Képes Újság, 1983. január-július (24. évfolyam, 1-27. szám)

1983-04-23 / 17. szám

I­dei, második, az ország kö­zepén tartandó fesztiválunk eseményei között újnak számít, és igen látványos­nak ígérkezik a jeltorony előtt tartandó eskövői szertartás, majd azt követően a fesztivál színhe­lyén, a nagyréten a lakodalmi vi­dámság. Eddigi felhívásainkban nagy vonalaikban elmondtuk, mit ter­vezünk, mit ígérhetünk a párok­nak, akik úgy döntenek, hogy es­küvőjüket Pusztavacson tartják. Nem árt azonban megismételni a már elmondottakat sem. A fesztivál szervezőit az a szán­dék vezette, hogy a helyszín kü­lönlegességével, a rendezvény méreteivel, országos nyilvánosság biztosításával még maradandóbb, még felejthetetlenebb, még ünne­pibb élménnyé tegyék a vállalko­zó pároknak az egyébként is ün­nepi, életre szóló eseményt. Ha a tavalyi méretekkel szá­molunk, akkor azt ígérhetjük: százezres násznép ünnepeli majd az ifjú párokat, akiket a házas­ságkötési szertartás után a nagy­színpadon bemutatunk vendé­geinknek, ahol emléklappal, nász­­ajándékkal is kedveskedünk az if­jú pároknak. Továbbá: a fesztiválról feltehe­tően beszámolnak majd a lapok, a rádió, a televízió, s híradásaik­ból — b­izonyára — nem marad ki az esküvősorozat sem. Arról már nem beszélve, hogy sikerült olyan ceremónia és mó­kamestert, magyarul vőfélyt ta­lálni, akihez fogható aligha akad az országban, mert május hónap­ban vezeti ezredik lakodalmát (Milyen kár, hogy nem a puszta­­vacsi lesz a jeles ezredik.) Orszá­gos hírű cigányzenekarról is gon­doskodunk, aki a násznépnek húz­za a talpalávalót. Ennyit tehát arról, amiben ez az esküvő több, nagyobbszabású, emlékezetesebb lesz a megszo­kottnál. Van már jelentkezőnk is, be­szélgettünk is a fiatalokkal, s azt tapasztaltuk, néhány dolgot nem látnak tisztán, főleg ami a rendez­vény praktikus, hétköznapi olda­lát illeti. Bizonyosan mások is gondolnak arra, hogy ez az esküvő sok ad­minisztrációval, engedélyeztetés­sel jár. Szögezzük le világosan: lakjon az ifjú pár az ország bármely ré­szén, a Pusztavacson tartandó esküvőjük semmivel sem igényel több utánjárást, mintha lakóhe­lyükön rendeznék a házasságkö­tést. Erre a vonatkozó szabályok, rendelkezések lehetőséget adnak. Ha tehát szándékukat az Örké­nyi Nagyközségi Tanácsnál beje­lentik — legalább egy hónappal a házaságkötés előtt — ezzel több dolguk nincs. Emellett persze ele­get kell tenni a házasságkötés előtti tanácsadás kötelezettségei­nek, de ezt lakóhelyükön is meg­tehetik. Vendéglátás. Akik teljes, ha­gyományos lakodalmat óhajta­nak tartani, jó, ha lakodalmi sá­tor kölcsönzőhöz fordulnak, a sá­tor felállításához hely van, a szükséges higiéniai feltételekkel együtt, a vendéglátás gondját pe­dig szívesen magára vállalja a fesztivál két nagy vendéglátója, a Dabasi, illetőleg a Monori­átész. Egy egészen apró, de a leendő menyasszonyok szempontjából lényeges kérdés: lesz-e hely, ahol öltözködhetnek, sokat kell-e gya­logolni egyik helyről a másikra, egyáltalán lehet-e olyan terepen tűsarkakon járni. Megnyugtatásul: a nagyszínpad mellett a divatbemutatókhoz szükséges öltözősátrat a meny­­asszonyok-vőlegények is igénybe­­vehetik, gyalogolni pedig szinte nem is kell. Nem akarunk megala­pozatlanul ígérgetni, de ha úgy alakulnak a dolgok, a nagyréttől a jeltoronyig tartó másfél-, kétkilo­­méteres útszkaszon kocsik viszik a párokat az anyakönyvvezető elé és vissza. Fel lehet tehát húzni a meny­asszonyi topánkákat. Egyelőre ennyit tájékoztatásul, de a későbbiekben még visszaté­rünk témánkra. "Bemutatjuk a je­lentkezett párokat, s a vőfélyt. Addig is: várjuk az újabb je­lentkezőket. Szerkesztőség Esküvő az ország közepén K­edves esemény a pécsváradi ,,leányvásár”. A hagyomá­nyokat őrző Lukács-napi vásáron van a „mustra” is, de ez egy ártatlan, kedves dolog. Komolyabbnak tűnik az olasz példa. Az olaszországi Montaldeo falucska 480 lakosa közül csak tíz eladósorban levő lány volt 1967- ben, ezzel szemben 110 fiatalem­ber szeretett volna nősülni. A há­zasodni vágyó fiatalok különbö­ző újságokban, hirdetésekben ke­restek feleségjelölteket. Egész Európából 500 levél érkezett Mon­­taldeóba, amelyben a lányok be­jelentették, hogy részt vesznek a leányvásáron. Van agglegény vásár is! A fran­ciaországi Esparrosban 1966 pün­kösdkor rendeztek agglegényvá­sárt. Az ott szerzett ismeretség alapján nyomban két házasságot kötöttek, és további kettő volt ki­látásban. A sikeren felbuzdulva többször is megrendezik a „nem­zetközi” agglegényvásárt. Szokatlan hagyományok ural­kodnak Dániában február 25-én. Ezen a napon ugyanis a fiatal dán nőknek jogában áll megkérni a férfiak kezét. Visszautasítás ese­tén az illető férfi köteles vigasz­­díjként 12 pár bőrkesztyűt vásá­rolni a hölgynek. Rossznyelvek szerint a szaküzletek ezekben a napokban nagy forglamat bonyo­lítanak le. Betty Hutton, a 40-es évek Hol­lywoodjának „Szőke Ciklonja” a Life magazinnak 1971-ben adott interjújában beismerte, hogy kö­zel tízmillió dollárt költött életé­ben „szerelemvásárlásra”, mégis szerencsétlen maradt. Szerelemvásárlás! Mert ugye ilyen is van és nem is ritkán. Két­ezer kiskorú prostituált tevékeny­kedett 1966-ban Párizsban, s átla­gos jövedelmük havi 6000 frank volt — állapította meg „Prostitú­ció-dosszié” című művében Do­minique Dallayrac újságírónő. A garniszállók tiszta nyeresége a kiskorú prostituáltakkal lebonyo­lított forgalomból havi 30 ezer frank. A jó kereseti lehetőségek Dallayrac felmérése szerint na­ponta öt újabb kiskorút csábíta­nak arra, hogy az iskolát vagy foglalkozását e másik „ipar” űzé­­sével cserélje fel. Néha már a hatóságoknak kell közbelépniök! A hamburgi hatóságok megtiltot­ták pl. a kikötőváros mintegy négyezer prostituáltjának reggel 8 és és este 6 óra között az utcá­ra lépést. A rendelet Hamburg hírhedt St. Paul-i negyedére kor­látozza az éjjeli pillangók moz­gásterét. A városi szenátorok ugyanakkor szükségesnek ismer­ték el a „bizonyos mértékig el­lenőrzött prostitúciót”, a kikötő­be özönlő több ezer tengerész és turista miatt. A prostituáltak ma már any­­nyian vannak, hogy kongresszust is tartanak! Az amerikai prosti­tuáltak első országos gyűlése San Franciscóban egy methodista (!) templomban volt 1974-ben. A de­legátusok „szakmájuk” törvénye­­sítését követelték. De nézzük csak tovább mi min­den történik az örömtanyák kör­nyékén! A linzi tartományi bíró­ság előtt posztóló rendőrnek 1966 nyarán feltűnt, milyen sok férfi ácsorog az utóbbi időben az épület előtti parkolóhelyen, ahol különben sohasem látni gyalogost. Némi vizsgálódás után megálla­pította, a város idősebb és ifjabb polgárait egy lefüggönyözött abla­­kú mikrobusz vonzza, amelynek berendezése egy székből, körevei­ből, valamint a 24 éves Móniká­ból állt. A különösebb formasá­gok nélkül ismerkedő leányzó tiszteletdíját a kocsi vezetője, egy fiatalember hajtotta be. Amint kiderült, a „motorizált” pár hónapok óta járta a guruló örömtanyával az osztrák városo­kat és esténként szorgalmasan rakta takarékba a közösnek mi­nősített keresetet. És emlékezzünk a budapesti Warennére is. Kelecsényi Lilian évek óta nem dolgozott, mégis a 60-as évek közepén havonta sú­lyos ezreket vágott zsebre, a Dob utcában levő összkomfortos laká­sán találkahelyet rendezett be. Itt éjjel-nappal fogadta a vendége­ket, mintegy 40 fiatal nő kereste fel rendszeresen — esetenként 200 forint lefizetése ellenében — al­kalmi ismerőseivel a „Madame” lakását. A nők telefonon jelent­keztek Kelecsényi Liliánnál, aki elkészítette az érkezési sorrendet. Lakásáról külön csengővel érte­sítette a házmestert, hogy éjsza­kai vendégek érkeznek. A látoga­tók minden alkalommal 20 forin­tot fizettek a „diszkrét” kapunyi­tásért. Kelecsényi Lilián, a­ki a Dob utcában folytatta „Warren­­né mesterségét”, a „call girleket” érkezéskor az előszobába enged­te be, ahol csengőnyomásra fék villanó lámpa jelezte: várakoz­niuk kell-e, vagy p­edig azonnal bevonulhatnak az üres szobába. (A lakás berendezését három kis­iparossal készíttette a háziasszony és a mesternek munkabér he­lyett, a lányok révén, természet­ben fizetett.) A Dob utcai War­­renné szorgalmasan gyűjtötte ma­ga köré a munkakerülő fiatal nő­ket. Szigorú „házirendet” dolgo­zott ki: „alkalmazottainak” meg­tiltotta, hogy a férfiakkal anya­giakról beszéljenek (ezt minden esetben ő intézte.) Tilos volt az is, hogy nevük, illetőleg foglalko­zásuk után érdeklődjenek. Dr. Bujtás László Szerelem, házasság, család Szerelem­vásárok 21

Next