Képes Újság, 1977. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1977-04-02 / 14. szám

ILLYÉS GYULA: A ház végén ü­lök... (Részlet) A ház végén ülök, a padlás-grádicson s ilyeneket hallok: na te paradicsom most keresztbe váglak. . . s mégegyszer keresztbe, így ni . . . most aztán huppsz, bele a levesbe. A kis öreganya, ő beszél egyre itt nagymagában, azt hiszi nem figyelik. De ha hallgatják is, ahogy tipeg-topog, amihez hozzányúl, azzal eltársalog. Ne ficánkolj, te tűz, ne füstölj már, hallgass, mit kapkodsz kezembe, mint egy mérges kakas. Egy marék só is kell, hol vagy te sótartó ? Hozok egy kis rozsét, az alsó udvarból. Fölszedünk majd, krumpli, ne félj, hogy megfázol. Gyere már ki te ág, ebből a rakásból. .. Feleselve így jő a barackfák alatt, a csillogó gallyak lehajolnak hozzá, suttognak kedvesen, örömkönnyek folynak a kis leveleken. BŰVÖS KOCKÁK A rejtvény vízszintes és füg­gőleges sorainak azonos megfej­tése van! Helyes megfejtés esetén a rejtvény 5. sorában a klasszikus zene egyik óriásának nevét ta­láljátok. Meghatározások: 1. Művégtag — régen. 2. Száz forintnak öt­ven ...! 3. Balatoni üdülőhely. 4. Élőlény. 5. A Martonvásáron is járt német zeneszerző. 6. Ha­tárfolyó az NDK és Lengyelor­szág között. 7. Filmet játszik. 8. Szegedi ..., színművésznő. 9. Dél-Afrika egyik állama. Beküldendő az 5. sor megfej­tése. ©SAnye ® se­m Zöldülnek a fák... A fák nemcsak azért zöldül­nek világszerte, mert jön a ta­vasz, hiszen nagyon sok ország­ban nincs is tél, egész évben teljes pompájában díszeleg a természet, hanem azért mert egyre több... de nem akarok elébe vágni a történetnek, amit Anyukám mesélt el nekem. Amikor ő iskolába járt, nem minden gyermeknek volt cipője, ruhája, télen nagykabátja, tíz­óraija, játéka. Ő is szűkében volt mindennek. Tanszerei is kincsnek számítottak, hiszen öten voltak testvérek és nagy­apám gyári munkás keresetéből csak a legszükségesebbet tudta előteremteni. Akkoriban még nagy becsülete volt a ceruzának, s ha már olyan rövidre kopott, hogy meg sem lehetett fogni, hosszabbítóba dugták és úgy ír­tak, rajzoltak vele. A radírjuk olyan h­urka-picurkára kopott év végére, hogy ha — isten ne adja — elgurult, végignégykéz­­lábazhatták érte az egész szo­bát, mire ráleltek, mert másikra nem volt pénz. Színes ceruzát minden gyereknek vennie kel­lett, de csak olyan egyszerű, hat színből álló, rövid fajtát, nem olyan csodálatosat, mint ami­lyenek mostanában immnak. Anyukám­ gyermekkorában na­gyon szeretett rajzolni és ott­hon is elő-elő vette a színese­ket. Hiába szólt rá Nagymama: — Vigyázz, ne koptasd! Kitö­röd a hegyét, aztán nem lesz! törődött is ő vele, amikor a ce­­ruzácskák nyomán teliszele lett a kockás papír, fákkal, virágok­kal, házzal, kerítéssel, egyszóval mindennel, amit elképzelt és amit ügyes ujjal képesek voltak megeleveníteni, így esett, hogy a zöld színű ceruza elkopott. A sárga és a fekete kitartott év végéig, de a piros, a kék, meg a zöld hamar odalett. Egyszer házat kellett rajzolniuk füstöl­gős kéménnyel, ablakokkal, ke­rítéssel. Anyukám szépen leraj­zolt mindent. Még pelyhes sárga kiscsibéket is petty­ent­getett az udvarra, a fatörzseket megszí­nezte barnával, de a koronák­hoz zöld kellett volna. Odasúg­ta hát jómódú szomszédjának: — Ilike, add ide egy kicsit a zölded! — Hogyisne, hogy kitörd a hegyét és ne tudjam befejezni a rajzot! Anyukám akkor elővette a leghosszabb — a fekete színesét és gyönyörű bodros koronákat rajzolt a kertben ácsorgó fák­nak. A tanító néni, amikor ösz­­sze­szedte a rajzlapot, megkér­dezte: — Nálatok fekete a fa lomb­ja?! Anyu csak állt, összeszorított foggal, mert képtelen volt ki­mondani, amit a tanító néninek úgyis tudnia kellett volna, hi­szen a tanító nénik mindent tudnak, hogy nincs zöld ceruzá­ja. Elkopott! Másikra nem telik! A szegénység szégyene úgy szorította a torkát, hogy azt hit­te, megfullad. A lányok nevet­tek. — A fa lombja igenis fekete! — kiáltott könnyes szemmel Anyu és leült. A rajzra a leg­rosszabb jegyet kapta ... — Miért hagytad magad? — kérdeztem Anyutól, amikor mindezt elmesélte. Mondtad volna, hogy Arany János is azt írta: Feketén bólintgat az eper­­fa lombja, vagy rajzoltál volna ágakat, mintha tél lenne és hagytad volna el inkább a pely­hes csibéket az udvarról, télen a fáknak nincs koronájuk, csal, karjaik vannak, csupasz, égnek meredő fekete karjaik, vagy mondhattad volna azt is hogy mindenkinek joga van olyannak festeni amit lát, amilyennek ér­zi, nem olyannak, amilyennek parancsolják neki. .. Anyu csak mosolygott, ami­kor hallgatott, majd megsimo­gatta a fejem: — Ha én akkor ilyen sokat tudó gyerek lettem volna mint most ti, akkor biztosan elsorol­tam volna mindent, de hol vol­tunk mi régi gyerekek tőletek tudásban?! Egyre több fa zöldell a vilá­gon és egyre több gyereknek lesz végefogyhatatlan színesce­ruzája . . . Rajzoljatok Ti is sok­sok zöldellő fát, minél több tar­kabarka virággal, hadd legyen egyre szebb és szebb a világ. Iván Rozália M­it főzzünk vasárnapra? Ilyenkor,­­tavasszal a szervezet jobban kívánja a vitamindús ételeket, szívesen eszünk zöld­féléket, főzelékeket. Ez alka­lommal tejföles sóskalevest ajánlunk, amely némiképp mun­kaigényes, tehát tessék idejében hozzálátni elkészítéséhez. Vásároljunk 30—40 dkg ser­tés-, vagy marhacsontot, 10 deka sárgarépát, egy csomag petre­zselyemgyökeret, fél­­kiló sóskát. További hozzávalók: 5 deka zsír, ugyanannyi liszt, 2 deci tej­föl, egy zsemlye, egy­­kis fej vö­röshagyma, só, 2—3 deka cukor, ugyannyi vaj. A csontot mossuk meg alapo­san, majd a megtisztított zöld­séggel együtt sós vízbe tegyük fel főni. Kuktában rövidebb idő alatt elkészül — hagyományos módon legalább két óra szüksé­ges hozzá. Eközben kevés zsír­ban az apróra vágott vörös­hagymát pirítsuk meg, majd a megmosott és tisztított sóskát tegyük hozzá. Pároljuk körül­belül fél óra hosszat és a köz­ben elkészült és leszűrt levessel öntsük fel. Ké­szítsünk zsírból és lisztből rántást, kevés hideg vízzel eresszük fel, keverjük a leveshez, majd körülbelüli 10 percig forraljuk együtt, és ke­verjük hozzá a tejfölt. Ha még tartalmasabb levest kívánunk készíteni, vajban pirítsunk meg apró zsemlyéd a­rabokat és így tálaljuk. Rizses csirkeaprólék Hozzávalók: 80 deka csirke­­aprólék, egy kis fej vöröshagy­ma, 25 deka rizs,, egy csomó petrezselyem, 5 deka zsír, só, bors. Az aprólékot megmossuk és borsozzuk, majd kevés zsír­ban hirtelen pirítsuk meg. Ez­után öntsünk rá egy deci vizet, fedjük be és pároljuk félig pu­hára. Ezalatt egy másik edény­ben folyósítsuk fel a zsírt, te­gyük rá a megmosott, tisztított rizst, az apróra vágott hagymát és néhány percig süssük, de ügyeljünk arra, hogy ne pirul­jon meg. Keverjük a húshoz, és öntsük fel körülbelül a rizs kétszeresének megfelelő víz­­mennyiséggel. Hozzátehetjük az apróra vágott petrezselymet is és együtt, fedő alatt pároljuk puhára. Még ízletesebb, ha a ri­zses csirkéhez gombát is te­szünk, esetleg — tetszés szerint — párolt zöldborsót, vegyes zöldséget is készíthetünk hoz­zá. S. Zs. KÉPES ÚJSÁG. A Hazafias Népfront hetilapja. Főszerkesztő: Gerencsér­ Jenő. Főszerkesztő-helyettes: Antal Károly. Szerkesztőség címe: 1985 Budapest VIII., Gyulai Pál u. 14. Telefon: 137-660. Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Csollány Ferenc. Kiadóhivatal 1959 Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. Terjeszt­i a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest V., József nádor tér 1.) Előfizetési díj: 1 hónapra 14.— Ft, negyedévre 42.— Ft, félévre 84.— Ft, egész évre 168.— Ft. HU ISSN 0431—7493­­TI 77.0739 Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme, Budapest — rotációs mélynyomás­­vrt felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató Index: 25439­ 31

Next