Képes Újság, 1985. január-július (26. évfolyam, 1-27. szám)
1985-04-27 / 17. szám
Sztárparádé — gyurmából Auguszta és a többiek A gyurma feltehetően egyike azon anyagoknak, amelyekből a legtöbb műalkotás készül. Ezeket a műveket — miután ifjú alkotóik az óvodában vagy az általános iskola első osztályaiban produkálják — többnyire újragyúrja az idő, s szinte valamennyiből csak a kellemes emlék, vagy az sem marad. Varga Csaba valószínűleg az egyetlen azországban, akinek gyurmáiból készült műveit tízezrek élvezhetik, sőt, néhány hete egytelevíziós szórakoztató műsor önálló blokkjaként milliók látták. A Pannónia Filmstúdió rendezője továbbá — majdnem bizonyosan — az egyetlen művész, akit „gyuximafilmjeiért” Balázs Béladíjjal jutalmazták. Varga Csaba évekkel ezelőtt egyik alapító tagja volt a stúdió pécsi műhelyének. Mostanában sokat ingázik Pécs és a főváros között,mertmint mondja: már régóta szeretne Budapesten dolgozni. — Úgy tűnik, végre ez az ügy is rendeződik. Éppen itt volt az ideje, hogy megállapodjam. Miután diplomát szereztem, három évig tanítottam, majd voltam földnyilvántartó, raktáros és rakodómunkás. Aztán teljesen véletlenül megláttamegy imatróz barátom majzant, és annyira megtetszettek, hogy elhatároztam: én is megpróbálom. Kezdetben a magam szórakoztatására készítettem amatőr filmeket,majd amikor 1979-ben sikerült tető alá hozni a pécsi stúdiót, már szervezett keretek között forgattam. Eddig húsz filmet készítettem. — ... közöttük olyan sikereseket, mint a Walter, az Ebéd és az Auguszta szépítkezik. Ez utóbbi egy bohókás hölgy története, és arról szól, hogy miként viselkedik az, aki azt hiszi, hogy nem látják. Szeret „kukucskálni”? — Kukucskálni egyáltalán nem, a megfigyeléseimet továbbadni azonban igen. Az Augusztasorozat Ötletek füzére, és hiszek abban, hogy a burleszk nemcsak kinevettethet, hanem meg is nevettethet. Természetesen állandó segítőkkel dolgozom, az ötleteket pedig Kiss Istvánnal felváltva szállítjuk, a Balástyán él, amatőrfilmes, és egy művelődési ház igazgatója. — A nézők is nyilván megfigyelték, hogy a gyurma nem tartozik a könnyen kezelhető anyagok közé... — Nemcsak nehezen kezelhető, hanem csúnya is. Mégis, egy olyan anyagot találtam benne, amit talán egy kicsit oldhatja az animáció, mint műfaj merevségét. Úgy gondolom, hogy ehhez a rút, számomra viszont nagyon kedves anyaghoz a burleszk illik a legjobban. Áldom az eszemet, hogy annak idején matematikát istanultam. A burleszk ugyanis — kockáról kockára — pontosan annyira megtervezett logikai építmény, mint egy egyenlet. Nem biztos, hogy egész pályafutásom alatt gyurrmafilmeket fogok készíteni, egyelőre azonban ezzel az anyaggal azt csinálhatom, amitélvezek, és külön szerencse, hogy talán a nézőknek is tetszik. — Amíg az Auguszta-epizódok általában egy habókos nőről szólnak, eddigi leghosszabb filmje, a Sztárparádé nagyon is konkrét személyekről: a múlt és a közelmúlt színészcsillagairól. Nem félt, hogy valakit, vagy valakinek az emlékét megsérti túlontúl karikaturisztikus ábrázolásával ? — A Sztárparádé nemcsak a leghosszabb, hanem a legmunkaigényesebb filmünk is volt, több mintkét hónapig forgattuk. Latabár Kálmán, Kiss Manyi, Mály Gerő, Karády Katalin és a többi szereplő filmjeit néztük meg, elemeztük, szinte kockáról kockára. Miután Markó Nándor elkészítette az agyagszobrokat, megcsináltam a figurák mozgástervét. A gyurma, a burleszk és a mi eredetiségünk együtt is kevés volt ahhoz, hogy megfogalmazhassuk az értékés az értéktelenség közötti különbséget, de volt egy másik célunk is: tíz perc mulattatás. Ligeti Nagy Tamás Fotó: Bohanek Miklós