Képes Újság, 1982. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1982-07-03 / 27. szám
Klubélet Tisztelt Képes Újság! Kerületünkben a Hazafias Népfront Bizottság helytörténeti klubja igen eredményesen működik. Nemcsak a kerület történelmi múltját eleveníti fel, de érdekes vetítéses előadásokat is tart, aktuális vagy éppen ritkaság számba menő dolgokról. Ilyen volt nemrégiben ,,A magyar repülés története’’ című, amelynek bölcsője Rákosmező. Az értékes előadást Steer János helytörténész tartotta, diavetítéssel egybekötve. Májusban Vecsey Ferenc világhírű hegedűművészünkről s — aki Rákoshegyen született —, Bartók Bélával való baráti kapcsolatáról hangzott el előadás. Ezután magnófelvételről Sebestyén János: ,,A hegedű virtuózai’" című előadása volt műsoron. A klub lelkes és fáradhatatlan vezetője Losó József klubvezető, az ő érdeme a tartalmas és színes előadás-sorozatok megszervezése. Köszönet néki és elismerés. Bihari Gyuláné napközis nevelő Budapest XVII. Hősök tere 1420. Alt. Isk. 1172 A kádármesterség Tisztelt Szerkesztőség! Gyakran hangoztatják, hogy a kádármesterség kihalófélben van. Ez nagy tévedés. Az emberek ízlése megváltozott, mert éppen úgy ragaszkodnak a fából készült tárgyakhoz, mint az üveg- vagy fémfigurákhoz. Valószínű, hogy sok fiatal azért idegenkedik ettől a nagyon szép szakmától, mert idényjellegűnek tartják olyan értelemben, ha jó a termés, szükség van a kádármester munkájára, ha nem kedvező, akkor nincsen megrendelés, csak ráfizetés. Ám a kádármesterek nemcsak a hordókészítéshez értenek. Változatos, mutatós használati- és dísztárgyakat tudnak a nyers fából elővarázsolni. S ha nincs nagy kereslet a hordókból, a kisebb tárgyak elkészítéséből szépen meg lehet élni. Külön öröm, amikor egy-egy elképzelés megvalósul, mint az a mellékelt fotón látható. László Gyula tsz-nyugdíjas kádármester Almásneszmély, 2545 Zongora Egyik budapesti olvasónk díjtalanul felajánl egy kereszthúros Stingl zongorát gyermekintézmény, vagy nagyobb szociális otthon számára. A szállítás költségei megajándékozottakat terhelné. a A leveleket szerkesztőségünk címére „Zongora” jeligével küldjék. Tárcáját elvesztette Tisztelt Képes Újság! Budapesten, június 4-én egy Lenin körúti játéküzletben jártam, ötszáz forintossal fizettem, s a visszajáró pénzt betettem a kézitáskámba. Ebben voltak az összes igazolványaim. Ezután a 4-es villamossal a Skála Áruházba mentem, de itt nem vásároltam semmit. Visszajövet leszálltam a Blaha Lujza téren, hogy bevásároljak a nagy közértben. Amikor fizetni akartam, a levéltárcámat nem találtam. Kérem a becsületes megtalálót, hogy igazolványaimat: a személyi, a MÁV arcékes igazolványomat a betéttel együtt (összvonalra szóló, I. osztályú szabadjegy), a VSZT-könyvemet a pénzzel együtt küldje vissza címemre. Ami az igazolványokat illeti — mivel névre szólók és fényképesek — úgysem tudja használni. A feladás költségeit megtérítem. özv. Faddi Lajosné Kiskunhalas, Munkás út 13. 6400 A vonat elindult... Tisztelt Szerkesztőség! Osztályomat a szülők segítségével egy szép vértesszőlősi kirándulásra vittem. Visszafelé jövet a Győr—Hegyeshalom irányba induló vonatra akartunk felszállni, de az annyira előrehúzott, hogy csak az utolsó vagonra sikerült felkapaszkodnia kb. 5-6 tízéves gyereknek, amikor mozgásba jöttek a vonat kerekei, s a szerelvény hirtelen elindult. Szerencse, hogy a lemaradt gyerekek mellett, mi felnőttek ott voltunk, mert egész biztos megkísérelték volna, hogy fellépjenek a mozgó vonatra. Eközben a vonat sebessége egyre gyorsult. Az utolsó pillanatban — testi épségét kockáztatva — az egyik apukának sikerült felugrania a vonatra, hogy a vészféket meghúzza. A vonat megállt, s mi futottunk, s így sikerült mindannyiunknak felszállni. A döbbenet, s a rémület leírhatatlan volt! A kalauz Győrig felénk sem nézett, s az állomásfőnökség is közömbösen hallgatta végig panaszunkat. Ezzel ellentétben, amikor reggel Győrből elindultunk, a szolgálatot teljesítő kalauz látva, hogy kis iskolás csoport száll fel a vonatra, már az előző állomáson figyelmeztetett bennünket, hogy leszálláshoz lehet készülődni. Fürediné Hujber Magdolna osztályfőnök, Németh László Ált. Iskola Győr, és több szülő aláírása. VISSZHANG Nem lesz ok panaszra Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk 17-es számában megfent egy levél: „Ihatatlan üdítők’* címmel. Erre a következőket válaszoljuk: A székesfehérvári VOLÁN- pályaudvaron működő III. osztályú büfénkben a szörpöket a ,,Cornelius” típusú gépből szolgálják ki. (Raktárterületünk oly kicsi, hogy palackos üdítőt tárolni nem tudunk.) Egy adag szörp ára, a hatóságilag előírt haszonkulccsal számítva 4 forint 10 fillér. A szörpfejek beállítását szakember végzi, így az adagolás során a vízzel való hígítás kizárt. A nagy forgalom mellett, s a gép túlzott igénybevétele miatt a szörpfejek gyakran meghibásodnak, s az alkatrészek beszerzése még a RAMOVILL- nak is gondot okoz. Olyan jellegű panasz, amilyen a Képes Újságban megjelent, eddig nem fordult elő, s reméljük, hogy egyedi esetről van szó. A fogyasztói érdekvédelem elsőrendű kötelességünk. Bízunk abban, hogy a kedves Olvasónak a jövőben nem lesz oka panaszra. Utasellátó Vállalat Igazgatósága Balla Zsigmond területi igazgató Székesfehérvár, Béke tér 5. KERESŐSZOLGÁLAT Szakall Károly (Dunakeszi, Moszkva u. 3. 2120) keresi az 1955. évben végzett magyar szakos évfolyamtársait: Csikósné Dudák Ilonát, Zseli Irént, Bárdi Margitot, Weigl Esztert, Kunszt Erikát, Radnóti Magdát, Ratalics Klárát és Perlaki Gizit. Kéri a jelentkezésüket. * Komáromi Julianna (Tiszakürt, Pipa u. 10. 5471) szeretné megtalálni Tihanyi Jenőné Korcsog Máriát, akivel az 1950-es évek elején együtt dolgozott a Harisnyagyárban. Abban az időben az Angyalföldön lakott. * Valkai Lászlóné (Kunadacs, Arany J. u. 27. 6097) keresi dr. Bozó Józsefné fényképészt, budapesti lakost. Aki tudja a pontos címét, jelentkezzen. Előre is köszöni. * Dr. Kovács Endréné fehérgyarmati olvasónk egy mozgássérült, néma, enni is alig tudó nyolcéves kisfiú részére egy olyan kocsit, keres, amelyet össze is lehet csukni. Talán egy szocialista brigád segítséget tudna nyújtani a kisfiúnak. A család címe: Nagy Endre, Botpalád, Fő u. 146. 1955. Előre is köszöni jóságukat. Horváth Magdolna (Budapest, Kossuth L. u. 13. III. em. 22. 1053) keresi Richter Imre textildolgozó Nóra nevű lányát, aki 1928 körül Budapesten a Király u. 87. II. em. 27. szám alatt egy Mariska nevű néninél lakott. Aki ismeri, kért, hogy sürgősen értesítse őt. Keressük Tőke Lászlót, aki 1944-45-ben Kocsolán (Tolna megye) volt Fetteréknél. Értesítést kérünk a következő címre: Hamar Árpád, Értény. Ady Endre u. 58. 7093. * Vendler Károlynénak (Dabronc, Kossuth u. 43. 8345), aki mozgásképtelen, egy rokkant kocsira van szüksége. Számít a jólelkű emberek segítségére. % Fülöp Károly (Kőröstarcsa, Vorosnov út 13. 5622) keres erő- és munkagépek, kombájnok, stb. gépekről készült rajzokat, fotókat, prospektusokat, posztereket, matricákat, jelvényeket, a lóvontatástól napjainkig. Kéri a jelentkezést. Bakaity Istvánné (Kiszombor, Nagybokori u. 11. 6775) „Kis-Singer” varrógéphez csónakot és orsót keres. Akinek van ilyen fölösleges, kéri, küldje el címére. Előre is hálásan köszöni. „AKIRE” Azt akarja vajon a furcsa jeligével mondani, hogy AKIRE az udvarlója ránéz, arra ön, kedves levélírónk már féltékeny? Soraiból mindenesetre az derül ki, hogy meglehetősen féltékeny természetű. S ráadásul „nehezen tudom fékezni a nyelvem” — írja. Rosszul teszi, mint ahogy az sem szül jót, ha — visszavágásként — igyekszik őt féltékennyé tenni. Ha ő észrevesz egy nőt, akkor ön ismerős férfiak után fordul. Szerencsétlen dolog, higgye el, s tanácsolom, arról is szokjon le, hogy megtiltja udvarlójának a tegeződést egy-egy nővel, olyannal, akiről úgy érzi, hogy „veszélyes”. Ön második házasságára készülődik. Az elsőt az alkohol tette tönkre, nehogy ennek már a létrejöttét is megakadályozza az ok nélküli féltékenykedés. Azzal ne törődjön, hogy udvarlójának rokonai, hozzátartozói kezdetben nem jó szemmel néztek Önre, semmibe vették és csúnya megjegyzéseket tettek, mostanában pedig, hogy látják, komolyra fordul a dolog, hízelegnek. Mindez, ha nem is dicséretes, de megérthető emberi tulajdonság. ÖRÖM VAGY BÁNAT? Úgy érzi, munkahelyén sérelem érte: évek óta kisegítőként dolgozik, mindig éppen azon a helyen, ahol betegség vagy egyéb ok miatt helyettesíteni kell. Most, miután gyesre ment egyik munkatársa, lett volna lehetőség, hogy tartósan egy csoportban maradjon, de arra a helyre más munkakörből helyeztek valakit. Amennyire a leírtak alapján meg lehet ítélni, ez valóban igazságtalan. Mindezek után csak annyit kérdezek: csupán nekünk panaszolta el sérelmét, vagy elmondta munkahelyi vezetőjének is, hogy igazságtalannak érzi a döntést? Ha eddig nem tette meg, sürgősen mondja el, hiszen orvoslást elsősorban tőle kaphat. „BIZONYTALANSÁG” Olykor „tréfás kijelentéseket” tesz a fiú, amiből levélírónk (21 éves lány) arra következtet, hogy — idézek leveléből — „nem akar már járni velem. Ilyenkor csak hallgatok és nagyon elszomorodom. Azután ő megvigasztal, hogy nem komolyan mondta, amit mondott, s ismét jó minden. Még nem közölte, mi a szándéka velem. Tudom, nehéz anyagi körülmények között él, hiszen egyedül élő édesanyjáról is neki kell gondoskodni. Én szívesen várok rá (most katona a fiú — a szerk.), hiszen szeretem, de nem tudom, érdemes lesz-e várni”. Várjon rá, továbbra se zaklassa, hogy nyilatkozzon, legyen hozzá jó és hűséges. S higgye velem együtt, hogy a jóság és hűség még ebben a nem mindenben szép világban is jutalmat nyer. NAPSUGÁR Élettársát (három gyermekének édesapját) nehezen tudja a lakásból kitenni, még ha az a gyermekek nevén van is. Ha társát valóban javíthatatlan iszákosnak és nők után kujtorgó csavargónak tartja, szakítsa meg vele az életközösséget. Ha nem főz, nem mos rá, talán átpártol valamelyik barátnőjéhez. A gyermekek sem tartják vissza, hiszen eddig sem sokat törődhetett velük. MI LENNE A HELYES? — KOMLÓ Az, ha visszamenne a férjéhez és a gyermekeihez, feltéve, ha a férje valóban hívja. Továbbá az is helyes lenne, és szükséges is, ha végre a saját akarata szerint cselekedne, nem mindig mások elképzelése szerint. Ha visszamegy, csak feltétellel tegye: azt az érthetetlen ballépését (hogy „bosszút álljon” a férjén, kikezdett egy fiúval) soha többé ne emlegesse föl a férje. És fordítva sem: ön se emlékeztesse a férjét viselt dolgaira. Ha ezt meg tudják tenni, akkor még élhetnek békességben. Mivel van mit egymás szemére vetniük, bölcsebb, ha fátylat borítanak a múltra, azaz mindketten hallgatnak.