Képes Újság, 1980. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1980-03-08 / 10. szám
16 * Színésztanodától Az első színi pályára előkészítő tanintézet, a Conservatoire, Franciaországban alakult meg a XVIII. század végén. Magyarországon hosszú-hosszú vajúdás után, 1865- ben nyitotta meg kapuit a legkorábbi ilyen jellegű oktatási intézmény, Színészed Tanoda néven. Ebből fejlődött ki 1893-ra az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia. Az Akadémia mellett az Országos Színészegyesület színésziskolájában is képeztek művészeket. Ezenkívül sok tehetséget neveltek fel a magániskolák, amelyeknek élén a kor híres színészei álltak, így például Rákosi Szidi és Rózsahegyi Kálmán. 1948 óta működik mai formájában a Színház- és Filmművészeti Főiskola. A főiskola nappali tagozatán jelenleg száznegyvenkét színészhallgatót képeznek, az estin huszonötöt. Az utóbbiak három év alatt musical, illetve filmszínész diplomát kapnak. A filmszínész-képzés teljesen új, mindössze három esztendeje indult be, most diplomázik az első évfolyam. A főiskolai hallgatók negyven százaléka fizikai dolgozók gyermeke. Évente öt-hatszáz felvételi kérelem érkezik a főiskolára. A hölgyek alapos fölényben vannak, néhány év óta a férfiak kevésbé vonzódnak a pálya iránt. Ebben az évben két nappali és két esti tagozatos osztály végez. 1980-ban összesen ötvenegy színész kap diplomát. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán kivétel nélkül a művészeti élet kiemelkedő személyiségei alkotják a tanári kart. Többek között olyan kiváló rendezők és színészek, mint Kazimir Károly, Kállai Ferenc, Major Tamás, Simon Zsuzsa és Vámos László. A fiatalabb generációból Huszti Péter, Kerényi Imre, Marton László és Valló Péter. A négy esztendő alatt — avagy néhány szakon a három év során — a színészjelöltek a kimondottan szakmai tárgyak (beszédtechnika, szövegelemzés, helyzetgyakorlat, mozgásművészet) mellett irodalmat, művészettörténetet, zenét, idegen nyelveket, filozófiát, esztétikát és politikai gazdaságtant is tanulnak. Ezenkívül természetesen vívnak, lovagolnak, autót vezetnek, egyszóval mindazt megtanulják, ami a mai korszerű követelmények szerint elengedhetetlen hivatásukban. Tizenhárom évvel ezelőtti epizód jutott eszembe. Érettségihez közeledve el kellett dönteni ki, milyen hivatást, szakmát választ. Volt az iskolánkban egy szép — általam plátóian imádott lány —, aki már másodikos korában sziklaszilárdan vallotta, hogy ő semmi más, csokis színésznő lesz. Az érettségi előtt néhány hónappal azt is közölte, ha nem veszik fel, öngyilkos lesz. Egy éve, hogy utoljára összefutottunk az utcán, két gyönyörű gyermeke van, és legalább húsz kilót hízott. Nem lett színésznő. Túlélte a lángolást. Lehet, hogy ma már eszébe sem jut tizenhárom évvel ezelőtti álma. - Minden évben van legalább négy-öt olyan felvételizőnk, többnyire lányok, akik öngyilkossággal fenyegetőznek, - mondja Simon Zsuzsa Kossuth-díjas művész, aki harmincharmadik éve foglalkozik fiatal színészek nevelésével. Tanította Kálmán Györgyöt, Horváth Terit, Psota Irént, Soós Imrét, Papp Évát, Tiboldy Máriát, Almássy Évát, Esztergályos Cecíliát, Harsányi Gábort és Bánsági Ildikót. A leltár persze csak amúgy hirtelenjében összekapkodott, sokan kimaradtak belőle, jó barátok, idősebb és ifjú színészek. Soós Imréről most beszélni különösen fájóan aktuális. Február tizenkettedikén ünnepeltük volna ötvenedik születésnapját. Simon Zsuzsa így emlékezik tanítványára: - Bementem az osztályba, meglepve láttam, hogy Imre ott ül a padban, mezítláb és olvas. Rögtön intézkedtem, hogy vegyenek neki cipőt. Másnap a tanulmányi titkár közölte velem, hogy nem hajlandó cipőt felvenni, csak csizmát. Jó. Akkor legyen csizma, mondtam. Délután ismét benéztem az osztályba, Imre ott ült a helyén, ismét mezítláb. Miért vagy így? Nincs csizmád? Erre felnézett ártatlan, tiszta szemeivel és maga mellé bökve csak ennyit mondott: „De van, nem tetszik látni?!" Akkor vedd fel! Kicsit csodálkozóan, kicsit meglepődve nézett rám és csak annyit mondott: „Elvtársnő! Hogy tetszik képzelni? Szobában csizmát...?!” Valaki azt mondta nekem, hogy Simon Zsuzsa olyan mint a régi rómaiaknál a mater familias. Vagyis az az anya, aki foggal-körömmel összetartja a családot. Az ő családja a tanítványok sokasága. - Ha a gyermekeim kikerülnek az iskolából akkor van akivel aktív, van akivel csak lelki kapcsolatunk marad. De mindkettő erős és eltéphetetlen. Sokat utazom vidéki bemutatóikra, és ha ők Pesten járnak, egészen biztos, hogy kopogtatnak a lakásomon. Amikor meg- Vizsgaelőadás előtti utolsó pillanatok Simon Zsuzsa végzős osztályánál (Máté Gábor és Sándor Erzsi) Hercegh Csilla jövőre a Debreceni Csokonai Színház tagja