Képes Újság, 1977. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)
1977-12-24 / 52. szám
— Magyarországon ön az első atomos igazgató. — Érdem? Lehetne helyettem más is. — Valaki más? Elképzelhetetlen. — Miért? — Számomra a Paksi Atomerőmű története akkor kezdődött, midőn egy bizottság a Duna mentén alkalmas helyet keresett az erőműnek. A bizottság egyik tagja Szabó Benjamin. Vagyis ön. Nevét azóta együtt emlegetik a nagyberuházással. Rég volt. — A hatvanas évek első felében. Igen, ahogy az atomerőmű gondolata megfogant, én szinte azon nyomban belekerültem a vele kapcsolatos tennivalók sűrűjébe. Ez nem úgy történt, hogy gyermekkoromtól kezdve erre a feladatra készültem. Magával ragadott a sodrás. 1963- ban az MSZMP Központi Bizottsága villamosenergiával foglalkozó munkatársaként kerültem kapcsolatba az atomenergiával és egyszeriben azon kaptam magam, hogy nyakig benne vagyok a „témában". — A mezőberényi villanyszerelő hosszú utat tett meg idáig. — Veress Endre mezőberényi kisiparosnál tanultam a villanyszerelő szakmát, 1951-ig fizikai munkát végeztem és soha nem bántam meg, hogy megismerhettem a kétkezi munkát. Ennek hasznát veszem életem végéig. 1951-ben szakérettségire jelentkeztem, onnét a Szovjetunióba kerültem, elvégeztem a műszaki egyetemet és villamosmérnöki diplomával jöttem haza. — Az első munkahelye? — Ajka, erőmű. Felejthetetlen öt esztendőt töltöttem el Ajkán. Ott kaptuk az első lakást, ott született a fiunk és ott ért életem talán legnagyobb meglepetése; alig múltam 28 éves és kineveztek igazgatónak. Ajkán annak örültem legjobban, hogy dolgozhattam kedvemre. Jó szakmai iskola volt ez számomra. Hasznát vettem, amikor részt vettem a szovjet és a magyar fél különböző szintű tárgyalásain, amelyeknek az volt a célja, hogy Magyarországon is felépüljön az első atomerőmű. Miután Paks határában kijelöltük a helyét és döntés született a nagyberuházás megkezdéséről, engem „áttettek” a Nehézipari Minisztériumba miniszteri megbízottnak. 1967. január 1- től konkrétan hozzám tartozik az erőmű. — Az építkezés megkezdődött, de hamarosan leállították. — A közvéleményt hivatalosan tájékoztatta, hogy az atomerőmű építését átmeneti időre felfüggesztik, később folytatják ... — Abban az időben sokan tudni vélték: az atomerőmű végérvényesen lekerült a napirendről. Pletyka volt? — Nem. Voltak, akik ellenezték és azt a nézetet vallották, hogy Magyarországnak nincs szüksége atomerőműre. A dolog nagyon úgy nézett ki, hogy ha nem is örökre, de évtizedekre elodázzák az atomerőmű építését. Ahogy az építkezés abbamaradt, munkánk feleslegessé vált, miniszteri megbízotti beosztásom pedig megszűnt. 1970 nyarán fájó szívvel fordítottam hátat az atomos témának, és elvállaltam a Fehérvári úton a VERTESZ irányítását. Elhatároztam, hogy annyi mozgalmas év után megállapodok. — Megviselték a „fekete” évek? — Gondolhatja. — 1972-ig csönd. — 1972-ben Szekér elvtárs volt a nehézipari miniszter. Akkor jöttek el hozzám, közölték velem, hogy a Paksi Atomerőmű építése ismét napirendre kerül, vállaljam el újból a miniszteri megbízotti beosztást. — Gondolom, habozás nélkül igent mondott. — Téved. Napokig tépelődtem, alaposan mérlegeltem, hogy mitévő legyek. Negyvenéves korában az ember nem nagyon szeret ugrálni, átnyergelni egyik helyről a másikra. Ezek az évek már inkább a megállapodás évei. Töprengéseimbe természetesen a feleségemet is beavattam. Vele együtt jutottam arra a felismerésre: odahúz a szívem, visszamegyek. Újrakezdtem, és valamennyi régi munkatársamat felkerestem, hogy folytassuk együtt a nagy munkát. De az idősebbek közül már nem mindegyik jött vissza. Mindezek ellenére viszszaállt a régi szervezet, és 1973 szeptemberében ismét dologhoz láttunk. — A Paksi Atomerőmű Vállalat 1976. január 1-én kezdte meg működését. Eddig ilyen vállalat Magyarországon nem létezett. Itt ugye arról volt szó, Szabó elvtárs, hogy az építkezéssel egy időben legyen egy szervezet, amely az erőmű üzemeltetésére készül? — Valóban. A Paksi Atomerőmű Vállalat fogja üzemeltetni az első magyar atomerőművet. 1980-ban kezdődik itt a villamosenergia-termelés, és nekünk addig teljessé kell tenni a létszámot, méghozzá úgy, hogy valamennyi poszton magasan képzett szakemberek legyenek. — Hány emberrel fognak dolgozni? — 1980-ban ezerrel. A létszámfeltöltés az elmúlt év óta folyamatos. A mostani 215 helyett jövő évben már 600 dolgozója lesz a vállalatnak. Valamikor az volt az álmom, hogy mindenkit személyesen is megismerek. Azt hiszem, ez álom marad, legalábbis egy időre. — Igaz az, hogy csak mérnökökkel ..tárgyalnak”? — Jelenleg, durván számolva, a vállalat minden harmadik dolgozója felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Ez az arány megmarad. Számításaink szerint az atomerőmű indulásakor 350—400 mérnök és technikus dolgozik majd a vállalatnál, de természetesen különböző szakmunkásokra is szükségünk lesz. — Honnét „töltik” fel a létszámot? — A meglevő erőművekből, főleg onnét. — Milyen szakmákra, milyen beosztásokra keresik a megfelelő embereket? — Reaktormérnök, reaktoroperátor, blokkügyeletes, turbinagépész és sorolhatnám. Ehelyett inkább azt mondom, hogy minden egyes munkakört kizárólag olyan emberek tölthetnek be, akik magas fokon, szinte aranymíves színvonalon értik szakmájukat. A követelményeknek megfelelő kész embereket már csak azért sem találunk, mert nálunk eddig atomerőmű nem működött. Ebből következik, hogy akik hozzánk jönnek, azoknak tanulniuk kell. Vállalatunk dolgozói, beosztásuk, munkakörük szerint tanfolyamot végeznek el a Szovjetunióban, a novovoronyezsi atomerőműben. Ez a gyakorlati és elméleti oktatás elkezdődött és folytatódik. Általában egy évben két hónapnál hosszabb ideig senki sincs távol az otthonától. Előfordulhat, hogy a féléves tanfolyamot három év alatt végzi el valaki, évente kétkét hónapot töltve a Szovjetunióban. — Megfordultam Pakson, az atomerőmű vállalatnál, s őszintén szólva nem lepődtem meg azon, hogy szinte csak fiatalokat láttam. — Én számítok öregnek negyvenöt évemmel. A reaktormérnökök szinte kivétel nélkül 1945 után születtek. Dolgozóink fele még nem töltötte be a harmincadik életévét. Szabó József, az első magyar atomreaktor-mérnökök egyike, 33 esztendős és már főosztályvezető. Nálunk ez nagy beosztás. Egyébként a fejlesztési és a sugárvédelmi főosztály vezetője. Az új terület azonban nemcsak a fiatalokat vonzza. Csábítja a hozzám hasonló korú embereket is. Pónya József műszaki igazgatóhelyettes életútja is sok mindenben hasonlít az enyémhez. Esztergályosként kezdte, majd diplomás emberként jött át hozzánk Tatabányáról, ahol ő volt az erőmű igazgatója. Az igazgatói beosztást hagyta ott az atomerőműért. — Vannak tehát az üzemel- Vezetők önmagukról Az első magyar „Soha nem bántam meg, hogy megismerhettem a kétkezi munkát __” Az atomerőmű makettje. 1972- ben a Paksi Atomerőmű építése ismét napirendre került 10