Képes Újság, 1985. január-július (26. évfolyam, 1-27. szám)
1985-06-15 / 24. szám
CsalAM Kok A terem- zsúfolásig tele. A kerek asztal körül többen ülnek, halkan beszélgetnek, mások divatlapokat nézegetnek. A hálóval „tapétázott” falon fogasokon szebbnél szebb ruhák lógnak. Hatalmas tükör előtt lányok-aszszonyok tolonganak, nézegetik magukat. Úgy viselik a ruhákat, mintha hivatásos manökenek lennének. Fiatal farmernadrágos pár érkezik. Tétován nézelődnek, majd a lány a fehér ruhát levéve az öltözőbe megy. Ahogy megjelenik a habkönnyű ruhában minden szempár rátekint. Kissé zavartan indul a tükör elé. Megéli, arcán elégedett kis mosoly jelenik meg. Az őt kísérő fiatalember is elbűvölve nézi. A most érkező hirtelen nem is tudja, jó helyen jár-e? Üzletben? Kiállításon? Üzlet nem lehet, hiszen nincs pénztár, a ruhákat nem lehet megvásárolni. Tessék fölpróbálni Csaknem negyven ruhával, és azzal az ötlettel, hogy minden ruhát fel lehet próbálni, mutatkozott be Bartonek Katalin ruhatervező iparművész, a Fiatal Művészek Klubjában. — Évek óta ebben a szakmában dolgozom, de ritkán adatott meg, hogy ruháimat a vásárlókon lássam — mondja a fiatal iparművész. — Kiállításom anyagát a mindennapi viseletre terveztem, s mert meggyőződésem, hogy a ruha emberi alakon kap életre, ezért kínáltam fel ezt a lehetőséget, így nemcsak nézői, hanem azonnali kritikusai is lehetnek munkámnak. Ugyanakkor a tervező számára ez az a pillanat, amikor eldől, hogy terve, sok esetben művészi álma beválik-e a gyakorlatban? M. Ágnes tanítónő már ismét farmernadrágban, indulásra készen búcsúzik az ismerőssé vált idegenektől. De azért még válaszol a kérdésre: — Ilyen kellemes, kényelmes ruha még sohasem volt rajtam. Hogy itt csodálatos ruhák vannak, erre a vőlegényem hívta fel a figyelmet, ö, Pesten dolgozik, én vidéken. Csak azért jöttem, hogy ezt a kiállítást közösen is megnézzük, mert esküvőre készülünk, s eddig még nem találtunk megfelelő menyasszonyi ruhát. Sajnos ezekből a modellekből nem lehet venni, de most már legalább tudjuk, hogy milyet akarunk. Az iparművésznő elmondta, hogy milyen anyagból készült az a ruha, amelyet szeretnék, le is rajzolta. Frajt Edit színésznő egyenesen a filmgyárból érkezett. — Rettenetesen fáradtan jöttem, s csak végig akartam nézni a ruhákat. De egyik percről a másikra elkapott a vágy, hogy felpróbáljam legalább azt a feketét. Aztán nem tudtam abbahagyni, sorra próbáltam egyiket a másik után. Nemcsak arra voltam kíváncsi, hogy milyen vagyok bennük, hogy állnak rajtam, hanem inkább az érdekelt, hogy valamennyiben ilyen kellemesen, szabadnak érzem-e magam? Kiderült, hogy minden ruhának megvan ez az előnye. Ezenkívül elgyönyörködhettem az anyag, a szín és a forma harmonikus komponáltságán. Jó játék volt az egész. Közben teljesen megfeledkeztem arról, hogy egész nap álltam, fáradt vagyok. Eszembe jutott, hányszor gondoltam arra, hogy egy-egy régebbi ruhámat nem ártana valami díszítéssel egyedivé és újjá varázsolni. De most éreztem igazán, hogy mennyit számít egy régi csipke, horgolás vagy gyöngyfűzéses díszítés a ruhán. Bartonek Katalin is szereti a szépet, ez látható igényes munkáin. Már hároméves korában „alkotott”. Édesanyja ekkor esküvői ruhát készített. Amikor kiment a szobából, Kati színes gyöngyökkel díszítette a ruhát. S bár a gyöngyöket le kellett venni, Kati érdeklődését édesanyja komolyan vette, s bevonta a ruhák világába. Aztán Kati felnőtt lett, ruhatervező iparművész. Maga festi a ruhaanyagot, tervezi, szabja, varrja — felsőfokon . .. Vágó Judit Fotó: Gábor Viktor