Képes Újság, 1983. január-július (24. évfolyam, 1-27. szám)

1983-04-23 / 17. szám

Múzeum a tó alatt ■ Nemrégiben a svájci újságok szenzációs tudósítást közöltek egy különös gyilkosságról. A búvárok a Zürichi-tó medrében egy is­meretlen férfi csontvázára buk­kantak. A gondos, elemző vizs­gálat megállapította, hogy a férfit nyíllö­vés érte a vállán, melynek következtében a vízbe esett. A hír szenzációértékét az adja, hogy a bűneset időszámításunk előtt 3200 és 3000 között történt, az újkőkorszak kései szakaszának úgynevezett Horgner-civilizá­­ciója idején. Kőkorszaki krimiről van tehát szó! 1854-ben egy rendkívül száraz időszakban bukkantak egy történelem előtti „emberi” civilizáció első nyomaira a Zürichi-tóban. Mivel víz alatti régészet akkoriban gyakor­latilag még nem létezett, kezdetleges és mai szemmel kissé durvának ható módszerekkel láttak neki a kutatásnak. Eleinte főleg cö­löpöket találtak, aztán a „találomra végzett” mederkotrások eredményeként egyre több használati tárgyra is „ráhibáztak”. A zürichi tómúzeum valamikor sziget volt, napjainkban viszont a víz alatt 3—4 mé­terre húzódó, 150 méter hosszú és 70 méter széles zátony. Tulajdonképpen 1961-ben „támadt fel”, amikor egy búvár majdnem teljesen ép edényeket, kő- és bronzeszkö­zöket hozott a felszínre. Víz alatti régész­klub alakult, és a város vezetősége úgy ha­tározott, hogy finanszírozza a kutatást. Mint ahogy Franciaország és Olaszország a ten­geri, Svájc a tavi búvárrégészet területén vált nagyhatalommá. Az évek folyamán ki­fejlesztették a helyi viszonyoknak megfe­lelő legmodernebb technikát, és ennek ré­vén sikerült olyan felmérhetetlen értékű le­letre bukkanni, amely segít betekinteni a kőkorszakbeli emberi közösségek életébe. Már a kőkorszak kezdetétől szívesen tele­pedtek az emberek a vizek közelébe. Az itt előkerült leletek nagyjából megegyeznek a szárazföld belsőbb részén találtakkal. Egy nagy különbség azért van. A szárazföldi ásatásoknál feltárt tárgyak az időjárás, a földerózió, a talajművelés következtében szinte teljesen elpusztultak; a szerves anya­gok, mint a csont, a fa, a szövetek felbom­lottak. Ezekből a régészek nagyon hiányos, töredezett képet kaphatnak csupán. Ha vi­szont a korábbi civilizációk létéről tanús­kodó tárgyi emlékek egy tó nyugodt medré­be süllyednek, az idők folyamán egymás után kerülnek rájuk homok-, sáros agyag- és agyagrétegek, és így még a szerves ere­detű maradványok is konzerválódnak. Így maradt fenn az utókor számára a zürichi tó­múzeum, a Grosser Hafner is. Eddig négy egymáson fekvő réteget tártak fel a régész-könnyűbúvárok. Tudományos szempontból talán a legalsó a legértékesebb, egy, az újkőkor első szakaszából származó település, az „Egorwill civilizációból” (idő­számításunk előtt 5000—4000 között) szár­mazó edényekkel. Régészeti értékét az ad­ja, hogy az alpesi tavak zónájában ezek a legrégebbi nyomai egy földműveléssel és ál­lattenyésztéssel foglalkozó emberközösség­nek. A húsz centiméterrel efölötti réteg egy újabb korszakot tárt a régészek elé, a „Cor­­talloid civilizáció” idejéből származó lele­tekkel. Ezeket a szakértők már tipikusan „zürichi jellegűnek” tartják. Még feljebb, egy újabb agyagsáv után két réteg fekszik az újkőkor kései szakaszának, a már emlí­tett „Horgner civilizációnak" az idejéből. Legfelül pedig, a Grosser Hafner keskeny peremén a kései bronzkorszakból származó­­időszámítás előtt 1000—800 között) leletek­re bukkantak. A nyüzsgő, modern svájci város, Zürich központjától alig néhány méterre munkál­kodó régészek versenyt futnak az idővel, mert a vegyi szennyezés és az építkezések komolyan fenyegetik a további leletmentést. A legmodernebb kor és az újkőkor „össze­csapásának győztese” felől pedig aligha le­het kétségünk... L. M. Borostyánkőből és üvegből készült lánc, valamint rekonstruált nyírfaháncsdoboz. A kínálat itthoni, a hangú az otthonos Megvásárolható a Varia bútorboltban és a Domus áruházakban Horizont elemes bútorcsalád

Next