Képes Újság, 1973. július-december (14. évfolyam, 27-52. szám)
1973-12-15 / 50. szám
NÉPEK KENYERE 6. Kinek milyen huszár jut? Biztos, hogy Ti sem szeretitek az olyan huszárt, amelyik csak kenyérből áll! Csak ha jól meg van tetézve, szalonnával, siónkéval, vajjal. A falatnyi kenyér magában keveset ér. Persze csak annak, aki nem nagyon éhes. Mert az éhes gyermek a kenyérnek is örül. Így van ez a nagyvilágban is. Az elmaradott, szegény országok sok éhes embere örül, ha legalább kenyeret vagy valami kenyérfélét ehet. A gazdagabb országok jól élő lakosa viszont válogathat, mit is egyen a kenyere mellé? A földkerekség lakói nagyjából így oszlanak meg: 1. A legsanyarúbb sorban élők még kenyérfélét is keveset esznek, hát még rá valót! 2. Mások már nemigen panaszkodhatnak: kenyerük is akad és kenyérrevalójuk is, főleg zsiradék. De fehérjéhez ők se jutnak túl bőven. 3. A legjobb dolguk azoknak van, akik a kenyeret is csak módjával eszegetik, a zsiradékféléket is, kedvükre fogyaszthatnak, viszont fehérjében gazdag ételeket, húst, sonkát, májat, tojást, halat, túrót, sajtot és más egyebet. A szűkén élők vannak a legtöbben. Pedig az öreg Föld szépen el tudná látni a maga népeit. S mégis sok az éhező ember. Ezért is kellene szövetkeznie minden népnek, hogy közös erővel legyőzzék a világon az éhséget. HÁZTÓLHÁZIG Induljatok el a jobb oldalon levő nagyobb háztól és érjétek el a szigeten levő kisebb házat úgy, hogy minden hídon átmenjetek (kizárólag csak egyszer). Útvonalatok nem keresztezheti egymást. Beküldési határidő: december 22. A KAPZSIK JUTALMA Egyszer a borz és a nyest futott az erdei ösvényen és meglátott egy darab húst. — Találtam egy darab húst! - kiáltotta a borz. — Dehogy te találtad! Ezt én találtam! - harsogta a nyest, hogy az egész erdő zengett belé. — Én találtam! — erősködött a borz. — Először én láttam meg! — ütötte tovább a vasat a nyest. Vitatkoztak, civakodtak, egymás bundájába léptek, de megegyezni nem tudtak. Ekkor a borz, aki idősebb és tapasztaltabb volt, így szólt: — Gyerünk el az erdei bíróhoz. Döntse el ő, hogy kié legyen a hús! A bíró, akit az állatok választottak maguknak, ebben az erdőben a róka volt. Felkeresték hát a rókát. A róka végighallgatta először a bort, majd a nyest panaszát, gondolkodott kevés ideig, és azt mondta: — Nem nehéz eldönteni a vitátokat. Adjátok csak ide azt a húst! A civakodók odaadták a ravasz bírónak, a szép húsdarabot. A róka megint gondolkodott egy keveset, majd így szólt: — A hús, úgy vélem, mindkettőtöket megillet. Két egyenlő részre kell tehát osztani. Az egyik részt te kapod meg, borz apó, a másikat meg te, nyestfiú! Ezzel a róka fogta a húst és ketté osztotta. — Hohó, így nem igazságos! — tiltakozott a borz. — A nyest része nagyobb, mint az enyém! — Mindjárt helyrehozzuk a tévedést — mondta a ravasz vöröspofája és gyorsan leharapott a nyest részéből egy jókora darabot. — Most meg a borz része a nagyobb! — háborodott fel a nyest. - Így igazságtalan az osztozkodás! — Semmi baj, ezen is segítünk — mondta a róka. — Azt akarom, hogy békében távozzatok. És ezzel megint harapott egy nagyot, csak most a borz húsrészéből. Most meg ismét a nyest része lett nagyobb és azt a borz nem hagyta annyiban. A róka készségesen segített nekik, hol az egyikből, hol a másikból harapott le egy falatot, s addig bíráskodott, míg a húsból csak néhány darabka csont maradt. Jól mondják azt az okos emberek: a kapzsik és csökönyösök mindig pórul járnak! GYI PACI!... TUDJÁTOK-E? Egy évben kereken 180 000 mázsa káposztát esznek meg Budapesten. Ha ezt a sok — csak kétkilós káposztát számítsunk —, káposztát szorosan egymás mellé raknánk, akkor Budapesttől Szolnokig, a 100 kilométeres úton 18 sort rakhatnánk ki belőle! 37