Kereskedelmi Szakoktatás, 1941. szeptember – 1942. március (49. évfolyam, 1-7. szám)

1941-10-01 / 2. szám

XLII. évi­. Kereskedelmi Szakoktatás 55 is, kialakulatlanok E mellett a gazdasági dot, amelyet tanítványainkkal meg kell ism­é­telnünk, szüntelenül változik. Változnak a termelési viszonyok, a forgalom jogszabályai, a kereskedelmi szokások. Ha tanítványainknak a valóságról hű képet akarunk festeni, ismereteinket szüntelenül ki kell egészíte­nünk és meg kell újítanunk. Nekünk teh­át olyan nehézségeink is vannak, amelyekkel más iskolák tanárainak kevésbbé kell küzdeniük. E nehézségek elhárítására az egyesek ereje gyakran nem elegendő. Ezért hálásak vagyunk felettes hatóságunknak, hogy szünidei továbbképző tanfolyamok szervezésé­vel szakismereteink időnként­i felújítását és kiegészítését lehetővé teszi. Hálásak vagyunk azért is, hogy szak- és didaktikai ismereteink gyakarítását­ szolgáló folyóiratunk államsegélyben részesül. Reméljük, hogy a háborús helyzet megszűntével felettes hatóságunk — főként földrajz- és idegennyelv szakos kartársaink számára —a bel- és külföldi tanulmányutakat is lehetővé teszi. Ma, amikor az állam a kül- és belföldi ösztöndíjak nagy sokaságával támogatja a pályaválasztás előtt vagy a pályája kezdetén álló ifjúságot, úgy érezzük, nem szerénytelen az a kérésünk, hogy ily ösztöndíjakban a mi tanárságunk is részesüljön, hiszen a kereskedelmi iskolai tanár csak a való és egyre változó élet szüntelen tanulmányozása mellett tudja kötelességét megfelelően t­eljesíteni. Bizonyára elősegítik majd továbbképzésünket a megjelenő vezérkönyvek és a Nemzetnevelés könyvtárának egyéb kötetei is. Mind e nagyjelentőségű hatósági támogatások mellett is szükség van azonban arra, hogy egyesületünk tagjainak együttes erejével keresse az élettel való kapcsolatokat, adjon alkal­mat a változások ismertetésére és a felmerült problémák tisztázására , s hogy a kutató és tisztázó munka eredményét valamennyi tagja számára hozzáfér­hetővé tegye. Egyesületünk ezen a téren a múltban is szép munkát végzett , és maradandó eredményeket ért el. Egyik fő törekvésem, hogy ezt a kutató és alkotó szellemet ébren tartsam, s azokat az eredményeket, amelyek előadásain­kon és megbeszéléseinken kialakulnak, a kortársak közkincsévé tegyem. Az a meggyőződésem, hogy e munkánkkal nemcsak iskolánk céljainak megvalósulá­sát segítjük elő, hanem jelentékeny szolgálatot tehetünk a gazdasági művelt­ség fejlesztésének és terjesztésének s a Széchenyi értelmében vett gyakorlati élettudás gyarapításának is. Sajátos feladataink vannak a szorosan vett nevelés terén is­ .A magyar ifjúságnak a gyakorlati életpályáktól való idegenkedését elsősorban nekünk kell leküzdenünk ; azt a vállalkozó szellemet, önállóságra való hajlamot, amelynek fontosságát Kormányzó Urunk szolnoki beszédében oly nagy nyoma­tékkal emelte ki, főként nekünk kell felébresztenünk ; mi vagyunk elsősorban hivatottak arra, hogy érdeklődést keltsünk és hajlamot ébresszünk a kereske­delmi pályák iránt, amelyek megfelelő betöltésétől nemcsak a forgalom zavar­talansága, de a hazai munkaalkalmak bősége, népünk verejtékes munkájának gyümölcse, tehát végeredményben a nemzet jóléte is igen nagy mértékben függ. Nekünk kell elsősorban a magyar ifjúságban azt a felelősségérzetet is felkelte­nünk, amelynek fontosságára a miniszter úr képviselője , dr. Laczka Alajos ő méltósága oly meggyőzően mutatott rá. Ez a nagyjelentőségű lélekformáló munka megkívánja, de meg is érdemli mindnyájunk közös erőfeszítését. Egye­sületünk a kereskedői hivatásra nevelés kérdéseinek tisztázását is feladatának tartja, s hiszem, hogy a benne rejlő szellemi és erkölcsi erőkkel meg is fogja oldani. Az anyagi ügyeket csak másodsorban említem. Nem mintha nem érez­­ném át teljesen az anyagi gondokkal küzdő kartársak nehéz helyzetét, vagy ne látnám át az anyagiak nagy jelentőségét. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a nevelés nagy munkáját csak olyan tanár végezheti kellő lelkesedéssel és eredménnyel, akinek lelki erejét a napi gondok fel nem emésztik ; akinek van ideje és alkalma az önművelésre és a tárgyában való nyugodt elmélyedésre. Azt az éltető meleget, amely a fiatal lelkek erőit kibontakoztatja és nagyra növeli, csak olyan lélek sugározhatja magából, amely harmonikus és megelége­dett. Ezért a tanári munka anyagi és erkölcsi elismerése­ nemcsak a mi szerény rendünk külön ügye, hanem a nemzet egészének is fontos érdeke. Hogy az anyagiakat mégis csak másodsorban említem, ez következik a mi elvi állás­

Next