Képes Újság, 1977. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)

1977-12-10 / 50. szám

Az ünnepek előtti hetek a vásárlás je­gyében telnek el. Ajándékokkal lepjük meg szeretteinket, s gyakran saját magunk­nak is örömöt szerzünk egy-egy háztartá­sunkból, otthonunkból hiányzó használati tárggyal. Ezek közé tartoznak például a poharak is, amelyekből — talán azért is, mert fogyóeszközök — úgy tűnik, soha nincs elegendő. Nemrégiben levelet kaptunk egyik ol­vasónktól, fiatal, kezdő háziasszony s mint őszintén bevallja, nincs pontosan tisztá­ban azzal: „milyen poharakban milyen italt illik felszolgálni”. S mert tanulni soha nem szégyen, a Vendéglátóipari Főiskola Tanüzemének vezetőihez — Martos Györgyhöz és Ristyák Imréhez — fordul­tunk, segítsenek eligazodni a poharak kö­zött. — Az iparművészek azon fáradoznak, hogy az üvegtárgyakat, poharakat esztéti­kussá s ugyanakkor modernné formálják. Persze, ma is sokan kedvelik a kristálypo­harakat, a szépen csiszolt értékes üvegtár­gyakat, amelyekből dupla élvezet az italo­kat kortyolgatni. De tudni kell: nem min­denfajta italhoz illik a díszes üvegpohár. A tokaji borokat, aszúkat inkább vékonyfalú, sima pohárból kínáljuk, ez a nemes nedű, a „királyok itala” megérdemli, hogy ne ho­­mályosítsa el aranyló színét a pohár csil­logása. És most nézzük, milyen pohárból mit kí­náljunk? Aki minden alkalomra az illem szabályai szerint kívánja az italt felszol­gálni, tanácsos, ha legalább hétfajta poha­rat tart otthon. Ha ragaszkodunk a ven­déglátóiparban használatos formaságokhoz, célszerű a poharakat töltési és növekvő sorrendben helyezni a teríték mellé. A két szakember mintaterítéket tesz az asztalra, s ebből elleshetjük az italkínálás arany­­szabályait. Tegyük fel, vadászvacsorára várjuk vendégeinket, s előételként nyúl­­pástétommal, majd szalonnában sült fo­gollyal, s végül vaddisznóhússal kínáljuk őket. De mellé milyen bort, milyen edény­ből? A vadpástétomhoz, vadszárnyasokhoz könnyű vörös bor illik, ilyen például a Pi­­noc noir, a kadarkafélék. A vaddisznóhoz már jobban csúszik a „testesebb” vörös bor, mint a Soproni kékfrankos, a Burgundi, a Medoc noir. Általában jegyezzük meg, vadételekhez mindig vörös bort kínálunk, méghozzá szobahőmérsékleten, a föntebb írt, nem is drága poharakból.. A desszert­hez már felbonthatunk egy üveg pezsgőt, ezt viszont alaposan behűtve fogyasszuk, sokan kedvelik vörös borral is, ilyenkor negyedrész vörös bort két rész pezsgővel elegyítsünk. Az asztalra a vacsorához tehát vizes, két vörös boros és egy pezsgős po­harat teszünk. Természetesen nem kötele­ző minden italt más-más pohárfajtából kí­nálni, egy pohárból többfélét is fogyaszt­hatunk. Milyen poharakat vásároljunk? Sörös­pohárnak hosszú, karcsú formájút válasz­­szunk, s ebbe bátran tölthetünk sörön kí­­vül whiskyt, vagy vizet is. A boros pohár kisebb űrtartalmú, az igazi „borisszák” ugyanis nem keverik a nemes italt víz­zel. Likőrökhöz egészen apró poharat vá­lasszunk, konyaknak pedig alul öblösödő, felül kecsesen összeszűkülő formájút. Hogy miért? Emelgetjük, forgatjuk a poharat s a kéz melegétől a nemes illat felszabadul. Illemszabályok - poharazáshoz Bikavér, pezsgő, fehér bor, tokaji szamo­rodni és a hozzáillő két boros, egy pezsgős és a tokajis pohár Vadvacsorához pezsgőt, kétféle vörösbort kínálunk (Fotó: Hauer Lajos) 30

Next