Képes Újság, 1982. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1982-07-03 / 27. szám

Klubélet Tisztelt Képes Újság! Kerületünkben a Hazafias Népfront Bizottság helytörténe­ti klubja igen eredményesen működik. Nemcsak a kerület történelmi múltját eleveníti fel, de érdekes vetítéses előadáso­kat is tart, aktuális vagy éppen ritkaság számba menő dolgok­ról. Ilyen volt nemrégiben ,,A magyar repülés történet­e’’ cí­mű, amelynek bölcsője Rákos­­mező. Az értékes előadást Steer János helytörténész tar­totta, diavetítéssel egybekötve. Májusban Vecsey Ferenc vi­lághírű hegedűművészünkről s — aki Rákoshegyen született —, Bartók Bélával való baráti kapcsolatáról hangzott el elő­adás. Ezután magnófelvételről Sebestyén János: ,,A hegedű virtuózai’" című előadása volt műsoron. A klub lelkes és fáradhatatlan vezetője Losó Jó­zsef klubvezető, az ő érdeme a tartalmas és színes előadás-so­rozatok megszervezése. Kö­szönet néki és elismerés. Bihari Gyuláné napközis nevelő Budapest XVII. Hősök tere 14­20. Alt. Isk. 1172 A kádármesterség Tisztelt Szerkesztőség! Gyakran hangoztatják, hogy a kádármesterség kihalófélben van. Ez nagy tévedés. Az emberek ízlése megváltozott, mert éppen úgy ragaszkodnak a fából készült tárgyakhoz, mint az üveg- vagy fémfigurákhoz. Valószínű, hogy sok fiatal azért idegenkedik et­től a nagyon szép szakmától, mert idényjellegűnek tartják olyan értelemben, ha jó a termés, szükség van a kádármester mun­kájára, ha nem kedvező, akkor nincsen megrendelés, csak rá­fizetés. Ám a kádármesterek nemcsak a hordókészítésh­ez érte­nek. Változatos, mutatós használati- és dísztárgyakat tudnak a nyers fából elővarázsolni. S ha nincs nagy kereslet a hordókból, a kisebb tárgyak elkészítéséből szépen meg lehet élni. Külön öröm, amikor egy-egy elképzelés megvalósul, mint az a mellékelt fotón látható. László Gyula tsz-nyugdíjas kádármester Almásneszmély, 2545 Zongora Egyik budapesti olvasónk díjtalanul felajánl egy ke­reszthúros Stingl zongorát gyermekintézmény, vagy na­gyobb szociális otthon számá­ra. A szállítás költségei megajándékozottakat terhelné. a A leveleket szerkesztőségünk címére „Zongora” jeligével küldjék. Tárcáját elvesztette Tisztelt Képes Újság! Budapesten, június 4-én egy Lenin körúti játéküzletben jártam, ötszáz forintossal fi­zettem, s a visszajáró pénzt be­tettem a kézitáskámba. Ebben voltak az összes igazolvá­nyaim. Ezután a 4-es villa­mossal a Skála Áruházba men­tem, de itt nem vásároltam semmit. Visszajövet leszálltam a Blaha Lujza téren, hogy be­vásároljak a nagy közértben. Amikor fizetni akartam, a le­­véltárcámat nem találtam. Ké­rem a becsületes megtalálót­, hogy igazolványaimat: a sze­mélyi, a MÁV arcékes iga­zolványomat a betéttel együtt (összvonalra szóló, I. osztá­lyú szabadjegy), a VSZT-köny­­vemet a pénzzel együtt küldje vissza címemre. Ami az iga­zolványokat illeti — mivel név­re szólók és fényképesek — úgysem tudja használni. A feladás költségeit megtérítem. özv. Faddi Lajosné Kiskunhalas, Munkás út 13. 6400 A vonat elindult... Tisztelt Szerkesztőség! Osztályomat a szülők segít­ségével egy szép vértesszőlősi kirándulásra vittem. Vissza­felé jövet a Győr—Hegyesha­lom irányba induló vonatra akartunk felszállni, de az an­­­nyira előrehúzott, hogy csak az utolsó vagonra sikerült felkapaszkodnia kb. 5-6 tízéves gyereknek, amikor mozgásba jöttek a vonat kerekei, s a szerelvény hirtelen elindult. Szerencse, hogy a lemaradt gyerekek mellett, mi felnőttek ott voltunk, mert egész biztos megkísérelték volna, hogy fel­lépjenek a mozgó vonatra. Eközben a vonat sebessége egyre gyorsult. Az utolsó pil­lanatban — testi épségét koc­káztatva — az egyik apuká­nak sikerült felugrania a vo­natra, hogy a vészféket meg­húzza. A vonat megállt, s mi futottunk, s így sikerült mind­annyiunknak felszállni. A döb­benet, s a rémület leírhatatlan volt! A kalauz Győrig felénk sem nézett, s az állomásfő­nökség is közömbösen hallgat­ta végig panaszunkat. Ezzel el­lentétben, amikor reggel Győr­ből elindultunk, a szolgálatot teljesítő kalauz látva, hogy kis iskolás csoport száll fel a vonatra, már az előző állomá­son figyelmeztetett bennünket, hogy leszálláshoz lehet készü­lődni. Fürediné Hujber Magdolna osztályfőnök, Németh László Ált. Iskola Győr, és több szülő aláírása. VISSZHANG Nem lesz ok panaszra Tisztelt Szerkesztőség! Lapjuk 17-es számában meg­fent egy levél: „Ihatatlan üdítők’* címmel. Erre a követ­kezőket válaszoljuk: A székesfehérvári VOLÁN- pályaudvaron működő III. osz­tályú büfénkben a szörpöket a ,,Cornelius” típusú gépből szol­gálják ki. (Raktárterületünk oly kicsi, hogy palackos üdí­­tőt tárolni nem tudunk.) Egy adag szörp ára, a hatóságilag előírt haszonkulccsal számít­va 4 forint 10 fillér. A szörp­fejek beállítását szakember végzi, így az adagolás során a vízzel való hígítás kizárt. A nagy forgalom mellett, s a gép túlzott igénybevétele miatt a szörpfejek gyakran meghibá­sodnak, s az alkatrészek be­szerzése még a RAMOVILL- nak is gondot okoz. Olyan jel­legű panasz, amilyen a Képes Újságban megjelent, eddig nem fordult elő, s reméljük, hogy egyedi esetről van szó. A fo­gyasztói érdekvédelem első­rendű kötelességünk. Bízunk abban, hogy a kedves Olvasó­nak a jövőben nem lesz oka panaszra. Utasellátó Vállalat Igazgatósága Balla Zsigmond területi igazgató Székesfehérvár, Béke tér 5. KERESŐSZOLGÁLAT Szakall Károly (Dunakeszi, Moszkva u. 3. 2120) keresi az 1955. évben végzett magyar szakos év­folyamtársait: Csikósné Dudák Ilonát, Zseli Irént, Bárdi Margitot, Weigl Esztert, Kunszt Erikát, Radnóti Magdát, Ratalics Klárát és Perlaki Gi­­zit. Kéri a jelentkezésüket. * Komáromi Julianna (Tiszakürt, Pipa u. 10. 5471) szeretné megtalálni Tihanyi J­enőné Korcsog Máriát, akivel az 1950-es évek elején együtt dol­gozott a Harisnyagyárban. Abban az időben az Angyalföldön lakott. * Valkai Lászlóné (Kunadacs, Arany J. u. 27. 6097) keresi dr. Bozó Józsefné fényképészt, bu­dapesti lakost. Aki tudja a pontos címét, jelent­kezzen. Előre is köszöni. * Dr. Kovács Endréné fehérgyarmati olvasónk egy mozgássérült, néma, enni is alig tudó nyolc­éves kisfiú részére egy olyan kocsit, keres, ame­lyet össze is lehet csukni. Talán egy szocialista brigád segítséget tudna nyújtani a kisfiúnak. A család címe: Nagy Endre, Botpalád, Fő u. 146. 1955. Előre is köszöni jóságukat. Horváth Magdolna (Budapest, Kossuth L. u. 13. III. em. 22. 1053) keresi Richter Imre textildolgozó Nóra nevű lányát, aki 1928 körül Budapesten a Király u. 87. II. em. 27. szám alatt egy Mariska nevű néninél lakott. Aki ismeri, kért, hogy sür­gősen értesítse őt. Keressük Tőke Lászlót, aki 1944-45-ben Ko­­csolán (Tolna megye) volt Fetteréknél. Értesítést kérünk a következő címre: Hamar Árpád, Ér­tény. Ady Endre u. 58. 7093. * Vendler Károlynénak (Dabronc, Kossuth u. 43. 8345), aki mozgásképtelen, egy rokkant kocsi­ra van szüksége. Számít a jólelkű emberek se­gítségére. % Fülöp Károly (Kőröstarcsa, Vorosnov út 13. 5622) keres erő- és munkagépek, kombájnok, stb. gépekről készült rajzokat, fotókat, prospektuso­kat, posztereket, matricákat, jelvényeket, a ló­vontatástól napjainkig. Kéri a jelentkezést. Bakaity Istvánné (Kiszombor, Nagybokori u. 11. 6775) „Kis-Singer” varrógéphez csónakot és orsót keres. Akinek van ilyen fölösleges, kéri, küldje el címére. Előre is hálásan köszöni. „AKIRE” Azt akarja vajon a furcsa jeligével monda­­ni­, hogy AKIRE az udvarlója ránéz, arra ön, kedves levélírónk már féltékeny? Soraiból mindenesetre az derül ki, hogy meglehetősen féltékeny természetű. S ráadásul „nehezen tudom fékezni a nyelvem” — írja. Rosszul te­szi, mint ahogy az sem szül jót, ha — vissza­vágásként — igyekszik őt féltékennyé tenni. Ha ő észre­vesz egy nőt, akkor ön ismerős férfiak után fordul. Szerencsétlen dolog, hig­­­gye el, s tanácsolom, arról is szokjon le, hogy megtiltja udvarlójának a tegeződést egy-egy nővel, olyannal, akiről úgy érzi, hogy „veszé­lyes”. Ön második házasságára készülődik. Az elsőt az alkohol tette tönkre, nehogy en­nek már a létrejöttét is megakadályozza az ok nélküli féltékenykedés. Azzal ne törődjön, hogy udvarlójának rokonai, hozzátartozói kezdetben nem jó szemmel néztek Önre, sem­mibe vették és csúnya megjegyzéseket tettek, mostanában pedig, hogy látják, komolyra for­dul a dolog, hízelegnek. Mindez, ha nem is dicséretes, de megérthető emberi tulajdonság. ÖRÖM VAGY BÁNAT? Úgy érzi, munkahelyén sérelem érte: évek óta kisegítőként dolgozik, mindig éppen azon a helyen, ahol betegség vagy egyéb ok miatt helyettesíteni kell. Most, miután gyes­re ment egyik munkatársa, lett volna lehetőség, hogy tartósan egy csoportban maradjon, de arra a helyre más munkakörből helyeztek valakit. Amennyire a leírtak alapján meg lehet ítélni, ez valóban igazságtalan. Mindezek után csak annyit kérdezek: csupán nekünk panaszolta el sérelmét, vagy elmondta munkahelyi veze­tőjének is, hogy igazságtalannak érzi a dön­tést? Ha eddig nem tette meg, sürgősen mond­ja el, hiszen orvoslást elsősorban tőle kaphat. „BIZONYTALANSÁG” Olykor „tréfás kijelentéseket” tesz a fiú, amiből levélírónk (21 éves lány) arra követ­keztet, hogy — idézek leveléből — „nem akar már járni velem. Ilyenkor csak hallgatok és nagyon elszomorodom. Azután ő megvigasz­tal, hogy nem komolyan mondta, amit mon­dott, s ismét jó minden. Még nem közölte, mi a szándéka velem. Tudom, nehéz anyagi kö­rülmények között él, hiszen egyedül élő édes­anyjáról is neki kell gondoskodni. Én szívesen várok rá (most katona a fiú — a szerk.), hi­szen szeretem, de nem tudom, érdemes lesz-e várni”. Várjon rá, továbbra se zaklassa, hogy nyilatkozzon, legyen hozzá jó és hűséges. S higgye velem együtt, hogy a jóság és hűség még ebben a nem mindenben szép világban is jutalmat nyer. NAPSUGÁR Élettársát (három gyermekének édesapját) nehezen tudja a lakásból kitenni, még ha az a gyermekek nevén van is. Ha társát valóban javíthatatlan iszákosnak és nők után kujtorgó csavargónak tartja, szakítsa meg vele az élet­­közösséget. Ha nem főz, nem mos rá, talán átpártol valamelyik barátnőjéhez. A gyerme­kek sem tartják vissza, hiszen eddig sem sokat törődhetett velük. MI LENNE A HELYES? — KOMLÓ Az, ha visszamenne a férjéhez és a gyerme­keihez, feltéve, ha a férje valóban hívja. To­vábbá az is helyes lenne, és szükséges is, ha végre a saját akarata szerint cselekedne, nem mindig mások elképzelése szerint. Ha vissza­megy, csak feltétellel tegye: azt az érthetet­len ballépését (hogy „bosszút álljon” a férjén, kikezdett egy fiúval) soha többé ne emlegesse föl a férje. És fordítva sem: ön se emlékez­tesse a férjét viselt dolgaira. Ha ezt meg tud­ják tenni, akkor még élhetnek békességben. Mivel van mit egymás szemére vetniük, böl­­csebb, ha fátylat borítanak a múltra, azaz mindketten hallgatnak.

Next