Képes Újság, 1976. július-december (17. évfolyam, 30-52. szám)
1976-12-11 / 50. szám
Manekenek lesznek Sok fiatal lány álma, vágya a pódium, az új ruhákat bemutató emelvény a reflektorok kereszttüzében. Az Állami Artistaképző Iskola keretében működő maneken-képző tanfolyamon divattörténetet, gimnasztikát, pantomimot, színészmesterséget, divatkapcsolatot, színpadi mozgást és jazztáncot tanulnak a leendő manekenek. ötven-hatvan jelentkezőből esetenként húszat vesznek föl. A nemzetközi maneken testarány-méretek döntenek. A körülbelül százórás tanfolyamért 1800 forintot fizetnek a résztvevők. Van közöttük technikus, laboráns, gépírónő, titkárnő, idegenvezető és háztartásbeli. Sokféle, de egyben közösek: szeretnének manekenek lenni. A reflektorfény, a csillogás, a szép ruhák, a divatbemutatókon való szereplés vonzza őket. Vajon melyiküknek sikerül majd valóra váltani álmait? Szöveg: Eöry Éva Kép: Dolezsál László Fürge Varga vacsorája Zsebes Feri azért bukott le, mert Vargáéknál nem bableves volt vacsorára. Ha ugyanis Türge Varga bablevest kap estére, elégedetten és jóízűen átalussza az éjszakát A rántott levest azonban világ életében ki nem állhatta. Ellenérzése az egyszerű étel iránt annyira hevesnek bizonyult, hogy este a felimert mély tányérral együtt kihajította a levest az ablakon. A földszinten laktak, így nem esett nagyot a vacsora. Csaknem éhesen feküdt le Fürge Varga. Ám ki gondolta volna, hogy a hűvös november végén a nulla fok alá száll a hajnali hőmérséklet? Pedig ez történt. Így pirkadatkor az utált leves a tányér cserepei között vékony jéggé dermedten várta a végzet beteljesülését. Fürge Varga korán kelt, gyorsan öltözött. Rosszkedvű volt, korgott a gyomra. Reggeli helyett amúgy borostásan, kócosan indult a piacra. Kilépett a kapun, lábát ráhelyezte a megfagyott rántott levesre, s megpecsételődött Zsebes Feri sorsa. Nem hiába utálta Fürge Varga a rántott levest! A bab mégis komolyabb étel, súlyosabb táplálék, nem beszélve arról, hogy nem lesz belőle korcsolyapálya, ha kihajítják az ablakon. A rántott levesből bezzeg igen. Halk férfisikollyal szánkázott végig Fürge Varga a tetszhalott vacsora felszínén. A testes férfi elterült a földön Rövid ideig meredten figyelt, majd föltápászkodott. Kifordult a bokája. Élesen belenyilalt, ha rálépett a lábára. Bicegett a piac felé. Zsebes Feri frissen borotválva, enyhe pacsuliillatot árasztó kölnifelhőben várta Fürge Vargát. Jó hetvenes öregúr volt, de akár tizenöt esztendőt is letagadhatott volna a korából. Simára kefélt kabátja, fényesre pucolt cipője már nem lepte meg Fürge Vargát. Ismerte jól az öreget, péntekre valahányszor kiöltözik a munka tiszteletére. A korai vásárlók még nem nyúltak a pénztárcájuk felé. Megfontoltan sétáltak el az árut kínáló standok előtt, gusztálták a tarka, gazdag választékot. A mustra Zsebes Ferit elégedetté, Fürge Vargát pedig egyre morcosabbá tették. Nagyon sajgott a bokája, már nem is igyekezett leplezni a sántítását. — Szép kis ára van a babnak — morogta a bicegő férfi. — Pedig ez a kedvencem. Mégis ritkán jutok hozzá. — Az ember ne legyen válogatós — válaszolta ünnepélyes hangsúllyal Zsebes Feri, s szakértő szemmel méregette a zöldséges bódét. Fürge Varga nem szólt rá, de gondolatban igazat adott az öregnek. A vásárlók hada egyre sokasodott, ittott már kisebb sorok álltak egy-egy elárusítóhely előtt. A két sétáló férfi pár lépésnyi távolságra egymástól baktatott tovább. A munka sikeresen indult. Zsebes Feri ügyesen kiemelte egy asszony táskájából a pénzes bukszát majd tüstént Fürge Vargához továbbította. Az pedig sietve elsántikált a zsákmánnyal. A piac standjai teremtette utca következő sarkán találkoztak ismét. A pénzt zsebre vágták, majd visszamentek egy másik bódéhoz. Zsebes Feri beállt a sorba. Tüstént bele is nyúlt az előtte várakozó táskájába. A tárcát akkor dobta át Fürge Vargának, amikor előre mozdult a sor. Fürge Varga, nevéhez méltó igyekezettel fordult meg, hogy elsiessen a zsákmánnyal. Ám a kibicsaklott bokája megtréfálta. Elbotlott. Zsebéből kicsúszott a lopott tárca. A férfi, aki aznap reggel már másodszor került a földre, most nem mélázott. Fölpattant. Mindenki őt nézte. Meg a tárcát. Valaki tolvajt kiáltott. Fürge Varga sántikálva elügetett. Az a sánta, az a sánta, fogják meg, hangoskodtak a méltatlankodó vásárlók. Persze hamar fülön csípték. Tanú is termett mindjárt, aki látta, amint Zsebes Feri átadta a tárcát. Fél óra múlva már nem az időjárásról csevegtek árusok és vevők, hanem az aznapi csemegéről. Egy bennfentes tudni vélte, hogy a híres-neves zsebes király került horogra. Az elszámoltatásnál kiderült, hogy mindennek Fürge Varga ínyencsége az okozója. Az ember ne legyen válogatós hangsúlyozta megint Zsebes Feri, amikor este, egymás mellett kanalazták a fogház vacsoráját. Rántott levest kaptak. Hajduska János 11