Képes Újság, 1977. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)

1977-09-03 / 36. szám

3» ©SALAI®® 8IÍM- Kézimunkázó olvasók A Fejér megyei Szabadbattyánból kapott nemrég rovatijaik egy kedves meghívó levelet Józsa Anna Borbálától. A meghívásnak ele­get tettünk hiszen a levélíró, aki egy sze­mélyben a község népfront titkára, könyvtá­rosa és a kézimunka szakkörének vezetője, a megye asszonyainak ügyességére, kézimun­káira hívta fel figyelmünket. A megye tizen­hat kézimunka szakköre közös kiállításon mutatta be a legjobban sikerült munkáit — mint mondották — ,hely hiányában csupán kétszázat: hímzéseket, térítőket, párnákat, fa­liképeket. A látogatást arra használtuk fel, hogy a közművelődésnek erről — az új tartalommal megtöltött — formájáról beszélgessünk a szak­kör vezetőjével. Szabadbattyánban mindössze hároméves múlttal rendelkezik a kézimunka szakkör, és harminchat törzstagja van. A foglalkozásokat október és április között hétfői napokon tart­ják a községi könytárban. Általában este hatkor kezdődik a foglalkozás, és nemegy­szer éjfél körül úgy kell haza kü­l­de­ni az asz­­szonyokat. — Miről is folyi­k itt a szó, hogy ennyire népszerű a közös kézimunkázás? - kérdeztük Józsa Anna Borbálától. — Először általában előadást tartok egy­­egy tájegység motívumairól, majd a gyakor­latban be is mutatom a kézimunka techniká­ját. A legtöbb asszony úgy van a kézimun­­kázással, mint én magam. Kislány korom óta kézimunkázgatok szabad időmben, de amióta a szakkört vezetem, azóta jöttem rá, mennyi­re nem értettem hozzá. Én is összekevertem a színeket, a motívumokat, úgy hímeztem, ahogy éppen eszembe jutott. Három éve azonban a megyei művelődési központ szer­vezésében szakkörvezetői tanfolyamra járok, ahol lehetőségem volt megismerni az igazi, a tiszta népi művészetet. Erről beszélgetünk a foglalkozásokon, és ismereteimet igyekszem tovább adni a helybéli asszonyoknak. Már eljutottunk oda — s ezt nem kis büszkeség­gel mondhatom —, hogy kritizálják egymás munkáját: szólnak társaiknak, ha nem szabá­lyosan szerkesztik meg a kézimunkát, ha nem a tájegységnek megfelelő színeket használ­nak, vagy ha giccsesnek találják a kézimun­kát. Egyszóval az ízlésformálás egyik legha­tékonyabb eszköze lett nálunk a kézimunka szakkör. — Úgy hallottam azonban, hogy nemcsak hímzésről, horgolásról, kötésről esik szó hét­fő esténként a művelődési ház könyvtárában. - Bizony nem. Beszélgetünk politikáról, az előző hét tévéfilmjeiről, felhívom a figyelmet a TIT előadásokra, a művelődési ház prog­ramjairól és nem utolsó sorban könyvekről is, az olvasás élményéről is szó esik. A kézi­munka szakkör tagjai színe kivétel nélkül rendszeres könyvtár látogatók is. Újdonsült olvasók ők többnyire, akik a kézimunkázás során szerették meg az olvasást. Bevallom, néhány évvel ezelőtt magam sem hittem, mi­lyen érdeklődőek, fogékonyak ezek a jobbá­ra mezőgazdaságban dolgozó asszonyok. Ta­valy közös kirándulást is szerveztünk a fővá­rosba. Nagy sikere volt ennek a programnak, pedig a célja a Nemzeti Galéria megtekin­tése volt. Ez felbátorít, s az idén színházláto­gatást tervezek. Mint említettük, Józsa Anna Borbála a könyvtáros, szakkörvezető egyben a népfront­­titkára is, és nem tagadja meg önmagát ak­korkor sem, amikor együtt kézimunkázik a község asszonyaival. Kiderült ugyanis, hogy a leglelkesebb népfront aktivisták Szabad­battyánban a kézimunka szakkör tagjai. A szakkör vezetőjéért, Borikéért mindent vállal­nak: társadalmi munkát, és társadalmi mun­ka szervezést. Csak néhány elejtett szó a köz­ség tisztaságáról, a kaszálatlan árokpartról és az asszonyok ígérik, egy hét múlva min­den rendben lesz. Eddig még mindig megtartották ígéretüket. A Fejér megyei kézimunka szakkörök leg­szebb darabjait a nagyközönség is megismer­heti, a MEDOSZ jubileumi éve alkalmából rendezett országos kézimunka kiállításon. A kiállítás helye: Magyar Mezőgazdasági Mú­zeum, Városliget, Vajdahunyad vára. A. É. Furtai futó (Bruner Janosné, Zámoly) Mezőségi falikép (Kubik Imréné, Szabadbattyán) Kalocsai napsugárhímzés (Makovi Jolán, Zámoly) Képes autótörténet FORD CONSUL­­T 1972 Maximális sebessége 150—180 km­­. Rögtönzött kiállítás a könyvtárban (Fotó: Tapani Kilpeläinen finn fotóművész vendégünk)

Next