Képmás, 2004 (5. évfolyam, 1-12. szám)

2004-05-01 / 5. szám

KULTÚRA AJÁNLÓ „Párizs nem ereszt el" A Petőfi Irodalmi Múzeum írók poggyásszal című sorozatának első kiállítása Ady Endre szavait idézi. Adyét, aki szerelmese, megszállottja volt a „nagy és szent városinak, és lelkének Párizs iránt érzett „szerelmes nyugtalanságát” továbbadta kortársainak. Versei, publicisztikája nyomán írók és művészek egész hada zarándokolt el, hogy a Szent Mihály utat, a Magdolna templomot, a Luxemburg-kertet, a Montmartre-ot megismerje. A kiállítás első fele a Párizsi Világkiállításra kiérkező és ott ünneplésben részesülő Jókai Mór Párizs-élménye mellett a francia fővárosba több­nyire újságíró-igazolvánnyal érkező, ott rövidebb­­hosszabb ideig tábort verő írók, például Justh Zsigmond, Lengyel Menyhért, Szomory Dezső, Molnár Ferenc, Babits Mihály, Szabó Dezső, Kosztolányi Dezső, Áprily Lajos, Bölöni György, Heltai Jenő­ Párizs-élményét érzékelteti. A kiállítás második része a két világháború között Párizsba zarándokolók új hullámának élményét közvetíti. A „nemzetközi Párizs” sokakat elkápráztat, a „francia Párizsba” „ezer idegen közül egy jut be”, mint ahogy azt Molnár Ferenc megállapítja. A kitaszítottság és befo­­gadottság között lavírozva születnek a szebbnél szebb versek, regények, műfordítások, a város ad és kap is tőlünk. A kiállításon például Márai Sándor, Szép Ernő, Illyés Gyula, József Attila, Déry Tibor, Radnóti Miklós reflexiói, levelei és más kordokumentumok láthatók. Szalmakincstár Zengővárkonyban A magyarországi múzeumok között kul­túrtörténeti érdekességű és különleges gyűjte­mény a Szalmakincstár. A kiállítás anyaga, a világ 15 országából származó, mintegy 400 tárgy Tüskés Tünde közel egy évtizedes gyűjtő- és kutató­munkájának az eredménye. A kiállítás a falu egyik műemlék-jellegű házában kapott helyett (Arany J. u. 69.), és a szalmafonó hagyományok felele­venítésén túl a jelenkori modern művészi megfo­galmazásoknak is helyet ad. A magyarországi, bácskai és erdélyi szalmatárgyakon kívül gazdag anyagot kínál Mexikóból, Svájcból, Japánból, Kínából, Amerikából, Hollandiából, Angliából, Ausztráliából, Svédországból és Fehérorosz­országból is. Különleges értéke a múzeumnak a két udmurt baba, a XIX. századi szalmacsipke mustralapok Svájcból és egy indián ceremó­niakalap. (Szerda szünnap) KACSKARINGÓS VOLT KÜLÖN-KÜLÖN IS, MAJD EGYBETORKOLLVA IS KEREKES VALI ÉS FÖLDI LÁSZLÓ EDDIGI ÉLETÚTJA. VALI A HÁROM DÉL-BÁNÁTI SZÉKELY FALU EGYIKÉBŐL, HERTELENDYFALVÁBÓL VALÓ. LÁSZLÓ PEDIG EHHEZ KÉPEST EGÉSZEN KÖZELRŐL, „CSAK" A BÁCSKÁBÓL INDULT. MA MISKOLCON ÉL A SZÍNÉSZHÁZASPÁR. László: Mindketten Budapesten végeztük el a színművészeti főiskolát. Aztán hazatértünk. Jugoszláviában abban az idő­ben Szabadkán és Újvidéken működött magyar nyelvű színház, egyikben is, másik­ban is játszottunk mind a ketten. De én min­dig is úgy éreztem, hogy Magyarországon kell majd játszanom. Végül 1986-ban jöttem át, akkor már otthon gyakorlatilag elle­­hetetlenedett a nemzetiségi színjátszás. Csak nekem sikerült álláshoz jutnom ideát. Kerekes Vali: Az én életembe még egy szlo­véniai 10 év is belefért. Akkor született az első lányom, aki ma már Ljubljanában színésznő. 1992-ben csak énekkari tagnak tudtam szerződni Miskolcra, a következő évtől vi­szont már színésznőként foglalkoztattnak. - Lacinak ideát is volt jó néhány nagyszerű alakítása, többek között szerepelt a Sacra Co­­ronában, tavalyelőtt a miskolci társulat az év színészének választotta. Vali, neked viszont, mintha csendesebb lenne a magyarországi idő­szakod. Pedig Szabadkán Sally Bowles szerepét is nagy sikerrel játszottad a Kabaréban... Vali: Mindig az adott feladatot kell a lehető legjobban megcsinálni, elvégezni. Én a kisebb szerepeket éppen olyan komolyan veszem, mint annak idején a nagyokat. Tudomásul vettem, hogy ez elmúlt. Ma a legnagyobb feladatom a színészi munka mellett a nyolc esztendős kislányunk, Lea útjának egyengetése. Az „édesanya-szerep­nél” nincs is szebb, s ezt kell aztán igazán jól „eljátszani”! Nagyon tehetséges a lányunk, 34

Next