Képes Újság, 1977. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)

1977-12-24 / 52. szám

A karácsonyfa Piros betűs ünnepeink közül a legősibb, hagyományokban a leggazdagabb a karácsony. Már a negyedik században december 15-e ünnep volt „világszerte” ko­rábban ugyanis a karácsonyt víz­kereszttel ünnepelték. A karácsonyról való megemlé­kezés tehát évezredes szokás, de ez nemzetenként és koronként is változott. Napjainkban például a kará­csonyfa állítás Európa-szerte el­terjedt, de most is vannak olyan országok, ahol kivételt tesznek. Olaszországban és Franciaor­szágban gyakran elmarad a ka­rácsonyfa, csupán ajándékokkal lepik meg a gyerekeket. Angliá­ban, amikor karácsony estjén összejönnek a barátok, rokonok, az asztalt fenyő helyett fagyöngy díszíti. Bizonyára kevesen tudják, hogy nálunk sem oly régi keletű a fenyőfa díszítés. A korabeli fel­jegyzések szerint első ízben Ber­linben állították karácsonyfát 1816 körül, majd Bécsen keresz­tül jutott hozzánk ez a szokás, s csak a XIX. század húszas évei­től kapcsolódott össze teljesen a fenyőág és karácsony ünnepe. Kezdetben hazánkban kizáró­lag tüskés, pirosbogyós magyal­fa ága tölthette be a karácsonyi szimbólum szerepét. Azóta a szo­kások alaposan megváltoztak, a kis fenyőágat felváltották a ha­talmas, díszített fenyőfák, amely lehet luc- ezüst- vagy vörösfe­nyő. Általánosan elterjedt az a né­zet, hogy minél kisebbek a gye­rekek, annál nagyobbnak kell lennie a karácsonyfának. És ahogy nőnek a gyerekek úgy zsu­gorodik évről évre a fa, és ami­kor már kirepülnek a fiatalok, a magukra maradt szülők gyakran nem is bajlódnak a karácsony­fával. Valóban, a gyerekek ked­véért szokás karácsonyfát vásá­rolni, de egy szépen díszített fa a felnőtteket és meghatja, régi emlékeket ébreszt. Érdemes te­hát megvenni a fát, ha csak másért nem a lakást betöltő fe­nyőillat kedvéért. Néhány esztendővel ezelőtt a legtöbb családban a szülők ti­tokban díszítették a fát, illetve munkamegosztás az volt, hogy amíg készül a meglepetés, addig az édesapa sétálni ment a gye­rekekkel A szülők azonban elfog­­laltabbak, a gyerekek felvilágo­sultabbak, még a legapróbbak sem hiszik el, hogy az „angyalka hozza a karácsonyfát”. így aztán egyre több családban a kicsik és nagyok együtt készítik a fát És higyjék el, akik ellenzik ezt a szokást, a közösen készült fának éppúgy örülnek a gyerekek, mint a meglepetésnek. S különösen emlékezetes öröm a karácsonyfa díszítés a gyerekeknek, ha saját készítésű „karácsonyfa díszeik" is helyet kapnak a fán. Már hetek­kel előbb jó elfoglaltság karton­ból, színes papírból saját elkép­zeléseik, vagy felnőtt irányítása mellett díszeket készítetni. S ha már a karácsonyfa dí­szeknél tartunk, nézzünk körül, mi kapható készen az üzletekben. A vékony ezüstözött, aranyozott üveggömbök még mindig népsze­rűek, pedig nem éppen prakti­kusak. Könnyen törnek, és az ap­ró szilánkok megsérthetik a kis­gyerekek kezét, lábát. Mennyivel szebb, természetesebb a fán a dió, amelynek festésében a gye­rekek is részt vehetnek. Szeren­csére a valóban veszélyes üveg­gyapot, közismert nevén az „an­gyalhaj”, már teljesen kiment a divatból, helyette kapható az ezüst, arany papírból készült ka­rácsonyfa ágra emlékeztető dísz, amellyel körültekerhetjük a fát. Valóban mutatós, de akkor is tetszetős lehet, ha ezt a kicsik­kel együtt házilag készítjük el. És mi kerüljön még a fára? Min­denképpen kell az édesség, de nem feltétlenül szükséges, hogy roskadozzanak alatta az ágak. Ajánlatos olyan csokoládé-, cu­korféléket megvenni, amiket va­lóban szeretnek a gyerekek, s nem pedig szaloncukrot, csak azért, mert mások is így szokták. A legtöbb gyerek ugyanis szíve­sebben eszik tejcsokoládét, mint hagyományos szaloncukrot. Az édességet pótolhatjuk gyümölcs­csel is. Nem újdonság a szép pi­ros alma a karácsonyfán, és ke­rülhet mellé füge, narancs banán is. Ha több a gyümölcs a fán, mint az édesség, azzal csak gye­rekeinknek kedvezünk. Nem ront­juk el étvágyukat a karácsonyi vacsora, ebéd előtt. És végül még egy jó tanács: hogyan tehetjük hosszú életűvé a fenyőfát a lakásban. Sajnos, a legtöbb fát, már hetekkel az ün­nepek előtt kivágják, s mikor be­kerül a lakásba, rögtön hullatni kezdi levelét. Ezt megakadályoz­hatjuk, ha a díszítésig, vagy utána is vízbe állítjuk. A vízbe keverjünk bele 1—2 del gyógy­szertárban kapható glicerint. Végül nem akarunk ünnepron­­tók lenni, de egy gyakori baleset forrására fel kell hívnunk a fi­gyelmet. Sajnos a karácsonyfa­tűz nem ritka napjainkban sem. Általában a csillagszóró okozza, amely valóban kellemes, hangu­latos látvány. Ha valaki nem akar lemondani a csillagszóróról, ak­kor úgy intézze, hogy csak fel­nőtt jelenlétében lehessen a szik­rákban gyönyörködni. Inkább tessék a csillagszórókat elzárni a gyerekek elől, minthogy a tűzol­tókat kelljen riasztani. A. É. A legszebb karácsonyfadísz - de nem veszélytelen Fotó: ifj. Soproni Béla Az apróságok is részt vehetnek a karácsonyfa díszítésében Moszkva, London, Caracas , hogy néhányat említsünk Szabó István pályafutásainak emlékezetes állomá­sai közül. Szabó István ugyanis sza­kács, munkahelye a Buna Inter­continental — idestova tíz esztende­je. A megnyitás óta dolgozik a szál­ló Randevú éttermében. A Gundel­­ben tanulta a szakmát, s itt, az In­­t­ercontinentálban nem kisebb ,,mes­ter’’ mellett dolgozott, mint Eigen Egon, aki nemrég nyugdíjba ment. Az étterem tőszomszédságában egy parányi irodában beszélgetünk, az üvegablakon át belátni a kony­hát, ahol imponáló méretű edények­ben készülnek az ételek. Szabó Ist­vánt percenként keresik meg a leg­különbözőbb kérésekkel a konyha kezdői, a kuktasapkás szakácspalán­ták. Fűszert is, tanácsot is kérnek. — Ma este francia vendégeket vá­runk éttermünkbe, hideg tálakat készítettünk. Ha érdekli, megmuta­tom. Hogyne érdekelt volna, már vitt is magával a hűtőház egyik helyisé­gébe: imponáló méretű tálak roska­doztak a finomságoktól, volt itt őszi­barack sajtsalátával, isült húsok és főtt nyelvek, s mindez olyan tála­lásban, hogy aki rápillantott, azon­nal összefutott a nyál a szájában. Nehéz az ízek birodalmából visz­­szazökkenteni, dehát rá kell térnem jövetelem eredeti céljára: itt a kará­csony, s olvasóinknak valami igazán különleges ünnepi étrendet kívánunk összeállítani, természetesen Szabó István szakács segítségével. Nem kell sokáig várni az ajánlatra, már sorolja is a fogásokat: előételnek strassburgi töltött tojást, majd be­csinált levest, ami készülhet pulyka vagy szárnyas aprólékból, és gesz­tenyével töltött pulykát és végezetül egy túrós rétest. Az előétel, a strassburgi töltött to­jás „klasszikus” alapanyaga a liba­máj, de mint Szabó István szakács hozzátette: csirkemájból is elkészít­hető. Vásároljunk egy kg — 2 cso­mag mirelit — csirkemájat, a szív­től válasszuk el a májakat, és kö­rülbelül 20 dkg apróra vágott vörös­hagymán pirítsuk meg, közben sóz­zuk, borsozzuk ízlés szerint. Ha kész, daráljuk le, tegyük félre és készítsünk besam­ell tej mártást a kö­vetkezőképpen: 10 dkg vajat pirít­sunk aranybarnára, körülbelül 20 dkg liszttel, fél liter forró tejjel en­gedjük fel. Majd 10 dkg vajjal ke­verjük el simára, sózzuk, borsoz­zuk, és pástétomfűsszerrel — gyógy­növényboltban kapható — ízlés sze­rint fűszerezzük. Közben főzzünk meg 10 darab to­jást, a sárgáját emeljük ki, s helyé­be töltsük be a csirkemájas-besa­­melles pástétomkrémet, franciasalá­ta alapra — amit készen is megka­punk. A levest pulyka-, vagy más szárnyasaprólékból is megfőzhetjük; hozzávalók 30 dkg sárgarépa fehér­répa, 20 dkg zeller. A zöldséget meg­tisztítjuk, kockára vágjuk és lepirít­juk kevés zsíron, vagy margarinon. Hozzátesszük a tisztított aprólékot, és együtt pirítjuk a zöldséggel, majd kevés vízzel fedő alatt puhára főz­zük. Tetszés szerint sózzuk. Ha el­készült világos vajas rántást készí­tünk, amit apróra vágott zöldpetre­zselyemmel megszórunk. A gesztenyével töltött pulykához vásároljunk 2,5—3 kg-os bébipulykát. A mellcsontját vágjuk ki, mossuk, és sózzuk meg. Áztassunk tejbe négy darab zsemlyét, s ha megpuhult, keverjük össze körülbelül 80 dkg darált sertéshússal és 60—70 dkg-nyi sztenyemasszával. Majd egy tojást és négy sárgáját keverjük bele és együtt daráljuk át. Adjunk hozzá 2 dl tej­szint, sózzuk, borsozzuk és re­szelt szerecsendióval, esetleg egy kis apróra vágott zöldpetrezselyemmel is összekeverjük. Most már csak a legutolsó művelet van hátra: a masszát be kell töltenünk a mell­csont helyére, majd gondosan rá­varrjuk a pulyka bőrét. A tepsiben olvasszunk fel zsírt, erre helyezzük rá a gesztenyével töltött pulykát és a tetejét vékony szalonna szeletekkel Mit főzzünk az ünnepekre*? 30

Next