Képes Újság, 1979. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1979-05-26 / 21. szám

PETRÓCZI ÉVA Baranyai képek 1. Zengővárkony A mész békéjét dúlják a hófehér templomfalon indázó árnyak. Kajszifák, gesztenyék, s az agancserdős Zengő nyugalma illan: „A te lelked elől hová . . .?” Igéid mindenütt rámtalálnak. 11. Testőr—hárlak Ne félj, veled vagyok — mögötted jár a hársfa-árny, a vogelweider. Őriznek testőrleptű fáink, Sikonda, Mánfa, Egregy, Márévár hársai. ELNAGY JÓZSEF Nagyapám Már senkié, így mindenkié, az idő ujja fogja, lombosul mint akácok ága s egekig ér a gondja. Fecskékkel barátkozik — ki tudja merre száll majd! — Otthont épít a puszta földre. Hazát nemcsak önmagának. S visszanéz rám izgalomból szelíden, mint a nappal; a tenyeréből magot szór­t és beszélget a madarakkal. Dávid Tenyeredben parittya­­pszilonja hagyta évente mélyülő nyomát. S mit röpített föl? Rakétát a holdra? Szikrát leendő tűzhöz? Napvirág magvát? Meggyógyított fiókát? Vagy papírsárkányt, gyerek örömét? A Góliát-ügyet kétségbevonják. Feszíthetsz hárfahúrt — még izmod ép. GYÁRFÁS ENDRE K­ényelmesen hátradől az ülésen. Repülőülés. Gábor megtámasztja a fejét. Előveszi zsebéből az új­ságot. Reggeli lap. Elégedett lehetne, hogy sikerült szereznie egyet. Ilyen korán nehéz. A pa­vilon még zárva volt. János azonban is­merte Gábort. Hajnalban, a taxi érkezése előtt futott le hozzá. — Miért olyan sietős, mérnök úr? János a csípős levegőben ujjatlan kötött kesztyűs kezével bontogatta az újságcso­magokat. — Kergeti a tatár? — Még nem. De lehet, hogy majd ker­getni fog. Most majd eldől, hány évig nem találkozunk. A taxi is befutott, a csomagokért igye­keznie kellett, hogy ne várakoztassa, lift nélkül, két emelet. Az úti készülődés, a veszekedések el­­nyugvása, a döntés elodázása, a váratlan sietség, a rendelkezések , a beszállás előtti türelmetlenség feszültsége hirtelen kiengedett. „Nagy Gáspár és a személyzet üdvözli a kedves útitársakat. Kérjük, mellőzzék a dohányzást. Utazási magasságunk nyolc­ezer méter lesz." Mint egy nem zsúfolt autóbusz. Csak szőnyegesebb. An­­íz, elraboltak, hármasikrek, eltérí­tés,­­kiürítés, kitüntetés, robbanás, meg­egyezés, szerződéskötés elhalasztása, szer­ződési javaslat. Lehet, hogy puccs készü­lődik? ölébe ejti az újságot. A füle még ki­csit pattog. Cukorkát nem osztogattak, de így se zúg jobban, mint cukorkával. Azelőtt Mária mindig kikísérte. A rep­téri buszból még integetnie kellett. Este pedig — rögtön telefonálni, mmsBD „Képzeld — dolgozni megint nem tud­tam semmit. De jó, hogy hívtál. Nagy lesz a hajtás. Úgy látszik. Elintézni? Semmit se fogunk. Kár volt kijönnöm? Lehet. A dolgozatok. Nem hajnalig. Lefek­szem. A harmadik béét. A második célt. Holnap felhívsz? Igen. Már nem érde­mes. Hamarabb otthon vagyok. Vigyázz magadra. Csókollak. Szívem.” Gábor kipillant a kerek ablakon. A jobb szárnyat látja. Vagy a balt. Alattuk fel­hőmező gomolyog. A levegő kék. Csillog. Este nincs telefon. Mária kiadta a lakást egy évre. Gyerek nem lesz. Talán a há­roméves kiküldetése után. Nincs többé nyúlós aggodalom, gyanakvó kereszt­kérdé­sek, elviselhetetlen megszokás. Harminchat éves. Életpróbára kapott lehetőséget. A légikisasszony — feszesre melltartózott — megjelenn­­k a tálcákkal. Gábor lepat­tintja az asztalkát az előtte levő ülés há­táról. Nem ivott kávét hajnalban. Meg is éhe­zett. Mellette az ülésen kerek arcú fiatalem­ber. Tétován az asztalka zárját piszkálja. — Segíthetek? — hajlik át hozzá Gábor. — Isten ments. Nem. Köszönöm, a vi­lágért sem. Nekem kell.. Nagyítót kap elő, a szerkezet irányába tartja. Ügyesen lepattintja az asztalt, a nagyítót összecsukja, elteszi. — Edzés. Amíg még lehet. Most kell mindent megtanulnom. Rövidesen totál vakegér leszek. — Bocsánat. Nem akartam tapintatlan­­kodni. Gábor zavartan pislog. A reggeli, mint A helyszín Vállán a holdfény, s a nyírfák mezítlensége s minden zöldelő, kék volt. Ing az ing az ágon, ring az égen — még lengenek kissé karjai, ágai s közelünkben az égbolt minden ingóságai.

Next