Képes Újság, 1983. január-július (24. évfolyam, 1-27. szám)
1983-04-23 / 17. szám
Múzeum a tó alatt ■ Nemrégiben a svájci újságok szenzációs tudósítást közöltek egy különös gyilkosságról. A búvárok a Zürichi-tó medrében egy ismeretlen férfi csontvázára bukkantak. A gondos, elemző vizsgálat megállapította, hogy a férfit nyíllövés érte a vállán, melynek következtében a vízbe esett. A hír szenzációértékét az adja, hogy a bűneset időszámításunk előtt 3200 és 3000 között történt, az újkőkorszak kései szakaszának úgynevezett Horgner-civilizációja idején. Kőkorszaki krimiről van tehát szó! 1854-ben egy rendkívül száraz időszakban bukkantak egy történelem előtti „emberi” civilizáció első nyomaira a Zürichi-tóban. Mivel víz alatti régészet akkoriban gyakorlatilag még nem létezett, kezdetleges és mai szemmel kissé durvának ható módszerekkel láttak neki a kutatásnak. Eleinte főleg cölöpöket találtak, aztán a „találomra végzett” mederkotrások eredményeként egyre több használati tárgyra is „ráhibáztak”. A zürichi tómúzeum valamikor sziget volt, napjainkban viszont a víz alatt 3—4 méterre húzódó, 150 méter hosszú és 70 méter széles zátony. Tulajdonképpen 1961-ben „támadt fel”, amikor egy búvár majdnem teljesen ép edényeket, kő- és bronzeszközöket hozott a felszínre. Víz alatti régészklub alakult, és a város vezetősége úgy határozott, hogy finanszírozza a kutatást. Mint ahogy Franciaország és Olaszország a tengeri, Svájc a tavi búvárrégészet területén vált nagyhatalommá. Az évek folyamán kifejlesztették a helyi viszonyoknak megfelelő legmodernebb technikát, és ennek révén sikerült olyan felmérhetetlen értékű leletre bukkanni, amely segít betekinteni a kőkorszakbeli emberi közösségek életébe. Már a kőkorszak kezdetétől szívesen telepedtek az emberek a vizek közelébe. Az itt előkerült leletek nagyjából megegyeznek a szárazföld belsőbb részén találtakkal. Egy nagy különbség azért van. A szárazföldi ásatásoknál feltárt tárgyak az időjárás, a földerózió, a talajművelés következtében szinte teljesen elpusztultak; a szerves anyagok, mint a csont, a fa, a szövetek felbomlottak. Ezekből a régészek nagyon hiányos, töredezett képet kaphatnak csupán. Ha viszont a korábbi civilizációk létéről tanúskodó tárgyi emlékek egy tó nyugodt medrébe süllyednek, az idők folyamán egymás után kerülnek rájuk homok-, sáros agyag- és agyagrétegek, és így még a szerves eredetű maradványok is konzerválódnak. Így maradt fenn az utókor számára a zürichi tómúzeum, a Grosser Hafner is. Eddig négy egymáson fekvő réteget tártak fel a régész-könnyűbúvárok. Tudományos szempontból talán a legalsó a legértékesebb, egy, az újkőkor első szakaszából származó település, az „Egorwill civilizációból” (időszámításunk előtt 5000—4000 között) származó edényekkel. Régészeti értékét az adja, hogy az alpesi tavak zónájában ezek a legrégebbi nyomai egy földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó emberközösségnek. A húsz centiméterrel efölötti réteg egy újabb korszakot tárt a régészek elé, a „Cortalloid civilizáció” idejéből származó leletekkel. Ezeket a szakértők már tipikusan „zürichi jellegűnek” tartják. Még feljebb, egy újabb agyagsáv után két réteg fekszik az újkőkor kései szakaszának, a már említett „Horgner civilizációnak" az idejéből. Legfelül pedig, a Grosser Hafner keskeny peremén a kései bronzkorszakból származóidőszámítás előtt 1000—800 között) leletekre bukkantak. A nyüzsgő, modern svájci város, Zürich központjától alig néhány méterre munkálkodó régészek versenyt futnak az idővel, mert a vegyi szennyezés és az építkezések komolyan fenyegetik a további leletmentést. A legmodernebb kor és az újkőkor „összecsapásának győztese” felől pedig aligha lehet kétségünk... L. M. Borostyánkőből és üvegből készült lánc, valamint rekonstruált nyírfaháncsdoboz. A kínálat itthoni, a hangú az otthonos Megvásárolható a Varia bútorboltban és a Domus áruházakban Horizont elemes bútorcsalád