Képes Újság, 1986. július-december (27. évfolyam, 28-52. szám)

1986-07-26 / 30. szám

A hegyek karéjában egy szép fekvésű kis falu, Nadap­latoztak a fehérvári huszárok, s csak úgy porzott alattuk a ho­mok, Gárdonyból pedig torony­iránt szárazon hajtották át a csikókat Pákozdra. Érthető, hogy a fejlesztések sorában a legfontosabb a tó víz­­szintjének a szabályozása, a partrendezési munkák, a meder­kotrás, a nádírtás, a tó bioló­giai fiatalítása volt. Az északi parton, okulva a déli üdülőöve­zet gondjaiból, a VIB irányítá­sával összehangolt területelőké­szítés is történt. Hogy mit je­lent ez a száraz szakkifejezés? Nézzünk kicsit körül a napsütöt­te Bence-h­egyen, s mindjárt szembetűnik a lényege. Kiépült az úthálózat, van villany és víz­vezeték, s rövidesen a csator­názásnak is nekilátnak. A köz­művek megépítése itt ritka jó példaként­­ megelőzte a nya­ralók megsokasodását. Ma már a Bence-hegy alatt is lehet fürödni, mert nádirtás­sal, partrendezéssel itt is hoz­záférhetővé tették a tó vizét, s ami nagy szó: vannak szabad strandok is. Az új autós kem­ping kialakítása, épületeinek ízléses külseje és szolgáltatásai­nak színvonala pedig bárhol Európában kiállná az összeha­sonlítást. Bár a hegyoldalakról még ma is jókorát kell gyalogolni a víz­hez, a fáradságért kárpótlást nyújt az elénk táruló tó pano­rámája. A lefelé kanyargó utcák szépen gondozott szőlők és gyü­­mölcsöskertek között visznek, a dús zöldben újjá varázsolt ódon pincék, nádtetős présházak, pi­ros cserepes, ízléses, mértéktar­tással épített nyaralók bukkan­nak elő. Nyári szezonban ter­mészetesen itt is sokan vannak, de korántsem akkora a tömeg, hogy elűzze a pihentető csendet és nyugalmat. A partmenti lankákról érde­mes beljebb is felfedezni a Ve­lencei-hegység zegzugos ösvé­nyeit, virágos rétjeit, sűrű csa­­litjait. Ez a hegységünk a kő­zetek különleges szabadtéri mú­zeuma. Magva, a Föld ókorának szülötte, több százmillió éves gránittömb. A geológusok itt, Nadap község alatt, a hegység gránitlábazatában helyezték el az ország szintezési alappontját, az úgynevezett szintezési ősje­gyet. Nem is olyan régen még innen számították az országban a földrajzi magasságot. Pákozd és Sukoró ma is szem­betűnő sajátossága a tájba il­leszkedő népi építészet megőr­zése, s jegyeinek továbbélése az újabban emelt épületekben. A nádtető visszatérésével a náda­zás ősi mestersége is lassan új­raéled. A legősibb mesterség, a halászat már megszűnt a tavon, eszközei a múzeumok falai közé vonultak be. A horgászparadi­csommá vált Velencei-tó Kö­­zép-Európa egyik legjobb pon­­tyozó tava lett; sporthorgászai­nak éves átlagfogása 26 kilo­gramm. Aki nem hiszi, tegyen maga is próbát! Horváth Mária Fotó: Soproni Béla Szőlőhegyi kilátás a szelíd szépségű tóra

Next