Képes Újság, 1978. január-július (19. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-11 / 6. szám

SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT SPORT Mérnökből tv-riporter Mikortól válik valaki televíziós egyéniséggé? A kérdésre nehéz válaszolni. A népszerűvé válás nem varázsütésre történik. Ez a különös, megfoghatatlan „vonzalom” néző és riporter, bemondó vagy kommentátor között gyakran hosszú évek eredménye. Egri János kicsit rendhagyó indulása is ezt igazolja. — Ami igaz, az igaz, elég kacskaringós úton kerültem a televízióhoz. 1962-ben végeztem a Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karát, pontosabban az átvitel technikai-szakmérnöki szakot. Először a Távközlési Kutató Intézetben dolgoztam mint tudományos munkatárs, majd később a Posta vezérigazgatóság fejlesztési főosztályán. A televízióban 1967-ben mutatkoztam be, először még csak hangban, mint jégkorong-mérkőzések kommentátora. Ebben az időszakban volt életem egyik legmaradandóbb közvetítéssorozata, az 1968-as Grenoble-i Téli Olimpia. A következő években még jó néhány jégkorong világbajnokságról és más sporteseményről számoltam be a nézőknek. — Meddig csinálta párhuzamosan a mérnöki, munkát és a riporterkedést? — Egészen 1971 végéig. Ekkor egyik főnököm a Posta vezérigazgatóságon váratlanul kész helyzet elé állított. Finoman, de kellő éllel tudomásomra hozta, hogyazzal, hogy én esténként a tévéhíradóban sporthíreket mondok be, lejáratom a Posta műszaki állományát. Ezen anynyira megsértődtem, hogy kapva-kaptam a televízió ajánlatán, s így lettem a Szórakoztató és Zenei Főosztály vetélkedő rovatának vezetője. — Milyen területre „lőtte be” magát mint mérnök? — Már az egyetemi évek alatt nagyon izgatott az űrtávközlés. Ebből írtam doktori disszertációmat is, sőt e témában két kollégámmal közösen könyvet is írtam, amelyben a most néhány hete felavatott tarjándörögdi magyarországi űrállomás gazdaságosságát próbáltuk taglalni. — Térjünk vissza a televízióhoz. Tulajdonképpen 71-től kezdve magam és a többi néző is követni tudja Egri János riporteri, játékvezetői pályafutását. Az emlékképeinkbe így ugranak be népszerűvé vált kvízek, vetélkedők, műsorok. Gondoljunk csak az „Aki mer az nyer”-re, vagy a kétszázadik adásán is túl járó „Játék a betűkkel” sorozatra. Ne feledkezzünk el az egyik legnépszerűbb, kéthetenként vasárnapokon jelentkező játékról, a Lehet egy kérdéssel több?-ről se. Na és a riporteri munka. A Hofi által is megénekelt müncheni olimpia közvetítéssorozata. Ez a néhány hét lehetőség volt Egri János számára, hogy szakértelmét, sportban való jártasságát bizonyítsa. — Ami azt illeti nekem is volt némi közöm a versenysporthoz, mivel majd húsz éven át jégkorongoztam. A Vörös Meteor és a Budapesti Építők csapatában. — Milyen szinten? — Nem tudnám pontosan megmondani, de azt hiszem 22- szer vagy 23-szor voltam magyar válogatott. — Milyen játékosnak tartotta magát? — Erőszakos, igyekvő és nagyon lelkes. Nem annyira tehetséges, annál inkább hajtós. — Halljuk, ön mit tart sportoló múltja legkedvesebb emlékének? — 1968-ban hat hónapra Franciaországba küldték ösztöndíjjal. A véletlen úgy hozta, hogy erről tudomást szerzett a Grenoble-i proficsapat edzője és leszerződtetett. Egy alkalommal Hágában a legjobb holland hivatásos együttessel mérkőztünk, ahol nem kevesebb mint hét kanadai menő játszott. Nagyon izgalmas, jó mérkőzésen végül is 4 :1-re győztünk, úgy, hogy nekem is sikerült gólt lőnöm. — Van-e ma is kapcsolata a jégkorong-sporttal ? — 1973-ban hagytam abba a játékot. Már ezt megelőzően is edzősködtem az Építők ifi- és serdülő csapatánál, nem is kevés ideig, összesen kilenc évig. Edzői és nemzetközi játékvezetői képesítésem van, de bevallom, ma már alig-alig van valami közöm a jégsporthoz. — Azzal, hogy szegre akasztotta a korcsolyát, megszűnt-e minden kapcsolata a sporttal? — Szó sincs róla. Esténként jókat kocogunk gyerekeinkkel, a hatéves Andrissal és a nyolcéves Orsolyával. Ezen kívül hetenként kétszer-háromszor teniszezem és egyszer-kétszer futballozom az újságíró-válogatottban. — Ha ennyire szereti és érti is a sportot, akkor a televízióban az utóbbi időben miért nincs ilyen közvetítése? — Erre csak azt a hivatalos választ tudom adni, amit én is kaptam erre a kérdésre. A televízió sportosztálya önálló riporteri gárdával rendelkezik. Mivel én nem ennek a rovatnak vagyok a tagja, így számomra csak a televízió-híradó marad. Ahol egyébként elég gyakran mondok be sporthíreket. — A hangjából úgy érezni, bántja a dolog. — Kimondhatatlanul. A rádióban szerencsére kárpótolom magam. Itt elég gyakran közvetítek sportot, legközelebb például Debrecenből, a Király Kupa döntőjéről. Ami nem is akármilyen teniszcsemege lesz. — Mennyire követi a sportban történő eseményeket? — Rendkívül nagy figyelemmel. Például a Papp Laci-ügy fejleményei felháborítottak. Laci esete jól bizonyítja, hogy egy ember kevés. Társak nélkül fel lehet őrölni az erejét, és az idegeit. 1972-ben a müncheni olimpia idején még szembe tudott szállni a klubedzőkkel, s mindazokkal, akik munkáját akadályozni próbálták. Végül a harcban ő is összeroppant. Egy ilyen energiával teli, erős akaratú ember úgy kikészült, hogy gyomorfekéllyel kezelik a Sportkórházban. Ugye lehangoló a történet? Tulajdonképpen ebben egy nagyon jó tévériport lehetősége is benne van ... — ön eddig valamennyi témában kitűnően vizsgázott. Most válasszon, abbahagyjuk, vagy „Lehet egy kérdéssel több?”. — Maradjunk az előbbinél. Igaz, kérdezni sem könnyű, na de válaszolni... Gyenes András Nyíllal megjelölve a népszerű tévériporter látható, mint a Grenoble-i profi jégkorongcsapat játékosa Dr. Egri János a stúdióban Színész—Újságíró teremfocimeccs: Bujtor Istvánt Bokodi Béla, Egri János és Knézy Jenő közösen szereli TOTO-tippünk 6. hét II. 12. 1. Bologna—Pescara1 2. Foggia—Roma 1x2 3. Lazio—Atalanta x 2 4. Milan—Juventus x 2 5. Napoli—Inter. 1X2 ti. Torino—Lanerossi1 7. Verona—Fiorentina x 2 3. Brescia—Lecce1 9. Cremonese—Sambened.1 19. Monza-r-Palermo x 2 11. Pistoiese—AvellinoX 12. Rimini—Taranto x 2 13. Sampdoria—Ternana1 Pótmérkőzések: 1, 1, 1.