Képes Újság, 1979. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-26 / 21. szám
PETRÓCZI ÉVA Baranyai képek 1. Zengővárkony A mész békéjét dúlják a hófehér templomfalon indázó árnyak. Kajszifák, gesztenyék, s az agancserdős Zengő nyugalma illan: „A te lelked elől hová . . .?” Igéid mindenütt rámtalálnak. 11. Testőr—hárlak Ne félj, veled vagyok — mögötted jár a hársfa-árny, a vogelweider. Őriznek testőrleptű fáink, Sikonda, Mánfa, Egregy, Márévár hársai. ELNAGY JÓZSEF Nagyapám Már senkié, így mindenkié, az idő ujja fogja, lombosul mint akácok ága s egekig ér a gondja. Fecskékkel barátkozik — ki tudja merre száll majd! — Otthont épít a puszta földre. Hazát nemcsak önmagának. S visszanéz rám izgalomból szelíden, mint a nappal; a tenyeréből magot szórt és beszélget a madarakkal. Dávid Tenyeredben parittyapszilonja hagyta évente mélyülő nyomát. S mit röpített föl? Rakétát a holdra? Szikrát leendő tűzhöz? Napvirág magvát? Meggyógyított fiókát? Vagy papírsárkányt, gyerek örömét? A Góliát-ügyet kétségbevonják. Feszíthetsz hárfahúrt — még izmod ép. GYÁRFÁS ENDRE Kényelmesen hátradől az ülésen. Repülőülés. Gábor megtámasztja a fejét. Előveszi zsebéből az újságot. Reggeli lap. Elégedett lehetne, hogy sikerült szereznie egyet. Ilyen korán nehéz. A pavilon még zárva volt. János azonban ismerte Gábort. Hajnalban, a taxi érkezése előtt futott le hozzá. — Miért olyan sietős, mérnök úr? János a csípős levegőben ujjatlan kötött kesztyűs kezével bontogatta az újságcsomagokat. — Kergeti a tatár? — Még nem. De lehet, hogy majd kergetni fog. Most majd eldől, hány évig nem találkozunk. A taxi is befutott, a csomagokért igyekeznie kellett, hogy ne várakoztassa, lift nélkül, két emelet. Az úti készülődés, a veszekedések elnyugvása, a döntés elodázása, a váratlan sietség, a rendelkezések , a beszállás előtti türelmetlenség feszültsége hirtelen kiengedett. „Nagy Gáspár és a személyzet üdvözli a kedves útitársakat. Kérjük, mellőzzék a dohányzást. Utazási magasságunk nyolcezer méter lesz." Mint egy nem zsúfolt autóbusz. Csak szőnyegesebb. Aníz, elraboltak, hármasikrek, eltérítés,kiürítés, kitüntetés, robbanás, megegyezés, szerződéskötés elhalasztása, szerződési javaslat. Lehet, hogy puccs készülődik? ölébe ejti az újságot. A füle még kicsit pattog. Cukorkát nem osztogattak, de így se zúg jobban, mint cukorkával. Azelőtt Mária mindig kikísérte. A reptéri buszból még integetnie kellett. Este pedig — rögtön telefonálni, mmsBD „Képzeld — dolgozni megint nem tudtam semmit. De jó, hogy hívtál. Nagy lesz a hajtás. Úgy látszik. Elintézni? Semmit se fogunk. Kár volt kijönnöm? Lehet. A dolgozatok. Nem hajnalig. Lefekszem. A harmadik béét. A második célt. Holnap felhívsz? Igen. Már nem érdemes. Hamarabb otthon vagyok. Vigyázz magadra. Csókollak. Szívem.” Gábor kipillant a kerek ablakon. A jobb szárnyat látja. Vagy a balt. Alattuk felhőmező gomolyog. A levegő kék. Csillog. Este nincs telefon. Mária kiadta a lakást egy évre. Gyerek nem lesz. Talán a hároméves kiküldetése után. Nincs többé nyúlós aggodalom, gyanakvó keresztkérdések, elviselhetetlen megszokás. Harminchat éves. Életpróbára kapott lehetőséget. A légikisasszony — feszesre melltartózott — megjelennk a tálcákkal. Gábor lepattintja az asztalkát az előtte levő ülés hátáról. Nem ivott kávét hajnalban. Meg is éhezett. Mellette az ülésen kerek arcú fiatalember. Tétován az asztalka zárját piszkálja. — Segíthetek? — hajlik át hozzá Gábor. — Isten ments. Nem. Köszönöm, a világért sem. Nekem kell.. Nagyítót kap elő, a szerkezet irányába tartja. Ügyesen lepattintja az asztalt, a nagyítót összecsukja, elteszi. — Edzés. Amíg még lehet. Most kell mindent megtanulnom. Rövidesen totál vakegér leszek. — Bocsánat. Nem akartam tapintatlankodni. Gábor zavartan pislog. A reggeli, mint A helyszín Vállán a holdfény, s a nyírfák mezítlensége s minden zöldelő, kék volt. Ing az ing az ágon, ring az égen — még lengenek kissé karjai, ágai s közelünkben az égbolt minden ingóságai.