről, a szomorú következményekről beszélgettek. Édesapja huszonhárom éve az Erőmű és Szolgáltató üzemek munkavédelmi felügyelője, ő is társadalmi megbízatásként látja el gyárában ezt a feladatot, tehát leánya hosszú évek óta ismeri a vele járó gondokat, a szabadidőről való lemondást is. S miután az üzemi balesetek ötven-ötvenöt százaléka harminc éven aluli fiataloknál fordul elő, még jobban elgondolkozott azon, mit tehetne a gyáróriásban azért, hogy a fiúkat, lányokat első munkahelyükön ne érje baj, a vállalat és a gyerekek maguk is többet törődjenek a baleset megelőzésével. — A KISZ-szervezetnek erre a munkára még nincsen szabálya. Mi itt magunk döntöttük el, mit kell tennünk. Először is minden fiatal balesetének körülményét újból felülvizsgáljuk, miután már a gyári munkavédelmi megbízott elkészítette a jegyzőkönyvet. — Miért van erre szükség? Kételkednek talán a leírt tényállás valódiságában? — Nem. Erről szó sincs. Az eseményeket mindig pontosan rögzítik. Gyárunkban már nem szokás a balesetek eltussolása, a vezetőknek a felelősség alól való kibújása. De mi ennél többet akarunk: megelőzni a bajt. Mi fiatalok könnyebben szót értünk a fiatalokkal, mint az idősebbek, tehát a beszélgetés közben olyan jelentéktelen momentumokat is elmondanak, amelyek az első jegyzőkönyv felvételekor szóba sem kerültek, s tulajdonképpen fontos tényezői lehetnek a balesetnek. Összegyűjtött tapasztalataink alapján aztán javaslatot teszünk a vezérigazgatóságnak a bajok megszüntetésére. A közeli napokban különösen sok tennivalója lesz Marikának. Vége a tanításnak. Több ezer középiskolás, egyetemista kerül a gyárba nyári munkára. Az üzemi KISZ- titkárokkal külön tanácskozott arról, hogyan fogadják azt a fiatalt, aki még sohasem járt műhelyben, milyen formában tudnak védnökséget vállalni a fiúk, lányok felett, mit kell tennie a közösségnek, hogy baj ne érje őket, s ne megkeseredett szájjal búcsúzzanak, hanem visszatérjenek, ha majd befejezték tanulmányaikat. — Úgy hallottam, szépen szerepelt a munkavédelmi vetélkedőn? — Igen — válaszolta kissé zavartan. — Csak a nyereménnyel egy kis probléma akadt. Ugyanis az első díj kéthetes házaspárt beutaló volt a Balatonhoz. Le kellett mondanom róla, mert még hajadon vagyok. Kép és szöveg: András Ida