Képes Újság, 1982. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1982-12-11 / 50. szám

PUSZTA SÁNDOR Kodály már tudjuk ki vagy átfoghatatlan ég sorsunkra cseppentett kék „Missa brevis” és „Te Deum” emberi szivárvány csillag mosoly s nyomor felett kezedben pipacs váltadlon galamb szemedben harang szívedben szívünk hódolatát viszed holnapjaink hitét hirdeted létünk az Örökhöz igazítod hogy mégegyszer visszaadd — mégegyszer? hányadízben? - nekünk megváltatlanoknak s elvetéli századunknak a megbocsátás s szeretet ízét az irgalom csupasz közérzetét Ceruzarajz Kodályról (1949) Mint tudjuk: a rajz legősibb eleme és lehetősége a vonal. Mint dalé a dallam, mint tudjuk. Felrajzolva a Kodály-arc: sok vonás, egyetlen dallamív. Ha nézzük, életre kel, és föltétlen hallgatnunk kell rá. Fölnézünk rá! Látók és hallók, mélyen elcsodálkozunk. A titokzatosság árad most felénk Kodályból. Leg­nagyobb titokzatosság az, ami emberi. Ez nyílt titok. Mert Kodály mindennapi ünneplőn emberit látni, hallani és megismerni méltó. Örülnünk kell, hogy létezett, örüljünk hát, hogy létezni fog! Mint ősi elem. Mint lehetősé­­gÜnk­ S. GY. F. MEDGYESSY FERENC Xarvaszit­ett Amikor a legközelebbi ro­konaink, a mari nép zenéjé­nek összehasonlításával fog­lalkoztam, saját kézzel írott gyűjteményét, lejegyzéseit küldte el segítségül. 3. Népzenevizsgán történt. Előttem egy énekesnő vizs­gázott. Akkor még nem volt jellemző énekeseinkre a sok­oldalú felkészültség, kipallé­­rozottság. Ez a leányka is sok csacskaságot hordott össze. Kodály türelemmel hallgat­ta, bólogatott, majd az in­dexét kérte. Csodálkoztam, hogy ilyen könnyen megúsz­ta. Mikor sorra kerültem, be­számoltam Berczik Árpád magyaros műdalairól, nép­színműveit elemeztem. Akkor éppen ezzel foglalkoztam. Alaposan megizzasztott az „öreg”, sűrűn rákérdezett, apróbb részletekre is. Meg­rémültem, amikor az in­dexem kérte: ha annak az énekeslánynak egyetértő bó­­logatása közben elégségest adott, mit fog beírni nekem, aki annyit nyögdécseltem ke­resztkérdései alatt. Jelest adott. Később megkérdeztem, miként történhetett ez a két­féle reagálás. — Annál az azért bólogattam, énekesnél mert ha rákérdezek, megzavarodik. Psalmus Szigorú szeretet — öklében ezer év szorítása s vértanúk nyugalmával, remény. Szelíd erő kápráztat, folyók józansága, a természet döbbent csöndjét szervezi. Panaszában örömök érnek, pusztulásból építkezik. Közönye részvét, erős kézfogás, derűje a néma termőföldeké. Szigorú szeretet ő — egyedül a hiány által, együtt általa, erdők özönlése hite száraz ágban! Karének Hegedűvé változnak a lányok! Dalukhoz szagos hajukon át húsz fiú trombitál kíséretet — a frizurákra forró szél borul: fodrászburát játszó leheletek... Blúzok, vitorlák feszülnek a lélegzet kicsi hullámaiban — kemény, összefogódzó harmóniák felett a szóló CZIGÁNY GYÖRGY Hármaskép (In memóriám Kodály) (szál pipacs) naivan lebeg, repíti láng örömét. Erdő zúg, sereg láng. Mintha rég halott fák évgyűrűi fonnák éreznék hangszerré lett testük érzékeny útjait: felnő bennük a múlt, bújdosó­ ének szakad fel melleikből. Eleven húrjai a szónak a kamasz-erek. S lánytestű hegedűk szózat­sikolyából holtak — jobbágyok, kurucok, szegények — sütik ránk szemüket! Esti dal Ezt az országot józanul kell szeretni, mint hűs kezét favágó apánknak. Ezt az országot egyszerűen kell szeretni, mint gyermeket, aki vérünkből való. Ezt az országot szerelmesen kell szeretni, mint a tarka temetőt, mely anyánkból virágzik, ezt az országot leborulva kell szeretni, mint suttogó párunk könnyeit, melyekkel eltemet.

Next