Kereskedelmi Szakoktatás, 1938. szeptember – 1939. augusztus (46. évfolyam, 1-12. szám)
1938-09-30 / 1. szám
4 Kereskedelmi Szakoktatás XLVI. évi. adódik: abban a tárgykörben, amelynek ők maguk is huzamosabb gyakorlattal bíró tanítói és gyakran számottevő művelői, kell kartársaik munkáját megfigyelniük és megfigyeléseik alapján kartársaikat részletekbe menő útbaigazításokkal és tanácsokkal is ellátniok. Az általános tanulmányi felügyelő sajátos feladatát pedig főként abban kell látnunk, hogy a didaktika alapvető követelményeinek az összes tárgyakban érvényt szerezzen; az iskola minden tárgyában azonos didaktikai elvek érvényesülését, s e réren az iskolában folyó nevelő-oktató munka lehető harmóniáját biztosítsa. A felügyelet szerepének ily felfogása mellett nagyon kívánatosnak látjuk, hogy az általános tanulmányi felügyelő tájékoztassa a felügyeletére bízott iskolák tanárságát azokról a didaktikai elvekről, amelyeket érvényesíteni kíván és a módokról, amelyeken felfogása szerint ezek az elvek legeredményesebben megvalósíthatók. Ezt a tájékoztatást annál inkább szükségesnek látjuk, mert a módszer megfigyelésének ma fokozott jelentősége van. Az említett utasítás ugyanis nemcsak ismeretek közlését várja a tanártól, hanem a tanuló értelmi képességeinek fejlesztését, érzelmi világának nemesítését, akaratának nevelését is. Alig lehet azonban megállapítani, hogy a tanuló nevelői közül az utóbbi célok megvalósításához ki mennyivel járult hozzá. A tanulmányi felügyelő is csak a tanár nevelő-oktató eljárásából következtethet erre, így az alkalmazott módszer a tanári munka értékelésének a számba vehető eredménnyel egyenlő jelentőségű tényezője lesz. Ezért fontos, hogy az általános tanulmányi felügyelő tájékoztassa a felügyeletére bízott tanárságot azokról a szempontokról, amelyek szerint munkájukat megfigyeli és értékeli. Ily tájékoztató értekezletet tartottam én is azokban az iskolákban, amelyek felügyeletével a budapesti tankerület kit. főigazgatója megtisztelt. Lapunk szerkesztője, aki ez értekezletek egyikén jelen volt, arra kért, hogy előadásom vázlatát közlés céljából bocsássam rendelkezésére. E közleménnyel az ő kérésének teszek eleget. Ez a magyarázata annak, hogy az alábbi sorok, amelyekben az olvasó általánosan elismert, de még nem mindenütt megvalósított követelményeket talál, lapunkban megjelennek. A tanítás célja ma egészen más, mint évtizedekkel ezelőtt volt. Azelőtt általában csak azt kívánták, hogy az iskola a tanulók ismereteit gyarapítsa. A tanítás eredményét abban látták, hogy mennyi ismeretet sikerült a tanulóra átszármaztatni: az ismeretmennyiség szabta meg a tanítás sikerét. Ez a célkitűzés abból a felfogásból fakadt, amely a nagytudású embert tekintette a nevelés eszményének. Ezt a nevelési eszményt tartotta szem előtt a régi iskola. Azonban a tudományok gyors fejlődése kimutatta, hogy a művelődésnek ezt az eszményét teljesen megvalósítani lehetetlenség. Az ismeretek halmozása a tanulók túlterhelésére vezetett. A szellemi erők gyarapítására hivatott iskola gyakran a szellemi erők pazarlója lett.. De a művelődés említett eszménye nagyon egyoldalú is. Az ismerethalmozás magában sem az egyes ember, sem a közösség céljait nem szolgálja kellőképpen. Az ifjú szellemi önállósága, ítélőképes-