Képes Újság, 1983. január-július (24. évfolyam, 1-27. szám)
1983-04-23 / 17. szám
Idei, második, az ország közepén tartandó fesztiválunk eseményei között újnak számít, és igen látványosnak ígérkezik a jeltorony előtt tartandó eskövői szertartás, majd azt követően a fesztivál színhelyén, a nagyréten a lakodalmi vidámság. Eddigi felhívásainkban nagy vonalaikban elmondtuk, mit tervezünk, mit ígérhetünk a pároknak, akik úgy döntenek, hogy esküvőjüket Pusztavacson tartják. Nem árt azonban megismételni a már elmondottakat sem. A fesztivál szervezőit az a szándék vezette, hogy a helyszín különlegességével, a rendezvény méreteivel, országos nyilvánosság biztosításával még maradandóbb, még felejthetetlenebb, még ünnepibb élménnyé tegyék a vállalkozó pároknak az egyébként is ünnepi, életre szóló eseményt. Ha a tavalyi méretekkel számolunk, akkor azt ígérhetjük: százezres násznép ünnepeli majd az ifjú párokat, akiket a házasságkötési szertartás után a nagyszínpadon bemutatunk vendégeinknek, ahol emléklappal, nászajándékkal is kedveskedünk az ifjú pároknak. Továbbá: a fesztiválról feltehetően beszámolnak majd a lapok, a rádió, a televízió, s híradásaikból — bizonyára — nem marad ki az esküvősorozat sem. Arról már nem beszélve, hogy sikerült olyan ceremónia és mókamestert, magyarul vőfélyt találni, akihez fogható aligha akad az országban, mert május hónapban vezeti ezredik lakodalmát (Milyen kár, hogy nem a pusztavacsi lesz a jeles ezredik.) Országos hírű cigányzenekarról is gondoskodunk, aki a násznépnek húzza a talpalávalót. Ennyit tehát arról, amiben ez az esküvő több, nagyobbszabású, emlékezetesebb lesz a megszokottnál. Van már jelentkezőnk is, beszélgettünk is a fiatalokkal, s azt tapasztaltuk, néhány dolgot nem látnak tisztán, főleg ami a rendezvény praktikus, hétköznapi oldalát illeti. Bizonyosan mások is gondolnak arra, hogy ez az esküvő sok adminisztrációval, engedélyeztetéssel jár. Szögezzük le világosan: lakjon az ifjú pár az ország bármely részén, a Pusztavacson tartandó esküvőjük semmivel sem igényel több utánjárást, mintha lakóhelyükön rendeznék a házasságkötést. Erre a vonatkozó szabályok, rendelkezések lehetőséget adnak. Ha tehát szándékukat az Örkényi Nagyközségi Tanácsnál bejelentik — legalább egy hónappal a házaságkötés előtt — ezzel több dolguk nincs. Emellett persze eleget kell tenni a házasságkötés előtti tanácsadás kötelezettségeinek, de ezt lakóhelyükön is megtehetik. Vendéglátás. Akik teljes, hagyományos lakodalmat óhajtanak tartani, jó, ha lakodalmi sátor kölcsönzőhöz fordulnak, a sátor felállításához hely van, a szükséges higiéniai feltételekkel együtt, a vendéglátás gondját pedig szívesen magára vállalja a fesztivál két nagy vendéglátója, a Dabasi, illetőleg a Monoriátész. Egy egészen apró, de a leendő menyasszonyok szempontjából lényeges kérdés: lesz-e hely, ahol öltözködhetnek, sokat kell-e gyalogolni egyik helyről a másikra, egyáltalán lehet-e olyan terepen tűsarkakon járni. Megnyugtatásul: a nagyszínpad mellett a divatbemutatókhoz szükséges öltözősátrat a menyasszonyok-vőlegények is igénybevehetik, gyalogolni pedig szinte nem is kell. Nem akarunk megalapozatlanul ígérgetni, de ha úgy alakulnak a dolgok, a nagyréttől a jeltoronyig tartó másfél-, kétkilométeres útszkaszon kocsik viszik a párokat az anyakönyvvezető elé és vissza. Fel lehet tehát húzni a menyasszonyi topánkákat. Egyelőre ennyit tájékoztatásul, de a későbbiekben még visszatérünk témánkra. "Bemutatjuk a jelentkezett párokat, s a vőfélyt. Addig is: várjuk az újabb jelentkezőket. Szerkesztőség Esküvő az ország közepén Kedves esemény a pécsváradi ,,leányvásár”. A hagyományokat őrző Lukács-napi vásáron van a „mustra” is, de ez egy ártatlan, kedves dolog. Komolyabbnak tűnik az olasz példa. Az olaszországi Montaldeo falucska 480 lakosa közül csak tíz eladósorban levő lány volt 1967- ben, ezzel szemben 110 fiatalember szeretett volna nősülni. A házasodni vágyó fiatalok különböző újságokban, hirdetésekben kerestek feleségjelölteket. Egész Európából 500 levél érkezett Montaldeóba, amelyben a lányok bejelentették, hogy részt vesznek a leányvásáron. Van agglegény vásár is! A franciaországi Esparrosban 1966 pünkösdkor rendeztek agglegényvásárt. Az ott szerzett ismeretség alapján nyomban két házasságot kötöttek, és további kettő volt kilátásban. A sikeren felbuzdulva többször is megrendezik a „nemzetközi” agglegényvásárt. Szokatlan hagyományok uralkodnak Dániában február 25-én. Ezen a napon ugyanis a fiatal dán nőknek jogában áll megkérni a férfiak kezét. Visszautasítás esetén az illető férfi köteles vigaszdíjként 12 pár bőrkesztyűt vásárolni a hölgynek. Rossznyelvek szerint a szaküzletek ezekben a napokban nagy forglamat bonyolítanak le. Betty Hutton, a 40-es évek Hollywoodjának „Szőke Ciklonja” a Life magazinnak 1971-ben adott interjújában beismerte, hogy közel tízmillió dollárt költött életében „szerelemvásárlásra”, mégis szerencsétlen maradt. Szerelemvásárlás! Mert ugye ilyen is van és nem is ritkán. Kétezer kiskorú prostituált tevékenykedett 1966-ban Párizsban, s átlagos jövedelmük havi 6000 frank volt — állapította meg „Prostitúció-dosszié” című művében Dominique Dallayrac újságírónő. A garniszállók tiszta nyeresége a kiskorú prostituáltakkal lebonyolított forgalomból havi 30 ezer frank. A jó kereseti lehetőségek Dallayrac felmérése szerint naponta öt újabb kiskorút csábítanak arra, hogy az iskolát vagy foglalkozását e másik „ipar” űzésével cserélje fel. Néha már a hatóságoknak kell közbelépniök! A hamburgi hatóságok megtiltották pl. a kikötőváros mintegy négyezer prostituáltjának reggel 8 és és este 6 óra között az utcára lépést. A rendelet Hamburg hírhedt St. Paul-i negyedére korlátozza az éjjeli pillangók mozgásterét. A városi szenátorok ugyanakkor szükségesnek ismerték el a „bizonyos mértékig ellenőrzött prostitúciót”, a kikötőbe özönlő több ezer tengerész és turista miatt. A prostituáltak ma már anynyian vannak, hogy kongresszust is tartanak! Az amerikai prostituáltak első országos gyűlése San Franciscóban egy methodista (!) templomban volt 1974-ben. A delegátusok „szakmájuk” törvényesítését követelték. De nézzük csak tovább mi minden történik az örömtanyák környékén! A linzi tartományi bíróság előtt posztóló rendőrnek 1966 nyarán feltűnt, milyen sok férfi ácsorog az utóbbi időben az épület előtti parkolóhelyen, ahol különben sohasem látni gyalogost. Némi vizsgálódás után megállapította, a város idősebb és ifjabb polgárait egy lefüggönyözött ablakú mikrobusz vonzza, amelynek berendezése egy székből, köreveiből, valamint a 24 éves Mónikából állt. A különösebb formaságok nélkül ismerkedő leányzó tiszteletdíját a kocsi vezetője, egy fiatalember hajtotta be. Amint kiderült, a „motorizált” pár hónapok óta járta a guruló örömtanyával az osztrák városokat és esténként szorgalmasan rakta takarékba a közösnek minősített keresetet. És emlékezzünk a budapesti Warennére is. Kelecsényi Lilian évek óta nem dolgozott, mégis a 60-as évek közepén havonta súlyos ezreket vágott zsebre, a Dob utcában levő összkomfortos lakásán találkahelyet rendezett be. Itt éjjel-nappal fogadta a vendégeket, mintegy 40 fiatal nő kereste fel rendszeresen — esetenként 200 forint lefizetése ellenében — alkalmi ismerőseivel a „Madame” lakását. A nők telefonon jelentkeztek Kelecsényi Liliánnál, aki elkészítette az érkezési sorrendet. Lakásáról külön csengővel értesítette a házmestert, hogy éjszakai vendégek érkeznek. A látogatók minden alkalommal 20 forintot fizettek a „diszkrét” kapunyitásért. Kelecsényi Lilián, aki a Dob utcában folytatta „Warrenné mesterségét”, a „call girleket” érkezéskor az előszobába engedte be, ahol csengőnyomásra fék villanó lámpa jelezte: várakozniuk kell-e, vagy pedig azonnal bevonulhatnak az üres szobába. (A lakás berendezését három kisiparossal készíttette a háziasszony és a mesternek munkabér helyett, a lányok révén, természetben fizetett.) A Dob utcai Warrenné szorgalmasan gyűjtötte maga köré a munkakerülő fiatal nőket. Szigorú „házirendet” dolgozott ki: „alkalmazottainak” megtiltotta, hogy a férfiakkal anyagiakról beszéljenek (ezt minden esetben ő intézte.) Tilos volt az is, hogy nevük, illetőleg foglalkozásuk után érdeklődjenek. Dr. Bujtás László Szerelem, házasság, család Szerelemvásárok 21