Képes Újság, 1985. január-július (26. évfolyam, 1-27. szám)
1985-03-09 / 10. szám
OU □□ o □□ SMLAPO [}€©[F] A legkedvesebb... Újból felkérjük kedves olvasóinkat a zsűrizésre. Szavazataikat minden héten levelezőlapon küldjék el a Képes Újság szerkesztőségének címére (Gyulai Pál u. 14. Budapest, 1985). A levelezőlapra nem kell mást írni, csak a ruha számát, és azt, hogy hányadik lapszámban jelent meg. A legszebbnek ítélt öt ruha tulajdonosa 3000-3000 forintos vásárlási utalványt nyerhet a ruhaszépségverseny végén. Várjuk továbbra is, hogy a legkedvesebb ruhájában készíttessen magáról fényképet és küldje el a címünkre. Vegyen részt abban a versenyben, amelyben kicsit megméretik az ízlése. És várjuk a szavazatokat is! Sínkáné Németh R. Tápiószentmárton Csak koromhoz, alakomhoz és egyéniségemhez illő ruhadarabokat vásárlok. Alapruhatáramat piros-fehér-fekete színekből állítom össze. Legkedvesebb a fekete alapon aprómintás egybeszabott ruhám. A győri áruházban vettem, Horváth T. Zsuzsa Győr Fekete ruhámat a nagynéném készítette. Azért kedvelem, mert nem tömegcikk, komoly színe ellenére is hangulatos. A másik ruhám zöld, aranyszállal átszőtt, különleges anyagú. Lágy és könnyű. Sötétzöld övet hordok hozzá. Bárdosi Zsuzsa ölbő Nagyon szeretem ezt a sportos jellegű ruhámat. Karcsúsít, és úgy érzem, ez a fazon előnyös számomra. A szoknyát külön, más felsőrészekkel is tudom hordani. A különböző színű kendőimet kiegészítőnek viselem hozzá. Szabó Andrea Debrecen Könnyű és kényelmes ruha, tavasszal, ősszel hordom. A jászberényi nagyáruházban vettem. Egyszerűsége miatt különböző övekkel, kitűzőkkel díszíthetem, kistáskáim és cipőim színétől függően. Kicsit öregít, húszéves vagyok. Sok-sok évvel ezelőtt élt a világon egy fiatal teknősbéka. Persze emberi számítás szerint ez a teknős már egyáltalán nem volt fiatal, hiszen a hatvanadik évén is túl járt, de mint tudjátok, a teknősbékák nagyon sokáig élnek, így a mi teknősünk joggal tartotta magát fiatalnak, s ha netán valaki a korát emlegette, még meg is sértődött. Egyszer elment felköszönteni százéves nagybátyját, aki igen bölcs teknős hírében állott. Beszélgetés közben így panaszkodott neki: — Folyton rajtam köszörüli a nyelvét a vadkan. Ha meglát, rögtön gúnyolódik: „Te vagy a világ leglustább állata. Úgy mászol, mint egy beteg csiga ...” — Hát ez igaz, hogy nem mozgunk valami gyorsan — jegyezte meg a nagybácsi. — De hogy lusták lennénk ... ez már hazugság! — Móresre kellene tanítani ezt a vadkant. Csak tudnám, hogyan... A nagybácsi bölcsen elmosolyodott. — Tudod mit? Hívd ki versenyre, és győzd le! Akkor aztán az erdő minden állata rajta fog nevetni! És mindjárt tanácsot is adott, hogyan csinálja. Néhány nap múlva az erdő lakói gyűlésre jöttek össze a zöld tisztáson. A vadkan is ott volt. Amikor meglátta a teknőst, nem bírta megállni, hogy oda ne szóljon neki: — Na, te is idemásztál, világ lustája? Ha láttad volna, én hogy száguldottam! Mint a szélvész! — Csak ne hencegj a gyorsaságoddal, amíg le nem győztél! — Talán versenyezni akarsz velem?! — kérdezte a vadkan, és kitört belőle a nevetés. — Igen, versenyezni! Amelyikünk előbb eléri a nagy tó partját, az lesz a győztes. — Rendben van — mondta a vadkan. — Akár máris kezdhetjük! — Hohó, ne olyan gyorsan! Várjunk még egy hónapot. Nekem gyakorolnom kell. Te meg heveréssz addig. — Heverésszek? Hogyan jutok akkor ennivalóhoz? — Ezzel ne törődj! A barátaim mindent a helyedbe visznek. A TEKNŐS ÉS A VADKAN VERSENYE (M. Korian meséje)