Képes Újság, 1985. július-december (26. évfolyam, 28-52. szám)
1985-09-14 / 37. szám
Szegény bika most már mit tegyen? Szomorúan, rászedeTien elballag, hogy valamiképp megfeleljen a róla szóló történetnek. A művésznő belvárosi otthonában. Szeme és mosolya olyan emberé, aki lélekben sosem öregszik Sete-suta Ádám, Éva esendőségiinket példázza Kertész Klára kerámiái Humor és szeretet A hétköznapok művészete: pavás gyertya- tartó Ártatlan harmóniát, idilli békességet árasztó emberpár Kertész Klára kerámiáit nem véletlenül szokták az eltűnt gyermekkor tündérvilágával rokonítani. Kedvenc témája: az állatok. Állatfigurái furcsa-bájos ötvözetei a valóságnak és a képzeletnek. Egy kiállításon azt mondták: „emberszabású” állatfigurák kerülnek ki a keze alól. Hogy ez mit jelent? A művész saját szavai szerint: „legszimpatikusabb emberek az állatok”. Az ő kutyája, kendermagosa, bikája és sorolhatnánk a megannyi kedves, tenyerünkbe simuló állatformát, mind hordoz magában valami, az emberre utaló groteszket, humort. Az érett-gömbölyű Európa olyan biztonsággal helyezkedett el az őt elrabló bika hátán, amely szemmel láthatólag türelmes megadással viseli „leigázását”, hogy egy percig se kétséges: Kertész Klára látásmódjában nem a mitológiai történet drámaisága a döntő. Ellenkezőleg, mintha a visszájára fordulna a legenda és Európa helyett szegény, balga bikát szánjuk. Embert ábrázoló művein, mint például a bibliai paradicsomi jelenet megörökítéséből végtelen szeretet, megértés sugárzik. Ezt az emberpárt a suta naívság jellemzi, ök még kis bűnökre sem képesek, oly ártatlanok. Hát milyen igaztalan őket kiűzni a Paradicsomból! Az illem szabályai szerint művészeket, különösen a hetedik X-en tűi csak „súlyoskomoly” tisztelettel szabad emlegetni. Talán nem haragszik meg Kertész Klára a hasonlatért, ha azt mondom: maga is olyan, mint egy bájos groteszk kis mesemanó. Hadd áruljam el, évek óta ismerem, szeretem és tisztelem Kertész Klára kerámikust művészként, emberként egyaránt. Következetesen és hosszú ideje járja a maga útját. Nem kacsingat divatáramlatokra, nem akart sosem „bizniszt” csinálni tucat-tárgyakkal. Szerzés helyett adakozott. Szülőföldje Szat- már megye, Tiszakóród. 1978-ban a Nyíregyházi Múzeumnak ajándékozta azóta is egyre bővülő életművét. A Brüsszelt, Helsinkit, Moszkvát, Rómát bejárt alkotásokról írta akkor Koroknay Gyula: életműve „olyan, mint az élet. Csalódások és sikerek váltakozása, van benne valami szomorú, de felemelő is, s ugyanakkor Kertész Klára felmutatta a szívét is, egy érző, gyermekien tiszta szivet.” Máté Judit Fotó: Gárdos Katalin 14