Képes Újság, 1985. július-december (26. évfolyam, 28-52. szám)

1985-10-26 / 43. szám

„Az élet csúcsa a halál.” A morbid idézet Bhagwan Shree Rajneeshtől származik, a róla elnevezett és álta­la alapított vallási szekta híveitől istenként tisztelt vezetőjétől. Az egyesek szerint félmillió, mások sze­rint mindössze fele annyi tagot számláló Bhagwan mozgalom tanítómestere (guruja) mostanában ismét a világ nagy lapjainak kedvelt témája lett. A 70-es években már végigsöpört a nemzetközi sajtón egy Bhag­­wan-hullám. Akkor a vallásalapító indiai székhelyén, Poonában lévő telep kultikus szexorgiái keltették fel az érdeklődést, a mestert el is keresztelték szex-gurunak. A nyugati civilizációtól megcsömörlött fiatalok ezrei keltek útra, hogy részt vegye­nek a keleti misztikával is kábító, a nyílt szerelem csoportos gyakorlásával csábító erotikus szeánszokon. A megmaradt szabad­időben a vagyonkájukat, ingóságukat a poonai telepnek felajánló ifjak hálából a szellemi és testi gondoskodásért a hét min­den napján önkéntes munkát végeztek. Így Bhagwan pénze szektája népszerűbbé válásával szépen gyarapodott, a mester „rá­kapott a gyémántokra és a Rolls-Royce autókra. (Utóbbiakból sikerült napjainkig 75 darabot összekuporgatnia, távlati céljai között pedig állítólag az szerepel, hogy min­den nap másikon induljon kocsikázni.. .) A szemmel látható anyagi gyarapodás fel­keltette az indiai adóhivatal figyelmét is és amikor Bhagwan 1981-ben sebbel-lábbal, menekülésszerűen az USA-ba tette­ át szék­helyét, több millió dollárnyi adóhátralékot emlegettek nevével kapcsolatban. Legfőbb ügyintézője, bizalmasa, majd­­nem­ helyettese, Ma­ynand Sheela segítsé­gével — az angol származású nőnek ame­rikai férje van — 6 millió dollárért vett Oregon államban egy 260 négyzetkilométer nagyságú sivatagos völgyet, hogy ott épít­tesse ki az új telepét. E célra az évek folyamán további 60 milliót költött. Pénz volt erre bőven, mert a több kontinenset behálózó, áttekinthetetlen Bhagwan vállal­kozásokból továbbra is szépen áramlottak az átutalások a szekta svájci bankszámlá­jára. Hogy a szekta újból előtérbe került, an­nak a magyarázata, hogy az oregoni ható­ságok félnek egy olyan eset megismétlődé­sétől, mint 1973-ban Guyanában, amikor James Jones szektája tömeges öngyilkossá­got követett el. Oregon lakossága ugyanis nem nézi jó szemmel a saját törvényekkel működő telep létét és az újraválasztásuk­ban reménykedő helyi politikusok hajlanak arra, hogy engedjenek a közvélemény nyo­másának. Rajneeshpuram erőszakos felszá­molása viszont bizonyosan találkozna az ál­­lig felfegyverzett több száz fős biztonsági erők ellenállásával. A guru és vezérkará­nak nyilatkozatai nem sok kétséget hagy­nak afelől, hogy ez esetben a hosszú agy­mosással akarat nélküli bábokká alacsonyí­­tott hívők ezrei mártírrá válnak a mester védelmében. Az 53 éves Bhagwan például egy ízben kijelentette, hogy a telep közelé­ben életét vesztő a megvilágosodás kegyel­mében részesül. A korábban idézettnél nem kevésbé nyugtalanító az ugyancsak Bhag­­wantól származó gondolat, mely szerint az „ügyesek megérdemlik, hogy túléljék a töb­bieket. Nekik kell tehát a hatalmat gyako­rolniuk. És akié a hatalom, azé az igazság is.” Ezek után már nem is meglepő, hogy Hitlert Gandhi fölé helyezi, azzal az indok­lással, hogy szereti Hitlert, mert az őrült volt. A Bhagwan életrajza után kutató újság­íróknak sikerült fellelniük valakit, aki a későbbi vallásalapítót gyermekkorától is­merte. Szerinte igen furcsa gyerek volt, nem játszott kortársaival, inkább temetőbe járkált, halotti meneteket kísért, nyitott síroknál álldogált. Később is bizarr dolgo­kat művelt, egyszer egy 25 méter magas hídról ugrott az alatta örvénylő folyóba, máskor lefeküdt egy templom padlójára és testére mérgeskígyókat rakatott, betegesen játszott a halállal. A jelentős időbeni hézagokkal ismert életrajz következő fontos dátuma 1953. Egy fán ülve ekkor érte a „megvilágosodás”, ekkor határozta el, hogy megalapítja saját egyházát. (Groteszk példája a véletlennek, hogy az általa kóklereknek becsmérelt nagy vallásalapítók egyikét Buddhát a megvilá­gosodás magasztos pillanata egy fa alatt alatt érte.) A különös nézeteitől eltekintve különben éles eszű fiatalember szorgalmas olvasás után néhány éven belül különböző filozófiai, pszichológiai, sőt vallási elméle­tekből összegyúrta saját vallási rendszerét és hozzálátott egyháza megszervezéséhez, a hívek toborzásához. Utána következett a poonai telep létrehozása, majd az önkéntes száműzetés Indiából az USA-ba. Hogy valójában miként zajlott az élet Bhagwan telepein, arról megdöbbentő ké­pet kaphatunk egy „kitért” hívő nemrég megjelent könyvéből „A halál csókja — a Bhagwan mozgalom őrülete és igazsága címmel.” A szerző leírja, milyen módsze­rekkel — többek között pszichológiai ter­rorral, rendszeres „agymosással” — érik el, hogy a szektába jelentkezők elveszítsék korábbi énjüket, fizikailag és szellemileg teljesen alávessék magukat Bhagwan cél­jainak. A gurunak az AIDS-től való beteges félelme miatt a szexuális kiszolgáltatott­ság lényegesen csökkent, ritkábbak az orgiák, ezeket is maximális elővigyázatos­ság kíséri. Ettől eltekintve azonban semmi sem változott. A társaság 3/4 5-kor kel, a tisztálkodás és öltözködés után busszal be­mennek egy hatalmas központi csarnokba, ahol egyórás kimerítő program várja őket, tornával, lazítással, meditációval, tánccal és nem utolsósorban artikulátlan üvöltözéssel, hogy megszabaduljanak az esetleg felébre­dő egyéni gondolatoktól, gondoktól. Ezután egyhangú, szerény reggeli következik, majd ki-ki elindul kijelölt munkahelyére, útépí­tésre, a földekre, boltba, irodába, műhelyek­be, hogy az „istentiszteletként” belesulykolt munkával töltse az időt az egyszerű, vege­táriánus ételekből álló ebédig. Kettőkor Bhagwan tiszteletére összegyűlnek egy kö­zös nagy ujjongásra, melynek előidézésére a mester valamelyik Rolls Royce-ával el­hajtat a rózsaszínbe öltöztetett arctalan embermassza előtt. Persze, népes és tapasz­talt testőrgárda gyűrűjében, mert azért tel­jesen nem bízik meg híveiben ... Ezután ismét munka következik estig. Ré­gebben a kései órákban is dolgoztak, de Bhagwan mostanában szükségét érzi, hogy alkonyaikor két órán át szónokoljon. Más­nap minden elölről kezdődik, vasár- és ün­nepnap nélkül. A minimális szabadidőben percenként megkérdezik tőlük hol voltak, hová készülnek és ők bamba mosollyal en­gedelmesen válaszolgatnak. Ha valakinek az az ötlete támadna, hogy az őrtornyokkal „felvigyázott” szögesdrót kerítés kapuin át­haladva, mondjuk a hegyekbe induljon ki­csit sétálni, külön engedéllyel ezt is megte­heti. Feje fölött azonban ilyenkor is több­ször el-elhúzhat fenyegető mozgással a telep biztonsági erőinek valamelyik helikopte­re... Laczka Miklós Merre tart a Bhagwan szekta? Bhagwan Rolls-Royce-ban ülve szemlét tart hívei fölött Mindenütt állig felfegyverzett testőrök Transzban !»

Next