Képes Újság, 1985. január-július (26. évfolyam, 1-27. szám)
1985-04-27 / 17. szám
Mikor vessünk palántázzunk? Vessünk egy-egy pillantást a naptárra, idézzük emlékezetünkbe sokéves tapasztalatainkat, az időszerűség dolgában mégse hagyatkozzunk rájuk. Akkor járunk el helyesen, ha a talaj hőmérsékletét vesszük alapul. Egyes zöldségfajok magvai ugyanis a hideg talajban nem csíráznak, inkább tönkremennek. Az idei évben erre a körülményre fokozottabban figyeljünk. Átlagos időjárás esetén április második felében vethető az uborka, a dinnye és a főzeléknek való tök. A hónap végén vethetjük a babot, a csemegekukoricát. E hónap második felében esedékes a cékla, a mángold, az újzélandi spenót és a nyári retek magjának elvetése is. A hűvösebb országrészeken 8—10 nappal később végezzük ezt a munkát. Április második felében megkezdhetjük a nyári fejes saláta és a korai káposztafélék palántálását, mivel ezek nem érzékenyek a hűvös időjárásra. Április végéig kerüljenek földbe a kései burgonyafélék gumói is. Május elején újból vethetünk kukoricát, babot, folytathatjuk a korai palánták kiültetését. A hónap közepétől már sort keríthetünk a hidegre érzékeny növények, így a dinnye, uborka, tök, paradicsom, paprika, tojásgyümölcs kiültetésére is. Margaréta (Margitvirág) A legismertebb kerti virágok egyike. Ha rendszeresen visszavágjuk, május végétől őszig virágzik. Nem túl igényes, tőosztással szaporítható. Tartós nyári szárazságban egy-egy alaposabb öntözést meghálál. A levéltetű időnként tömegesen ellepi, ez ellen védekeznünk kell. Fotó: Botta A gyep gyomvirágai A kertészek az egyöntetű gyepfelületet tartják szépnek, s mindent elkövetnek, hogy az érzékeny füveket kiszorító alacsony gyomokat idejében eltávolítsák. A talajban azonban rengeteg gyommag van, ezért a 4—6 éves pázsitokban minden igyekezet ellenére elterjednek a gyomok, mint például a vad százszorszép, a gyermekláncfű és a törpehere. Ezeknek virágai igen tetszetősek, ezért sokan nemcsak megtűrik, de szeretnének is ilyen fűmagkeverékhez jutni. Vannak mesterségesen tarkított pázsitok, amelyekbe olyan apró hagymákat ültetnek, amelyeknek lombja kicsi, a kaszálást jól tűrik. Ilyenek például a tiszta fehér és sárga sáfrányfélék és az ősszel virító halványlila és rózsaszín Colchicumok. Igen tetszetősek a fürtös gyöngyike virágai is a gyepben. Sokan kérdezték, miért keresik egyre többen a fürjtojást, érdemes-e fürjjel foglalkozni. Elöljáróban, súlyát tekintve négy-öt fürjtojás felel meg egy tyúktojásnak. A héja igen törékeny, vastagsága 0,2—0,3 milliméter. Ennek ellenére ha mészhéja könnyen is roppan, a belső tartalom ritkán folyik ki, mert a héjhártya szakítószilárdsága viszonylag nagy. A tojás beltartalmi értékei között említésre méltó, hogy fehérjetartalma kisebb, zsírtartalma is A » r f •• • ,/1 japán túriról alacsonyabb, a nitrogénmentes kivonható anyag mennyisége viszont több mint a tyúktojásé. A fürjtojás vitaminokban igen gazdag, a következőket tartalmazza: A-vitamin, karotinoidok, bétakarotin, E-vitamin, B-vitamin, B2-vitamin, B6-vitamin, B12-vitamin, nikotinsav, fólsav, pantoténsav, biotin, C-vitamin. Felsorolt beltartalmi értékei miatt több külföldi országban már huzamosabb idő óta keresett élelmezési cikk, s ezért van terjedőben nálunk is. A tojás nyers állapotban való fogyasztásának (fehérjét és sárgáját együtt), többirányú gyógyhatása van. Így többek között jótékonyan hat a vérnyomásra és a keringési zavarokra, asztmás betegségekre, gyulladásokra és a gyomorműködésre. A japán fürj tenyésztésével — ha a tojások értékesítése megoldható — feltétlenül érdemes foglalkozni. Előbb azonban megfelelő szakismeretre kell szert tenni. Ebben segíthet a „Japán fürj tenyésztése és hasznosítása” című könyv. Az olvasó kérdez 25 [H]AUW[j€irÁJA Tennivalók a szőlőben Tőkepótlás: Erre a célra gyökeres vesszőt, vagy oltványt használjunk, a sima vesszőt mellőzzük. A pótlásra szánt szaporítóanyagot minden esetben trágyázott gödörbe ültessük, arra vigyázva, hogy a gyökerek és a gyökértörzs a trágyával ne érintkezzenek, mert ez penészedést okozhat. A vesszőket és oltványokat ültetés előtt 10—12 óráig áztassuk vízbe, ültetéskor is öntözzünk, iszapoljunk, végül a föld feletti részt porhanyó földdel csirkézzük fel. Mélykapálás. Ezt a munkát első alkalommal április vége felé, a metszés, harmatgyökerezés, tőke és karópótlás befejezése után végezzük el. Korábban nem tanácsos, mert a frissen kapált talajú szőlőkben a fagykár veszélye nagyobb, mint a többiben. A kapálás mélysége 20—22 centiméter legyen, ezáltal az erősen tömött földet fellazítjuk, a már kikelt gyomokat pedig aláforgatjuk. Telepítés: Várjuk meg, míg a talaj jó mélyen átmelegszik, ez általában leghamarabb április második felétől várható. A tőkepótlásnál már említett áztatás után a talpgyökereket 8—10 centiméterre az oldalgyökereket 2—3 centiméterre kurtítsuk viszsza. A harmatgyökereket, amelyek a gyökértörzs felső harmadából erednek, alapból távolítsuk el. A gyökeres vesszőket és oltványokat mindig gödörbe, forgatott földbe ültessük úgy, hogy a meghagyott rügy pár centiméterrel a talaj fölé a karó mellé tőkehelyre, az oltási hely pedig a talaj felszínével egy síkba kerüljön. Az elültetett tőkén meghagyott rügyet porhanyós földdel 2—3 centiméter vastagon betakarjuk, így késleltetve a kihajtását addig, amíg a gyökérképződés, a fiatal tőke táplálkozása megindul. A rügyet takaró földkupacot állandóan porhanyósan tartjuk, s amikor a belőle nőtt hajtás már 10—12 centiméterre nőtt, fokozatosan lebontjuk. Az első évben a fiatal tőkén csak egyetlen hajtást hagyunk meg, a többit fejletlen korában eltávolítjuk. A meghagyott hajtást szabadon hagyjuk nőni, gondosan ápoljuk, karóhoz kötjük, hogy függőleges állásban növekedjék.