Képes Újság, 1984. január-július (25. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-02 / 22. szám
©SALApö DC©es? Cipőgyáraink évről évre nagyobb mennyiségű és szélesebb minőségű választékkal állnak a vásárlók rendelkezésére. Most a harmadik legnagyobb magyar cipőgyár, a Duna nyári választékából mutatunk be néhányat. Ahogy Morvay László műszaki igazgató és Varga Kálmánná értékesítési osztályvezető tájékoztatott: a gyár 1984-re összesen négymillió 350 ezer pár lábbeli (19-es mérettől 46-osig) gyártását tervezi. A hazai piacra egymillió 320 ezer gyerekcipő, 553 ezer női cipő és 162 ezer 500 férficipő kerül, a többi exportra készül. Évek óta állandó vevőik a Szovjetunió, Lengyelország, Mongólia, Anglia, az NSZK, Líbia, Kuvait és más országok. Képeinken a nyári szandálok sokféle modellkínálatából mutatunk be néhányat. (Ezek már kaphatók az üzletekben.) Jellemzőjük a könnyű, parafa utánzatú (de annál sokkal tartóssabb és olcsóbb) poliuretán talp. Bizonyára keresettek lesznek a színes, puha, bőrpánt felsőrészű szandálok, valamint — a fájós lábúak és az idősebb korosztály által kiváltképp keresett — az úgynevezett fussbet betétű kényelmes cipők, melyek a D+E (Divatos és Egészséges) címkét viselik. Ezeket harmadik éve gyártják (csak belföldre), eddig összesen 500 ezer pár került az üzletekbe. Kapacitásuk nagyobb mennyiség gyártására nincs, jóllehet a kereskedelem rendelne többet is. Nyári újdonságuk még a színes olasz import pánttal készült divatos, kényelmes papucs is. A Duna Cipőgyár évente mintegy ötszáz új modellt ajánl a belkereskedelemnek, s ezekből választják ki azokat, melyek gyártásra kerülnek: szandálokat, félcipőket és csizmákat. Eöry ÉvaFotó: Karfi István DUNA CIPŐK NYÁRRA Gyerekek a számítógépnél A szobányi helyiségben, a budapesti XV. kerületi Csokonai Művelődési Ház első emeletén, vagy tízen ülnek a televízió készülékek közül, és nem a műsort nézik. A képernyőkhöz kazettás magnetofon csatlakozik, és kisméretű szerkezetek, amelyeknek billentyűin az abc betűs, angol nyelvű utasítások szerepelnek. A szerkezetek kisebb-nagyobb személyi számítógépek, ezeknek betűin szaladgálnak az ujjak, mint a zongorán, mint az írógépen. A tévéképernyőkön apró emberke szalad, kulcsokat üldöz, vagy őt üldözik, balták, kígyók, lovon ülő indiánok, előlük menekülve, őket kikerülve kell eljutni az emberkének a képernyő legfelső sorába. Legalábbis azokon a készülékeken, amelyeket gyerekek kezelnek, márpedig ők vannak többségben a Csokonai Művelődési Ház számítógépes klubjában. Weyer Balázs egy ZX 81-es számítógépet tart a keze ügyében, várva, hátha felszabadul valamelyik tévé. — A számítógépet apu hozta, Kölnből, 215 márka volt. Nagyon szeretek vele játszani, programot írni, a kilencéves testvérem németül tanul, neki készítettem nyelvi programot. Persze hogy megengedik otthon, hogy a tévére csatlakozzak, elég régi, anyi idős, mint én, tizenegy éves. Először beiratkoztam a művelődési ház számítógépes tanfolyamára, még egy óra volt hátra, amikor apa hazajött, és hozta a ZX 81-et. Nagyon jó, hogy van, csak egy kicsit keveset tud. — Milyen gépet szeretnél, ha választhatnál? — Spectrumot, Commodore-t, vagy Philipset. — Biztosan jó tanuló vagy, jó matematikus, ha ennyire érdekel a számítógép. — Jeles szoktam lenni, matematikából négyes, ötös, de a történelem a kedvenc tárgyam. Persze, szeretem azért a matekot, meg az irodalmat is ... Ha nem mondják, sosem jövök rá, hogy a klub vezetője Dömötör László. Oly csendes, oly halkszavú, ki sem tűnik a tagok közül. Programozó matematikus, ő vezette a számítógépes tanfolyamot, vállalta, társadalmi munkában, a klub szervezését. — Először meg kell tanulni a gépek nyelvét. Sokan nem is mernek eleinte hozzányúlni a számítógéphez, félnek, nem sikerül bánni vele, kinevetik őket. — Talán a gyerekek hamarabb értik ezt a nyelvet, számukra természetesebb, elámulok, ha látom, milyen ügyesek a játékokban. — Nagyon eltérő, hogy kinek milyen érzéke van hozzá. Van, aki a maximumot megtanulta a megtanulhatóból az öthetes tanfolyamon, van, aki szinte semmit, legyen gyerek vagy felnőtt. — Miért jó, ha a gyerekek számítógépül tanulnak?